Tara Scott: Szerelem

Már szendergett éppen, tizenegy óra múlt pár perccel. Kis álomképek futottak szemei előtt, de még hallotta, ahogy távolabb a főúton autó haladt, s egy-két kutya ugatni kezdett. Az éjjeliszekrényen elkezdett a mobilja rezegni, s a sima felületen elindult a széle felé. Világított a kijelzője, így látta meg, hogy hová nyúljon érte. „Émi” olvasta a kijelzőn, barátnője Noémi becenevét.
- Helló! – szólt bele vidáman, nagy hangon az apró készülékbe, s már teljesen ébren volt.
- Szia! – hallotta barátnője letört hangját – Nem aludtál még? – kérdezte fakó hangon.
- Nem, dehogy! – hazudta, mert érezte, hogy valami komoly baj van.
Pár napja beszéltek, akkor mondta, hogy a férje napokra vidékre megy ellenőrizni, azért merte Émi felhívni, tudta, hogy egyedül van. Különben ilyen későn nem telefonálna.
- Nem jól vagy? – célzott barátnője szívproblémájára.
- Most nem a szívemmel van baj, illetve….
- Találtak valami más bajt is?
- Szerelmes vagyok – hallatszott a hangján, hogy mosolyog, de hallatszott sok más is.
- Ne hülyéskedj!- majd némi csend után – Ó te szegény. Mesélj! Hogy történt?
- Egy rendezvényen voltunk a hétvégén, és ott zongorázott. Többször összenéztünk, mindig rám mosolygott, aztán a szünetben odajött. Azt mondta, hogy látta rajtam, hogy szeretem a zenét. Kértünk kávét, és leültünk beszélgetni.
Némi csend állt be, barátnője megkérdezte ott van-e még?
- Persze, csak olyan nehéz elmondani. Olyan volt egy idő után, mintha már évek óta ülnénk, és beszélgetnénk. Aztán még játszott, de előtte megkért, hogy maradjak ott, még folytatni akarja velem a beszélgetést. Akkor gondoltam, hogy el kellene menni, mert éreztem, hogy később már nehéz lesz.
- Jani nem volt veled? – kérdezett közbe barátnője.
- Ő? Tudod, hogy az ilyen zenei rendezvények őt nem érdeklik, meg meccs volt a tévében.
- Tehát, maradtál. – sóhajtott barátnője.
- Maradtam? Utána kimentünk a folyópartra, leültünk egy padra. Éjjel egy órakór mentem haza. Azt mondta, találkozni akar még velem.
- És Jani, mit szólt, hogy olyan későn mentél haza? – kérdezte csodálkozva.
- Aludt. – hangja lemondó volt – Ne vess meg! Nem értem, mi történt velem. Mintha megbabonázott volna. Nem ért hozzám, még a kezemet sem fogta meg…
- Ezt nem is feltételeztem rólad, ahhoz már túl régen ismerlek.
- Jaj, ne emlékeztess a korunkra! Közel az ötvenhez… hülyeség az egész!
- A szerelem nincs korhoz kötve. Csak a fiatalok hiszik, hogy csak ők lehetnek szerelmesek. És eszembe sincs megvetni téged. Találkoztál vele azóta?
- Kétszer. Szerveztem neki egy előadást. Nem hiszed el, de remegek, ha a közelemben van. Amikor meg el kell válnunk… Tudod mit nem értek? Hogy hiányozhat ennyire valaki, aki sohasem volt a tiéd?
- Ezt pont tőlem kérded?
Egy pillanatra csend lett, majd Émi megdöbbent hangja hallatszott újra:
- De hát vége. Nem?
- Dehogy van vége! Sohasem lesz vége.
- De már régen nem beszélsz róla. Azt hittem…
- Ezért kezdtem azzal, hogy te szegény. Fogalmad sincs, mit vettél magadra.
- Szoktatok találkozni?
- Olykor-olykor a munkám miatt. Olyankor belém mar, még mindig büntet, hogy akkor nem mentem vele. Akkor aztán napokra végem van. És még arra is vigyázz, hogy ne látsszon rajtad. Ráadásul úgy hiányzik, hogy majd beledöglesz. Tudom, miről beszélsz.
- Annyiszor találkozunk, annyit beszélgetünk, és nem beszéltél róla? Le vagyok döbbenve. Mióta…
- Húsz körül. Még kimondani is sok.
- Találkoznunk kell. Megnézem a naptáram, várj! Jövő hét hétfő? Este hét, nyolc körül?
- A szokott helyen ott leszek. Puszi, aludj jól!
- Te is!
Kattant a készülék. A hétvége hamar telt el. Hétfőn egyedül volt reggel, a férje dolgozni, az egyik fiú munkába, a másik visszautazott az egyetemre. Elkészítette a kávéját, bekapcsolta a rádiót, s leült a konyhaasztalhoz. Tíz órára kall mennie a vállalkozásával kapcsolatban ügyeket intéznie. Este Émivel, jól kidumálják magukat. Ideje lesz már.
„Nyolc óra van. Híreket mondunk”- hallotta a helyi rádió bemondóját – a hétvégén autóbalesetben elhunyt ….. ismert helyi vállalkozó.”
Hallotta a nevet, de nem akarta felfogni. Aztán a részletes hírekben elmondták azt is, hogy történt. Letette a poharat az asztalra, s hirtelen felfogta, hogy az ő számára végleg kiürült a világ. Hirtelen sikítani kezdett. Kezeivel megfogta a fejét, és teljes erejéből. Neeem! – sikította.
A sikoly egyre nőtt, nőtt. Elhagyta a házat, s betöltötte az utcát. Az emberek értetlenül megálltak, s hallgatták, hogy merről jöhet, de mindenfelől hallották. S tovább haladt, egyre messzebb. A Szent Márk téren ijedten röppentek fel a galambok, s a tér felett köröztek. A Tengerekben a halak lehúzódtak a fenék közelébe. A Grand-kanyonban gellert kapott, és visszhangzott mindenfelé. Felfelé tört az ég felé, s egyre hidegebb lett. Majd zuhanni kezdett, s lassan halkulva elcsendesedett.
A férje talált rá, a konyha kövén. Már jég hideg volt.

