Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Kozák Gabriella: Örökké - 1. helyezett (2010. május)

Már megint egy újabb éjszaka nélküled. A ház üres, hideg, pedig nyár van, forró július.
Az ágy hívogat, lefekszem, de helyem nem találom. Csak forgolódom, majd úgy érzem mégis jobb, ha felkelek.
Kimegyek a kertbe egy pohár bor társaságában. A hintaágyba dobom magam és lassan kortyolgatom kedvenc borunkat. Mindketten szerettünk itt üldögélni, késő éjszakáig beszélgetni és nézni a csillagokat, de már semmi nem olyan, mint rég! Még a csillagok sem.
A tücskök ciripelését hallgatom, nézem a kövér holdat, az eget. Lassan egy forró könnycsepp gördül végig az arcomon. Majd egy újabb, és még egy, még egy. A Te hangod miért nem hallom? Miért nem szólsz?
Hol vagy? A csillagok között? Őrülten hiányzol! Hát nem érted?
Miért mentél el oly hirtelen? Itt hagytál a tücskök zenéjével, a csillagos éggel, a kedvenc borunkkal, amit lassan - Nélküled – iszok meg. A tudat, hogy már soha nem fogod meg a kezem, nem érinted meg az arcom, és nem érzem biztonságos ölelésed, elviselhetetlenül fáj!

Csak nézem az eget, hallgatom a tücskök énekét és elképzelem, ahogyan magadhoz ölelsz, lágyan megcsókolsz. Ha lehunyom a szemem, érzem a csókod ízét, érzem a kezed, a tested! Hirtelen minden olyan, mintha még most is itt lennél. Még a hangod is hallani vélem, ahogyan azt mondod: Szeretlek! Örökké a tiéd vagyok!
Én boldogan simulok Hozzád és szeretném az időt megállítani! Tudom nem lehet, de olyan jó egy kicsit gyerekként viselkedni.
Ilyenkor minden sokkal szebb! Az ég, a csillagok, a hold. Még a tücskök éneke is!
Te lágyan simogatod az arcom, végigcsókolod a nyakam, a vállam, a karom egészen az ujjaim végéig.
- A Tiéd vagyok! – suttogom elgyengülten.
- Én pedig a tiéd! – súgod a fülembe – Örökké!
Már nem látunk, nem hallunk semmit. Csak mi ketten vagyunk az ég alatt! Ez az érzés csak a kettőnké! Senki nem veheti el tőlünk! Ami köztünk van, az örök!
Lassan kezdem megérteni miért olyan más minden Veled! Már nem félek attól, hogy amit átéltünk együtt azt bárki is elveheti. Örökre a szívünkbe zártuk! Onnan akkor sem törlődik ki, ha már mindketten máshol leszünk.

Arra ébredek, hogy fázom. Kereslek, hogy Hozzád bújva felmelegedjek, de nem talállak.
Kinyitom a szemem, hirtelen nem is tudom, hol vagyok. A csillagok eltűntek, a hold helyett már a nap kezdi álmosan nyitogatni a szemét, éppen úgy, mint én. Lassan ráébredek, hogy elaludtam a hintaágyban. Kissé zsibbadtan és álmosan megyek be a házba. Egy forró zuhany, az elmaradhatatlan reggeli kávé után már teljesen ébren vagyok. Újra a valóság talaján.
Most is nagyon hiányzol, de tudom mindig velem vagy, és örökké velem leszel. Akkor is, ha nem látlak. A fájdalom még most is jelen van, de talán egyszer majd enyhülni fog.

Írta: Kozák Gabriella
490
kismehi - Libricz Maja - 2010. május 04. 07:48:37

Szia Gabi!!

Nekem már az maradsz, ugye nem baj???
Nagyon szépen fogalmazol, a tartalma is közel áll hozzám...talán még az érzéseid is hasonlóak. Feledni nem fogod soha, maximum elhalványul kissé.. aztán meg újra felerősödik...
Egy pici megjegyzés: szóismétlésekre figyelj.
Puszillak: Maja

1412
Bella G Cunami - 2010. május 03. 22:03:36

Kedves Tara!

Köszönöm hozzászólásod!
Üdv: Cunami

1346
Tara Scott - 2010. május 03. 16:04:04

A hiány mély fájdalmát híven jelenítetted meg, kedves Cunami. Szívszorító. Gratulálok, és őszintén sajnálom.
Szeretettel: Tara.

1412
Bella G Cunami - 2010. május 03. 15:02:49

Szia Gábor!

Örülök hogy sikerült "átadnom" amit ezzel az írással közölni szerettem volna!
Üdv: Cunami

1412
Bella G Cunami - 2010. május 02. 14:53:54

Szia Edwin!

Köszönöm, hogy olvastál!

Üdv: Cunami

48
Edwin Chat - 2010. május 02. 11:05:03

Szia Cunami!

Rövidke írás, de tartalmas. Az utolsó bekezdés a legszebb. Szomorú, de szép. Megint ügyes voltál.
Üdv: Edwin.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.