Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Kozák Gabriella: A kismadár

Egy kismadár kirepült a fészkéből. Együtt a testvéreivel és az Anyukájával, aki repülni tanította.
Szálltak-szálltak egyre messzebb a fészektől. A kismadár nagyon élvezte a szabadságot, azt gondolta: Övé az egész világ! Bárhová eljuthat!
A szél finoman borzolta a tollait, a nap sütött rá, és Ő boldog volt! Élvezte, amikor szembeszállt a széllel és legyőzte, élvezte, amikor a gyenge szellőre bízta magát, és hagyta, vigye csak amerre akarja.

De hirtelen eltűnt a nap, besötétedett, a szél hatalmas erejével pedig már nem tudott szembeszállni. Vad és erős vihar volt. Ekkor vette csak észre, hogy egyedül van. Annyira élvezte a repülést, hogy semmi másra nem figyelt, eltávolodott a családjától.
Most a széllel dacolva, arra gondolt talán egy fa lombjai között meghúzhatja magát.
Fázott, félt, már az eső is verte.
Becsukta a szemét, görcsösen kapaszkodott egy faágba és várta, hogy vége legyen a viharnak. Úgy tűnt napok óta ül vacogva a fán, pedig csak percek teltek el. Hosszú-hosszú percek.
Az eső elállt, a szél elcsitult és a nap is előbújt rejtekéből.
A kismadár kinyitotta a szemét, és letört ágakat, szétázott fészkeket, halott madarakat látott. Nem értette mi történt. Elindult megkeresni a családját, de hiába repült erre-arra senkit nem talált. Mintha a vihar az összes madarat magával vitte volna. Ő csak szállt ágról ágra, egyre kimerültebben, egyre reményvesztettebben, és már nem élvezte a nap melegét, a szellő simogatását. Szomorúan verdesett céltalanul a kék égbolton.

Arra gondolt, bárcsak jobban figyelt volna! Miért is engedte, hogy a repülés elvakítsa?
Óh! Ha megint odabújhatna az Anyukája szárnyai alá, a testvérei mellé!
Soha-soha nem hagyná el Őket!
Ahogyan erre gondolt, szomorúan repülve a napsütésben, hirtelen ismerős hangot hallott.
- Hiszen ez Anya hangja! – kiáltott boldogan.
Őt szólongatta. A kismadár a hang irányába fordult és olyan sebesen kezdett verdesni a szárnyaival, mint még soha.
- Jövök! Jövök már!
Nem látott senkit, de érezte, hogy hamarosan megpillanthatja. Igen, biztosan tudta.
És egy letört ágon, vizesen ott ültek mind! Az Ő családja!
A kismadár könnyes szemmel, boldogan bújt Hozzájuk!

Írta: Kozák Gabriella
48
Edwin Chat - 2010. április 20. 18:54:41

Szia Gabi!

Aranyos, rövidke történet, kisgyerekeknek készült mesekönyvbe tudnám elképzelni. Biztos van ettől jobb műved is. Várom következő írásaidat.
Üdv: E.C.

1412
Bella G Cunami - 2010. április 19. 15:33:41

Kedves Andrea!
Nagyon örülök, hogy elolvastad és köszönöm a gratulációt!
Szeretettel: Gabi Smile

1412
Bella G Cunami - 2010. április 16. 18:20:04

Kedves Timóca!
Köszönöm a hozzászólásod. Örülök, ha tetszett! Remélem a napos idő nem csak átmenet lesz Smile
Szeretettel: Gabi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.