Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.20. 12:55
Szép napot és Jó hétvégét mindenkinek! Smile Coffee cup

2019.07.20. 10:10
Mindenkinek kellemes hét végét kívánok! Smile Rose

2019.07.20. 08:37
Kellemes szép nyári napokat és hétvégét Tinéktek kedves Holnaposok ! Etelka o Istvan Heart Rose In Love

2019.07.20. 08:26
Szeretettel kívánok szép,szombati napot mindenkinek! Jó pihenést a hét végére! Rose

2019.07.20. 08:25
Szépséges napot mindenkinek! Smile

2019.07.20. 08:25
Kedves Józsi! Írtam Neked e-mailt, és a Facebookon is üzentem. Smile

2019.07.20. 07:38
Szép napot kívánok mindenkinek! Smile Rose

2019.07.19. 19:53
Kedves Józsi! Elküldtem world dokumentumban, a verseket amiket az í gy írunk mi , könyvpályázatra szántam! Nem tudom megèrkezett-e
nem k... Bővebben

2019.07.19. 18:19
Kedves Józsi! Eltèvesztettem
a bizonytalanság 4. című iràsomnál nem jelöltem hogy folytatásos történet ha lehet potoljad üdv Kevelin kö... Bővebben

2019.07.19. 17:46
Szép kora estét kívánok szeretettel! Heart

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: mama
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 1
Kati mama
Edwin Chat: Idegroham (2008. szeptember)

Károly útban volt barátjához, a tőle pár háztömbnyire lakó Attilához. Igyekezve gyalogolt a járdán, a lakótelep panelrengetegében. Szombat kora délelőtt van, tegnap érkezett meg számlájára a bérátutalás. Ezért igyekezett barátjához, hogy megadja a húszezer forintot, amit sokadikán kért kölcsön.
Rendelkezik állandó munkahellyel, becsülettel, rendesen jár dolgozni Karcsi, sokat túlórázik, mégis mindig sokadika van számára. Arról már nem ő tehet, hogy a kiadások az eget verik, és a számlák befizetése után a maradék pénz nem elég a következő fizetésig.
Már nem ez az első eset, hogy tartozását megy leróni Attilához. Jó barátok, ezer éve ismerik egymást, és Károly, ha meg van szorulva, Attila mindig kisegíti, teljes mértékig megbízik benne.
Attilának már régóta nincsenek anyagi gondjai. Tíz éve, hogy jól menő vállalkozása van. Kőműves a szakmája, és emellett ért a hidegburkoláshoz is. Rég megteremtette egzisztenciáját, megtehetné, hogy épít magának egy kertes házat, vagy vesz egyet, és felújítja, esetleg átalakítja saját ízlésének megfelelően, ám ennek ellenére mégis lakótelepen lakik. Ki tudja miért? Talán gyűjtöget, vagy a pénzt a vállalkozás fejlesztésére fordítja.
Károly szaporázta lépteit, minél előbb le szerette volna tudni tartozását. Becsületes lelke mindig azt diktálta, ha pénz áll a házhoz, legelső dolog az adósság rendezése. Nem szeretett kölcsön kérni, és utált is tartozni, de néha muszáj volt. Most is iparkodott, hogy túl legyen rajta.
Attiláék lépcsőházához érve a kaputelefonon megnyomta a megfelelő gombot, amelyre név helyett „fsz. 2.” volt írva. Várt, de semmi reakció nem történt. A lépcsőházból zene hallatszott, a dob, és a basszus csak úgy dörömbölt, a lépcsőházajtó üvege beleremegett. Újra megnyomta a gombot, de ezúttal sem vette fel bent a kagylót senki.
Szerencséjére egy lakó jött ki a lépcsőházból. Köszöntek egymásnak, majd Károly fürgén elkapta az ajtót, be ne csukódjon, és belépett. Itt már jóval erősebb volt a zene, ami készülő ebéd illatával keveredett, melyek több lakásból szállingóztak ki. Volt köztük sült tojás, lecsó, rántott hús illata, és pár süteményt is fel lehetett ismerni a levegőben. Károlyt elkapta a vágy, hogy minden ételbe beleharapjon, és egy nagyot nyelt. A sok gusztusos illat irritálta orrát, és gyomrát.
Pár lépcsőfokon felment, és megállt Attiláék ajtaja előtt. Nagyon meglepődött. Innen jött az idegesítően hangos zene. Emellett Károly hallott még egyéb hangokat, melyektől megrémült, és úgy érezte, gyomrát egy törött üvegcserép hasítja ketté.
Hallgatózott. Kiabálás szűrődött ki, egy férfi, és egy női hang. Sajnos nem hallotta, miről van szó, a falak, és a zene elnyomták a kiabálások élességét. És valószínű, hogy valamelyik belső helyiségben tartózkodnak. A kiabálásokat folyamatosan kísérte csörömpölés, mintha porcelántárgyak vágódnának földhöz. Egyszer Attila, utána rögtön a felesége vág földhöz valamit, gondolta Károly. Majd ismét Attila, és újra az asszony. Kétség sem fért hozzá, állt a családi cirkusz Attiláék lakásában. Volt időszak, hogy a férfi elcsendesedett, de a nő folyamatosan mondta a magáét. Közben szüntelenül csörömpöltek a jobb sorsra ítélt, földhöz vágott, millió szilánkra törő porcelántárgyak. Károly lelki szemeivel látta a lakást, ahol a sok cserép már bokáig ér, a vitrin kiürült, és a porcelán macitól a jó ég tudja hány részes étkészleten át, a nagymamától örökölt teáskészletig minden apró darabokban hever a padlószőnyegen.
Nem tudta mitévő legyen. Arra gondolt, hiába is kopogna, zörögne, hasztalan lenne, hisz a kaputelefon sípolását sem hallották meg. Ekkora nagy perpatvarban nem is csoda. Ezért Károly úgy döntött, elejét veszi a bajnak, még mielőtt nagyobb lenne, esetleg valami családi tragédia bekövetkezne, és amilyen gyorsan csak tudott, rohant a rendőrségre.

