Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Csató Gáborné: Csak egy rossz álom - NYOLCADIK TÖRTÉNET (2010. május)

Az ember néha hajlamos azt gondolni, le vannak osztva a szerepek. Kezdve mindjárt az elején, hogy hova születünk. Később kijelölt úton járunk, meghatározott személyekkel találkozunk. Még a sorsszerűségben alapvetően kételkedők fejében is megjelenik a kérdőjel, miért sikerül az egyik embernek a rossznak látszó helyzetből is szerencsésen kikerülni, a másik pedig miért puskázza el még a néhanapján rámosolygó szerencséjét is. Ami valakinek, valahol az ölébe hullik, azért valaki máshol keményen megdolgozik és esetleg mégsem sikerül.
Kisembernek nem is áll jól a szerencse, csak gondot okoz neki.
A sikert nem tudja elegánsan viselni. Őseitől örökölt szürke, igénytelen jelmeze teljesen hozzánőtt, nem tudja levenni, inkább megbújik mögötte. A sok megpróbáltatás során kialakul benne egyfajta félelem az újtól, ami – bármi legyen is az - számára csakis balul sülhet el. Védekezésképpen a megszokás rabjává válik. Szoros napirendben él, ha valami nem úgy történik, ahogy annak történnie kell, akkor pánikba esik. Igaz, ilyesmi ritkán fordul elő, mert saját maga gondoskodik, precízen a monoton eseményekről.
Pénteken például korábban ér véget a munkaidő, ezért nem egyenesen haza szokott indulni, hanem a lottózóba. Három szelvényt tölt ki, már húsz éve, ugyanazokkal a számokkal.
Szombaton este ül a televízió előtt, azzal a langyosan bizsergető, hetente visszatérő reménnyel, hogy megnyeri legalább a lottószelvények árát. Netán kicsit többet, vagy a főnyereményt. A sorsolás végén pedig felsóhajt: - Na, majd a jövő héten! - s újra elalszik a fotelban, horkolásával túlszárnyalva a televízió bömbölését.

A félelem vonzza a bajt, ami tovább növeli a bajtól való félelmet. Eleinte még megpróbált küzdeni ellene. Önbizalom növelő, pozitív hozzáállást oktató tanfolyamra is beiratkozott. Nevét is megváltoztatta, a jelentéktelen Kovácsról Kovácsira. Erről éveken át mesélt boldog-boldogtalannak, aki éppen útjába került és kénytelen-kelletlen meghallgatta a hőstett történetét.
Hiábavalónak bizonyult azonban az oktatás, - valahol egy nagy könyvben az is le lett írva, hogy tanfolyammal is próbálkozik majd - így sorsát nem kerülhette el. Az már sokkal régebben rögzítve lett, s felülírhatatlannak bizonyult.

Ám egy különleges szombaton megváltozott a világ. Talán rossz oldalra lapoztak a sors könyvében, de az is lehet, hogy új fejezet kezdődött benne Kovácsi számára. Nem tudni mi történhetett, de a lényeg, hogy megnyerte a főnyereményt. Ahogy sorban húzták ki a számait, egyre jobban elhatalmasodott rajta az izgalom. Ordítására felesége is felébredt a szomszéd szobában, de aztán rálegyintett férjére és aludt tovább.

A férfi, amint tájékoztatták róla, hogy átutalták számlájára a hatalmas összeget, szaladt a bankba. Következő útja egy utazási irodába vezetett, hogy egy különlegesen szép tengerparti nyaralással lepje meg magát. Mindegy hol, csak a szállodából a vizet nézhesse.
A luxusrepülőn kényelmesen elhelyezkedett, rendelt magának egy számára ismeretlen, méregdrága italt, amit keserű íze miatt nem is tudott meginni. Ráadásul az út során viharba kerültek, ami ide-oda rángatta a légi járművet rémisztgetve a rajta utazókat. Miután megérkeztek, megkönnyebbülve, rögtön kényelembe helyezte magát pazar lakosztályában, majd az erkélyen gyönyörködött a végtelen víz hullámainak megunhatatlan szépségében. Korán lefeküdt, a sok izgalom kimerítette, azonban az éjszaka sem hozott számára megnyugvást. Felesége jelent meg, hajcsavarókkal a fején, s ráripakodott.
- Mit csinálsz te itt? Miért nem mentél dolgozni?
- A munka szegény embernek való nemes feladat. – próbált meg nagyképű lezserséggel válaszolni. - Nyertem a lottón. Nekem is lehet szerencsém.
- Micsoda? – tajtékzott az asszony. – S rám nem gondoltál? Ügyvédhez megyek, a pénz fele engem illet. Vagy hazajössz, vagy elválok! – a végén már kiabált. Majd, amilyen hirtelen megjelent, olyan hirtelen el is tűnt.

