Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Kozák Gabriella: Előítélet

Péntek délutáni csúcsforgalom, a busz tömve utasokkal. Az emberek egymást taposva, lökdösve próbálnak maguknak egy viszonylag stabil helyet találni. Én erősen ragaszkodom ahhoz a kapaszkodóhoz, amihez tulajdonképpen odapréseltek, de ha már így történt, nem adom!
Az egyik ülésen fiatal srác ül, kopott farmerban - valami rock együttest ábrázoló - fekete pólóban, sötét napszemüvegben, fülében fülhallgatóval. Az utasok zúgolódnak „Lám ezek a mai fiatalok! Nem szorult beléjük egy csipetnyi jó modor sem! „
- Nézd, hogy terpeszkedik az ülésen, és eszébe nem jutna átadni a helyét! – jegyzi meg egy középkorú pocakos férfi elég hangosan ahhoz, hogy aki akarja, meghallja.
De a srác – mivel fülében fülhallgató – nem hall. Erre a férfi egyre durvább megjegyzéseket tesz a mai fiatalokra, majd konkrétan a sráchoz intézi mondandóját.
- Hé kölyök! Anyád nem tanította meg neked, hogy add át a helyed a nálad idősebbnek?
Mivel a srác még erre sem reagál, a férfi dühösen utat tőr magának a tömegben és a fiatal fiúhoz érve, vállát megrázva ordít a fülébe.
- Mi van, süket vagy? Vagy talán be vagy lőve?
Erre a srác – füléből kivéve a fülhallgatót – közli, hogy nem süket és nincs is belőve.
- Valami baj van? – kérdezi rezzenéstelen arccal.
A férfi, egyre inkább elveszíti a türelmét, és durván közli:
- Talán átadhatnád a helyed! Nem látod mennyien vagyunk?
- Elnézést! Nem vettem észre. – szól a srác zavartan.
Majd kissé tétova mozdulattal, kezével az előző ülésbe kapaszkodva feláll, táskáját a vállára dobja, az ülés mellől pedig előveszi fehér botját.
Arra támaszkodva kilép az ülés mellé, és a hang irányába fordulva szól.
- Tessék! Üljön le!
Az utasok csak néznek. Hol a fiatal srácra, hol a fehér botra, és senki nem mozdul, hogy elfoglalja a felkínált helyet. A férfi, aki eddig fölényesen, nagyképűen játszotta a bírót, most hallgat, és próbál eltűnni a tömegben. Egy idős néni megérinti a fiú karját.
- Üljön csak vissza Kedves!
A srác zavarban van, és nem ül vissza. Csendben, kapaszkodva áll. Az ülés még mindig szabad.
A feszült csendet, a buszsofőr hangja szakítja félbe, aki a mikrofonba unott hangon szól bele. – Kodály Zoltán út következik. A fiú az ajtó felé fordulva vár. A busz megáll, az ajtó nyílik, és az emberek félrehúzódva engedik el a fiatal srácot.
Még néhányan leszállnak, majd a busz folytatja tovább az útját. Az ablakból még páran látják amint a sötét napszemüveges srác kopott farmerban és – valami rock együttest ábrázoló - fekete pólóban, kezében fehér bottal a fal mellett igyekszik tovább. A botot maga előtt ide – oda mozgatva győződik meg arról, hogy senki és semmi nincs az útjában.

A buszon az ülés még mindig szabad. Senki nem akar leülni.
Végállomás következik. A busz fékez, majd megáll. A sofőr leszáll, kinyújtóztatja lábait, és rágyújt egy cigarettára. Az utasok is leszállnak, és ki - ki megy a maga útján tovább.
Akik viszont szem – és fültanúi voltak ennek a kevésbé sem kellemes incidensnek gondolataikba merülve, talán tanultak valamit.

Írta: Kozák Gabriella
1412
Bella G Cunami - 2010. május 23. 16:41:22

Kedves Ilona, Judit, Zsuzsanna!

Köszönöm, hogy olvastatok és köszönöm a hozzászólásotokat is. Az előítélet (úgy gondolom) egy örök téma.

Szeretettel: Gabi - Cunami

230
Torma Zsuzsanna - 2010. május 21. 10:27:04

Kedves Gabriella!

Nagyon jól megírtad ezt a történetet. Kár lett volna, ha magadban tartottad volna. Hasonló esetet nagyon sokan nem mernének papírra vetni, de valaki, valahol azért mindig megírja az ehhez hasonlókat!
Köszönet jár érte Neked!
Az embereknek nem csak nézniük, hanem látniuk is kellene sok esetnbenn, és előbb gondolkodniuk, s utána beszélniük. A fiatalok sem mind elvetemültek.
No meg, hát az a pocakos, középkorú férfi nem adhatta-e volna át a helyét???

Üdv.: Torma Zsuzsanna
Smile

686
T Pandur Judit - 2010. május 20. 23:50:58

Kedves Gabi!
Én már sejtettem, hogy mi lesz a történet csattanója, de ez nem von le semmit az értékéből, mert nagyon jól, ügyesen, szépen végig vitted a történetet.
Tanulságos a mondanivaló.
Judit

443
dzsenyami - 2010. május 20. 00:07:48

Nos kedves Cunami a történeted élő és való ... ilyenek vagyunk sajnos... itélkezünk- mielőtt meggyőződnénk...
Jó embertípust bemutató írás.

szeretettel
Ilona

1412
Bella G Cunami - 2010. május 19. 22:55:53

Kedves Endre!
köszönöm, hogy olvastál!

Üdv: Gabi - Cunami

1412
Bella G Cunami - 2010. május 19. 22:53:05

Szia Edwin!
Látom itt jártál... Smile

1476
vargaendre - 2010. május 19. 12:53:33

Nagyszerű történet, az elején nem vártam hogy ilyen üzenete lesz. Remélem nem történt meg, de ha mégis, remélem megtörtént... Smile))

48
Edwin Chat - 2010. május 19. 05:41:59

Smile

1412
Bella G Cunami - 2010. május 18. 20:38:07

Kedves Timóca!

Köszönöm, hogy olvastál és örülök, hogy sikerült "átadnom" ezzel az írással azt, amit szerettem volna. Bár ez egy kitalált történet, az ötletet az adta, hogy sajnos gyakran történik meg ilyen és hasonló eset. Az emberek többsége (tisztelet a kivételnek) hideggé és érzéketlenné vált ebben a rohanó világban... Sad

Szeretettel: Gabi - Cunami

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.