Írta: Lethenyei Zoltánné (Tara Scott)
1346
Tara Scott - 2010. április 13. 14:06:52

Kedves Eszter!
Bocsáss meg, hogy csak most tudok válaszolni, állandóan leestem a netről. Frissítenem kellett a gépet, de ehhez a lányom segítsége kellett. Köszönöm, hogy időt szántál írásomra. Tökéletesen egyet értek Veled.
Szeretettel üdv: Tara.

1346
Tara Scott - 2010. április 07. 12:48:24

Kedves Kriszti, és Gyöngyi!
Azért egyben válaszolok mindketőtöknek, mert tökéletesen összevág a véleményetek, melyből azt éreztem, hogy tökéletesen átéreztétek, átláttátok, miről szól a "Szerelem". Nagyon köszönöm, hogy olvastátok. Szeretettel: Tara.

1119
tatos - 2010. április 05. 23:21:35

Kedves Tara.
Elolvasva írásodat. tökéletes lekidrámát találtam. Elgondolkoztató az, hogy sok ember barátságot sejt egy kapcsolatban, mert annyira nem figyel önmagára. S kiderül, hogy az nem is barátság, hanem már lélekbe tapadó szerelem. A te írásod erről szól.
Nagy tévhit az, hogy valakivel fizikailag közösül valaki az már csalás.
Sohasem beszélünk azokról a kapcsolatokról, amikor az ember egy házasságban egyedül érzi magát, és rátalál egy kedves jóbarátra, aki meghallgatja, megérti. S olyan dolgok tudója lesz, ami inkább a férjre, vagy feleségre kéne bízni. Szóval ez már kialakulása egy teljes megértő, érző kapcsolatnak, ami már ugyan úgy csalás, vagyis szerelem válltás.
Sok sikert tetszett. Szeretettel Gyöngyi.

1346
Tara Scott - 2010. április 05. 19:30:48

Nagyon köszönöm, a véleményed. Az ember az ilyenből nehezen ocsúdik fel. Mennyi felelőséggel is jár a barátság.... Szeretettel: Tara.

499
magyareszter - 2010. április 05. 11:23:27

Kedves Tara!
Tetszett írásod! Nagyon szomorú valóságról szól. Mikor otthon már a totális közöny költözik két ember közé, egyszercsak jön, teljesen váratlanul, a nagy érzés. "Minden asszony életében van egy pillanat"...
Az ember nemcsak egyszer lesz szerelmes életében persze az igazi nagy "Ő" biztos vagyok benne, hogy csak egyszer jön el, vagy esetleg sohasem.
Mindettől függetlenül nem gondolom, hogy ennek törvényszerűen így kell történnie, ahogy az általad jól, szemléletesen megírt történetben megtörténik, de két ember kell hozzá mindenképpen, hogy ne süllyedjenek közönybe, ne jussanak odáig, mint a két asszony.
Sok gondolatot indítottál el, érdemes volt olvasni.
Gratulálok! Sok szeretettel Eszter

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.