Reggel azonban nem törődött lelkiismeretének furcsa figyelmeztetésével. Újra az erkélyen állt, boldogan, mikor ábrándozásából kopogtatás zavarta fel. Biztosan a szobaszerviz gondolta, hozzák a jégbe hűtött pezsgőt és persze a reggelit. Ehelyett azonban markos, morcos alakok léptek a szobába, s ismeretlen nyelven, gorombán morogva pakolták össze holmiját. Értetlenül nézte a jelenetet, majd mikor őt is kitessékelték a szobából, szaladt a recepcióra, hogy megtudja mi történt. Ott már több magyar utas is ácsorgott. Kiderült, hogy az utazási iroda csődbe ment, nincs rendezve sem a szállás, sem az ellátás, de még a visszaút sem. A hoppon maradt turistákat beterelték egy kisbuszba és elvitték egy düledező, romos, komfort nélküli épületbe, sorsukra hagyva őket. Végül felettes szerv átvállalta a hazautaztatás költségeit, de az utasok még sokáig megemlegették az „egzotikus” nyaralást.

Ki akarta engesztelni feleségét, ezért magával vitte egy autószalonba, ahol egészen különleges, egyedi álomautókat kínáltak eladásra. Az asszony persze jó érzékkel, a kiválasztotta a legdrágábbat. De mit számított a pénz! Annak rendje és módja szerint mindjárt elintézték a hivatalos papírokat és komoly biztosítást is kötöttek a négykerekű csodára.
Eleinte csak nézegették, törölgették, lehelgették a gyönyörű autót, s néha beleültek, de még nem merték beindítani. Majd egy hirtelen ötlettől vezérelve mégiscsak elindultak vele, hogy meglátogatják vidéken élő anyósát, hagy lássák a faluban, hogy mégiscsak vitte valamire ő, az élhetetlen, szerencsétlen veje, akitől hiába tiltotta a lányát annak idején. Ahogy beértek a Fő utcába, megálltak a vegyesbolt előtt, vásárolni valami frissítőt. Nem kis feltűnést keltve, jól látható helyen parkoltak, hagy álmélkodjanak a helyi lakosok. Azzal sajnos nem számoltak, hogy a környéken dolgozik Józsi a markológéppel, s ebben az időben már véralkoholszintje, akárcsak munkakedve, magas szintre szökik. A csodálkozástól nemcsak az ő álla esett le, hanem a markológép kanala is, sittel együtt, egyenesen a látványos járműre, ami teljesen összetört.
Hazavontatták a roncsot, s elmentek a figyelmetlen, hibás, bajt okozó biztosítójához, hogy bejelentsék a kárt. Ekkor érte őket a nagyon kínos meglepetés. A biztosító irodahelyiségében biztonsági őr tartotta vissza a felháborodott ügyfeleket. Kiderült, hogy a pénzt a vezetőség elsikkasztotta, a feltételezett felelősök külföldre szöktek, nem tudják kifizetni a károsultakat.

