Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Szabóné Horváth Anna: A melegséget adó magok

Egyszer volt egy csintalan kisfiú. Tamás néha már túllőtt a tréfa határán. A szomszédjában lakott egy nyugdíjas tanítónő, aki nagyon szerette a madarakat.
Nem csak szerette, hanem, amikor szűkség volt rá, etette is őket. Azon a télen is korán leesett a hó. Szegényeket Sára néni megsajnálta, és napraforgó magot, búzát, kölest rakott nekik az etetőkbe. Mikor mit kapott olcsóbban a piaci boltban.
Egyik délután, mikor megtöltötte az etetőket, vissza kellett, hogy menjen a piacra, mert húst akart sütni vacsorára, de elfelejtett olajt venni.
Csodálkozva látta, hogy az összes etető üres, valaki kiborította a magokat és beletaposta a hóba. Mindjárt a kis csintalan Tamás jutott az eszébe.
- No majd kifigyelem én az ablakból! - Gondolta Sára néni.
Másnap már reggel teletöltötte az etetőket, hogy az éhes madarak abban a cudar időben is eleséghez jussanak. Azt is tudta, hogy ha Tamás volt a tettes, ő délutánig iskolában van. Amikor közeledett a két óra, Sára néni odaült az ablakhoz, és figyelte Tamást és a többi gyereket, ahogy jönnek haza az iskolából.
Megérzése nem csalt, Tamás előreszaladt, és az összes etető tartalmát beleborította a hóba, és néhányat rátaposott.
- No megállj, majd móresre tanítalak én!
Amire Tamás a lépcsőházba ért, az asszony lement a postaládához.
- Ugye kisfiam, nagyon hideg van odakint?
- Igen, és a szél is fúj.
- Akkor az fújhatja ki a madáretetőkből az élelmet. Szegény kis madárkák, meg éhen pusztulnak. - Jegyezte meg Sára néni.
Tamás, pedig gyorsan felszaladt a lépcsőn. Az etetők nap, mint nap, kiürültek. Már arra gondolt az idős asszony, hogy szól a fiú szüleinek. De meglepetésére azok kopogtak be őhozzá.
- Jó napot, Sára néni! Egy nagy kérésünk lenne Önhöz! Elmennénk karácsonyi ajándékot vásárolni, Tamást szeretnénk addig itt hagyni, ha elvállalná.
- Nem bánom, csak jöjjön! - Mondta az asszony, miközben ment és lecsavarta a fűtést.
- Csókolom! - Jött Tamás, kezében egy könyvvel és egy füzettel.
- Na gyere beljebb! Mit hoztál?
- A számtan leckét, ha tudna nekem segíteni.
Megoldották a feladatot, Tamás kezdett kicsit megborzongani.
- De hideg van itt!
- Tudod, azt hiszem elromlott a fűtésem. De még sincs olyan hideg, mint szegény kis állatoknak odakint.
Majd egyszer csak megcsörrent a telefon. Tamás szülei hívták Sára nénit, hogy akkora a forgalom, hogy nem érnek haza a megbeszélt időre.
Kint már sötét volt, csak a hó és a lámpák világítottak. Az asszony nekiállt vacsorázni. Látta, hogy a fiú is éhes.
- Te, Tamás nem ennél valamit? Gyere, vacsorázz velem, mert a szüleid, ki tudja mikor érnek haza!
Közben, hogy a fiú ne lássa, felcsavarta a fűtést. Miközben Tamás evett, Sára néni odament az ablakhoz és azt mondta:
- Kint mennyivel hidegebb van, szegény kis madaraknak, pedig úgy kell minden szem magot megkeresni, hogy ne pusztuljanak éhen.
Tamást most megérintette ez a mondat, fázott is, éhes is volt. Miközben evett, eldöntötte magában, hogy nem fogja többé kiönteni a magokat az etetőből.
- Kinek jó szíve van, az, melegséget érez, főleg így Karácsony táján! - Mondta Sára néni, miközben, elpakolta a vacsora maradékát.
Kis idő múlva Tamás azt vette észre, hogy neki jó szíve lehet, mert nem fázik. Igaz, azóta a magok is várják az etetőben a madarakat, mert Tamás is sűrűn tesz beléjük, mintsem kiöntené.

Írta: Szabóné Horváth Anna
686
T Pandur Judit - 2010. március 16. 23:52:00

Kedves Anna!
Közel áll hozzám a történet, mert én is etetem a madarakat télen. Mondja is a szomszédasszony, hogy összepiszkolják a kertet a napraforgó héjjal, meg kár nekik a dióbél. A napraforgó héjat majd összegereblyézem, a diót meg megtermi a nagy diófa a kertben. Olyan aranyosak a cinkék, tengelicek, zöldikék, meggyvágók, nagyon szeretem nézni őket, ahogy jönnek az etetőhöz.
Sára néni ritka bölcs asszony, ügyesen észretérítette Tomikát.
Nagyon szép történet! Emberközeli.

Judit

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.