Az iroda egyhangú fehérre volt meszelve, igénytelen kinézete hasonlított a katonaságtól ismert helyiségekre. Az íróasztal mögött egy nagydarab, komor tekintetű hadnagy ült, aki hellyel kínálta Károlyt.
Egymással szemben ülve a rendőr kérdezte Károly adatait. Legelőször a nevét. Károlyon látszott, hogy ideges, türelmetlen, és fel van zaklatva.
- Hogy hívják? - kérdezte a rendőr.
- Kérem, azonnal jöjjenek, a barátoméknál nagy családi cirkusz van. Még tragédia is lehet belőle.
- Hogy hívják? - hangzott újra a kérdés.
- Hadnagy Károly.
- Pimaszkodik a hatósággal?- kérdezte a hadnagy, és tekintélyt parancsolóan nézett a bejelentőre.
- Nem pimaszkodom, ez a nevem. - jött az ideges válasz.
- Hol lakik?
- A tiszti lakótelepen. - mondta Károly, de kevés türelme is elfogyott, érezte, mindjárt elszakad a cérna.
- Na ebből elég! - üvöltött a tiszt. Közben két kézzel az asztalra csapott, és felállt. Károly megijedt.
- Adja ide a személyi igazolványát!
- Nincs nálam.
- Mi az hogy nincs magánál?! - kérdezte baljós hanggal a rendőr.
- Siettem, otthon felejtettem. - válaszolt Károly, és ő is megemelte a hangját. Agya lüktetett, végtagjai már remegtek az idegtől. - Nagyon kérem, jöjjenek, nagy baj lehet, ha most azonnal nem indulunk! - ordította. A válasz egy hatalmas pofon lett.
- Fiúk! - kiáltott a hadnagy, és két másik rendőr rohant be az irodába.
- Fogjátok le ezt az őrültet! - parancsolta a tiszt, és nyúlt a telefonért. A mentőket hívta, közben a két rendőr közrefogta a tajtékzó Károlyt, és megbilincselték.

A mentők kényszerzubbonyt húztak Károlyra, aki már idegességében, és tehetetlenségében tényleg úgy tombolt, mint egy őrült. Kapott még egy nyugtató injekciót, és elvitték az idegosztályra.
A mentők és Károly távozása után a hadnagy a két beosztottjához fordult. Egy papír cetlit lökött eléjük.
- Fiúk, menjetek ki erre a címre. Nézzétek meg azt a családi cirkuszt, és tegyétek meg a megfelelő intézkedéseket.

Attiláék lakásában elnémult a zene.
- Drágám, légy szíves cseréld ki a lemezeket a CD tálcában. - kérte Attila a feleségét.
- Rendben szívem. - jött a válasz kedves, kellemes hangon.
Csöngettek. Attila kilépett a fürdőszobából, és odasétált a bejárati ajtóhoz. Kinyitotta, a két rendőr látványától meglepődött.
- Jó napot. - köszönt az egyik rendőr. - Bejelentést kaptunk, hogy itt valami családi dráma folyik.
- Itt? - kérdezte meglepetten Attila. - Talán téves címet kaptak, vagy egy szélhámos szórakozik magukkal.
- Szóval minden rendben?- kérdezte a rendőr.
- Igen, minden a lehető legnagyobb rendben. - adta a kielégítő választ Attila, és egy kis mosolyt is megeresztett mellé.
- Akkor elnézést a zavarásért, és további kellemes napot.
- Minden jót. - köszönt el Attila is, és becsukta az ajtót.
A rendőrök lusta léptekkel indultak el. Az egyikük már nyitotta lépcsőház ajtaját, mikor a társa odaszólt neki.
- Te, gyere csak egy percre. - kérte, és közben a faliújságot nézte. A társa oda állt mellé.
- Ezt olvasd el. - és egy nyomtatott betűkkel írott, rajszöggel oda biggyesztett fehér lapra mutatott. Társa elkezdte olvasni:
„Tisztelt lakók!
11.-én szombaton fürdőszoba felújítást végzünk. A régi csempék leverése hangos, kellemetlen zajjal járhat, amiért ezúton kérjük szíves türelmüket, és megértésüket.
Tisztelettel: Nagy Attila, fsz. 2.”