Miután ilyen szerencsétlenül járt a nyaralással, az autóvásárlással, gondolta megpróbálja pénzét megforgatni a tőzsdén. Mindig vonzotta az értékpapírok világa, de sohasem volt lehetősége, megtakarított pénze, amit befektethetett volna. Néha a televízióban látott ilyesmit, nem sokat értett ugyan belőle, de tetszett neki. Ismeretség hiányában, újsághirdetésre hagyatkozott, abból választott egy pénzügyi tanácsadással foglalkozó társaságot. Telefonon egyeztetett időpontban megjelent feltűnően elegáns irodájukban, ahol egy fiatalember készségesen állt rendelkezésére, jó tanácsokkal látta el, s teljesen felvállalta az ügylet lebonyolítását. Kovácsinak csupán annyi dolga maradt, hogy rendelkezésre bocsássa a nem kis összeget. Legközelebb a Kék hírekben látta viszont tanácsadóját.
Elkeseredett a kudarcok hatására, de kitartó ember lévén, úgy gondolta nem hagyja magát legyűrni a megpróbáltatásoknak.
Mindenesetre körültekintőbben próbált eljárni, mikor elhatározta, hogy ingatlant vásárol, mert az ingatlan értéke, ha néha ingadozik is, alapvetően stabilnak mondható. Nem is akárhol, nem is akármilyen lakásra gondolt. A budai hegyekben, körpanorámás csodapalotában akadt meg szeme egy fejedelmi otthonon. Egyik ismerőse ajánlotta az ingatlanügynökséget, ezért teljesen nyugodt volt, hogy minden a legnagyobb rendben fog történni. Éppen feleségével járták körbe a házat, mikor találkoztak két férfival.
- Jó napot kívánok! – köszönt Kovácsi illendően. Mi vagyunk az új szomszédok.
- Mi pedig a végrehajtók. – válaszolta zordan az egyik sötét öltönyös úr.
- Hogyan… mit…kérem… nem értem? – hebegett az újdonsült tulajdonos.
- Jól hallotta. A telekre hatalmas jelzálogkölcsönt vettek fel, abból építkeztek. Nem tudta? A banknak nem fizették a részleteket, el lesz árverezve a ház.
- Micsoda? Kérem én kifizettem az emeleti rész teljes árát. – kapkodott levegő után Kovácsi.
- Azt bizony rosszul tette. Manapság jobban meg kell nézni, mire költi a pénzét.

Kovácsi ezután teljesen nekikeseredett. Nem értette miért nem élvezheti az életben legalább egyszer szerencséjét. Erősen törte a fejét, mi lehet az oka? Egyszer csak egy hang szólalt meg benne, szemére vetve önző viselkedését:

- Hányszor fogadtad meg, ha nyersz a lottón, segítesz másokon. Elfelejtetted már?
- Nem, nem, dehogy! – szabadkozott a férfi. – Igen, csak magamra gondoltam, pedig annyi baj van a világban. Holnap reggel felkeresek egy menhelyet, hogy pénzt adományozzak, szegény, szerencsétlen, kóbor, beteg állatoknak.

Elhatározását tett követte, s reggel a város széléhez közeli telepre ment. Ahogy odaért, megrendülten látta, hogy milyen körülmények között élnek szerencsétlen jószágok. Feltámadt benne az emberség, önbizalommal töltötte el, hogy lehetősége van segíteni. Az irodában - rövid megbeszélés után – tízmillió forintot adott a vezetőnőnek, aki mézes-mázos mosollyal, hálálkodva vette el tőle a pénzt. Megnyugtatta, hogy amikor csak kedve tartja, meglátogathatja az általa patronált négylábú barátait. Ám, amikor legközelebb valóban kiment a menhelyre, azt zárva találta. A kutyák éhesen ugattak, a macskák nyávogtak, de az irodaépület üresnek bizonyult. Téblábolt, nézelődött, hátha valaki előkerül, de senki nem nyitott ajtót. Ahogy sajnálkozva nézegette a magukra hagyott állatokat egyszer csak egy rendőrségi járőrautó állt meg a kerítés mellett, s a hatósági közeg, kiszállva a kocsiból, mindjárt kérdőre vonta:

- Idetartozik az alapítványhoz?
- Nem, én csak látogatóba jöttem. – mentegetődzött.
- Bejelentést kaptunk a környékről, hogy a menhely tulajdonosai eltűntek. Napok óta elviselhetetlen a hangzavar, az állatok biztosan éhesek. Maga mikor látta utoljára őket? – faggatta.
- Pár nappal ezelőtt, mikor pénzt adományoztam az állatok javára. – védekezett Kovácsi.
- Ki kell hallgatnunk az ügyben. Legyen szíves velem fáradni!
- Kérem, ez felháborító! Csak segíteni akartam. Semmi dolgom a rendőrséggel. – Soha életében nem járt a rendőrségen, még pirosban sem ment át az úttest másik oldalára, ezért nagyon felzaklatta a dolgok ilyetén fordulata.
- Azt nem maga dönti el. Gyanús, hogy pont most ólálkodik itt a helyszínen. Ha nem jön, akkor beidéztetem.
- Jót akartam! Nem érti? – kiabálta, s végre-valahára felriadt.

Zavarodottan nézett körbe, rájött, hogy ébren van, a saját ágyában fekszik. Kis idő múltán az is világossá vált számára, hogy vasárnap lehet, hiszen nem csörgött az óra, hogy keljen fel. Végül nagy megkönnyebbüléssel nyugtázta, hogy csak egy rossz álom gonoszkodott vele.
Szerencsére nem nyert a lottón. Erre a gondolatra keserűen elmosolyodott. Számára ez csak egy rossz álom lehet?
Lassan-lassan megnyugodott, annyira, hogy visszapergette magában az álom filmkockáit, megállapítva, hogy az ember agya időnként lázas képeket közvetít. El is határozta, a délelőttöt ágyban tölti, ki kell pihennie a rémes éjszakát.
A következő hét elején úgy döntött, nem lottózik többet, de a megszokáson nem tudott úrrá lenni, pénteken már a lottózóban állt, kezében a három szelvény árát szorongatva. Egy pillanatig tétovázott, aztán kifizette a szebb jövő lehetőségének kísértő zálogát.
A szombat este megint a televízió előtt találta, a dohányzóasztalon előtte kikészítve a lottószelvényekkel. Alig várta, hogy vége legyen az ostoba, hazug reklámoknak, s kezdődjön a sorsolás. Még elevenen élt benne a rossz álom, szinte minden percére tisztán emlékezett. „Nem, ilyesmi a valóságban nem történhet még velem sem.” – próbált féket szabni kételyeinek, elhatalmasodni készülő félelmének. Igyekezett megemberelni magát, nyugodtan várni a folytatást, mikor a második számát húzták ki. A harmadik találat után azonban határozottan a távirányítóért nyúlt és kikapcsolta a televíziót. Nem akarta tudni, hogy nyert-e, mert szembesülnie kellett volna azzal a ténnyel, hogy ha nyer, akkor is csak veszíthet. A rossz álom teljesen kedvét szegte, s rádöbbentette, hogy más dolog ábrándozni, reménykedni, eljátszani a gondolattal, hogy mi lenne, ha… és megint más dolog a kegyetlen valóság.

(A történetben személyekhez és eseményekhez való bárminemű hasonlatosság kizárólag a véletlen műve.)

Írta: Csató Gáborné - Eszter
1403
titanil - 2010. május 24. 16:34:34

Kedves Tollforgató!
Mennyire igaz ez az álomként leírt történet. Szegény ember - még ha egyszer rámosolyog is a szerencse - álmában sem tudja hasznosan elkölteni pénzét, mert nincs benne gyakorlata! Sok mindenbe belefog, mégis minden balul sül el.
Nagyon elgondolkodtató, szép írás. Gratulálok!
Szeretettel: Titanil

686
T Pandur Judit - 2010. május 13. 23:12:47

Kedves Tollforgató!
Bár a történeted abszurdnak tűnik, de a valóság még abszurdabb. A magas lottó nyereményeket 2-3 év alatt "feléli" a nyertesek többsége, és utána örül, ha nem lesz rosszabb anyagi helyzetben,mint a nagy nyeremény előtt volt. Megveszi az izlése szerinti pénz zabálókat, amiknek a folyamatos fenntartására, javítására, karbantartására nem gondol /50-80 milliós ház + úszómedence, luxus autók, vállalkozások, amikhez nem értenek, és nem is akarnak keményen dolgozni bennük/ ezeken kívül jönnek a luxus utak, a rokonoknak, gyerekeknek adott pénz, amiket ők is elszórnak, mert majd még kapnak...
Itt is bejön a közmondások arany igazsága, hogy: "Könnyen jött pénz, könnyen megy."
Még csak balszerencsék sorozata sem kell a nagy nyeremények füstté válásához.
Pedig mennyien álmodnak a lottó főnyereményről, azt gondolván, hogy innentől már minden jó lesz...
Kevesebben vannak akik ezt álmodják, hogy innentől már minden rossz lesz Grin! Node szórakoztatónak nagyon szórakoztató volt az írásod!
Judit

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.