Vége.
48
Edwin Chat - 2008. szeptember 23. 22:15:12

Szia Myrthil!
Félre értettél. Az "újat nem tudsz kitalálni" mondat nem kijelentő volt, hanem kérdő. Nem csak a pályázatokra gondoltam, hanem úgy általában mindenre. De innentől téma lezárva az én részemről.
Üdv: E.C.

48
Edwin Chat - 2008. szeptember 22. 21:44:39

Szia Myrthil!
Milyen linkről van szó? Nem kevertél össze valakivel?

48
Edwin Chat - 2008. szeptember 22. 21:42:50

Szia Kosaka!
Jól látod, a rendőrségi jelenet nemcsak a korlátozott oldalszám miatt olyan amilyen, hanem valóban összecsapott az a rész. Mikor megírtam ezt a történetet, már akkor észrevettem. De van egy olyan elvem, amit megírtam, azon nem változtatok. Bár lehet, hogy ez az egy írásom kivétel lesz, még nem biztos. Ha mégis, csak a rendőrségi jelenetet fogom átírni.
Üdv: E.C.

48
Edwin Chat - 2008. szeptember 10. 17:29:02

Hello Peth, Leo!
Tudom hogy szar az írásom, akik előttetek hozzászóltak, már közölték velem. Köszönöm hogy olvastátok.
Üdv: E.C.

298
keni - 2008. szeptember 05. 16:31:42

Kedves Edwin Chat !
A fenti hozzádszólóknakl részben igazuk van és részben pedig nem. Mert Te most egy beszámoló, leíró pillanatkép novellát írtál le és nem egy regényt, holott, ha akartad volna akár regénnyé is dúzzazdhattad volna történetedet. Például 20 oldalon írhattad volna le a rendőrségen történteket, ki kinek mit mondott, milyen ruhában volt, ivott e közben kávét, vagy szódát és hogy milyen idő volt aznap. stb...
Na nem ! Ez az írás csak akkor lett volna felfújt ömlengő hülyeség, de így!!!
Így azt tetted, amit megkövetel ez a műfaj, tömören , lényegre törően, tartalomban, mondanivalóban, csattanóban és leszűrhető egyéni lekövetkeztetésre bízva az olvasót vezetted le - igenis élethű és a félreértésből következő befejezést a falitábla felírattal.
A rendőrségnek igenis vannak túlkapásai, na nem mindenkire jellemző, de talán még olyanra is aki aznap épp ball lábbal kelt fel és utálja a világot, egyébként pedig rendőr létére egy kezesbárány. Tehát kedves olvasók és bírálók semmit se hagyjunk ki és írjunk le alaposabb átgondolás és körültekéntés nélkül, csak azért, hogy hozzászóljunk honlaptársunkhoz és ezzel ki is pipáljuk és ezt magamra is kötelező érvénnyel írom.
Igenis én értékesnek és nagyon jónak tartom ezt az ítást, még akkor is ha egyébb sok itteni írásaidat még nem sikerült megismernem és így nem tudlak önmagaddal sem összehasonlítani. Én főleg a verskategóriában tevékenykedem egyenlőre és ez csak egy kiruccanásom volt a próza világába, holott én is írok komoly és súlyos tartalmú könyveket is. Ezekből még később küldök be kivágott szemelvényeket.
Addig is míg vissza nem olvashatsz- kérleg maradj közöttünk, mert sok írásod láttam de csak itt ott belekapkodva olvasgattam beléjük és bizony azok is felkeltették bennem az érdeklődést írásaid további megismerésére.
Tiszta és őszinte szívből gratulálok és köszöntelek Téged - én mint még csak nem régi honlaptársad.
Üdvözlettel
Kenéz István / keni

48
Edwin Chat - 2008. szeptember 04. 22:00:36

Eddigi írásaimban azt fikáztátok, hogy túl sokat írok, húzom az időt, az olvasó idegeit. Most meg az a baj, hogy kevés. Megoldom a dolgot. Nem írok többet, sem ide, sem otthon magamnak. Ennyi voltam.
Viszlát.Sad

230
Torma Zsuzsanna - 2008. szeptember 03. 12:08:55

Kedves Edwin Chat!

Írásod nagyon tetszett. Hűen tükrözi egy félreértés kellemetlenségeit, a rendőri túlkapásokat. S talán nem is érdemes olyan gyorsan visszaadni az adósságunkat, mert abból is néha bajunk származhat, mit az itteni esetben is történt.

Üdv.: Torma Zsuzsanna
SmileSmileSmile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.