Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Jéga Szabó Ibolya: Komoly beszélgetés

- Miért nem tudsz futni? - kérdezi a hároméves pótunokám
- Öreg vagyok. - felelem.
- Miért vagy öreg?
- Mert eljárt felettem az idő.
- Miért jár az idő?
- Nem jár, halad, mint a napocska.
- A napocska az idő?
- Hát? – „A fenébe, most mit mondjak!”
- Nem a napocska az idő, ő csak halad az égen és csak halad és az az idő.
A gyerek nem érti, nem érdekli tovább, kérdést vált..
- Hova megy a napocska?
- Nyugatra nyugodni.
- Hol a nyugat?
- Ott a nagy ház mögött, ott lepihen és nem világít, este lesz. Mi is pihenünk a sötétben, alszunk.
Látod, hogy arra megy, oda a nagy házba, ahol a denevérek alszanak.
- Hogy bújik be az ablakon?
- Nem fér be, csak mögé bújik és lefekszik aludni.
- Holnap elmegyünk megnézni a nagy házat? És be is megyünk?
- Ha az ajtó nyitva lesz, be.
- És ott megvárjuk a napocskát?
- Nem várhatjuk, mert, ha lefekszik sötét lesz és mi nem találunk haza, és egyébként is jön az anyu és hazavisz.
- Az apu elvisz, ő nem fél a sötétben.
- Apukák nem félnek, ők erősek és bátrak, és futni is tudnak.
- Te miért nem tudsz futni?
- Mert öreg vagyok.
- Miért vagy öreg?
- Mert eljárt felettem az idő.
- Meg a napocska is?
- Az is kisfiam, holnap megnézzük a denevéres öreg házat. Jó lesz?

Másnap valóban elmentünk a tó túlsó felén álló régi többségében elhagyatott, betört ablakaival ijesztő, koszos rózsaszín falú régi, vagy száz éves gyár utolsó épületéhez. Az elején ócska kerítés húzódott egy hatalmas tárt kapun keresztül bementünk. A kapu alatt egy ócska szakadozott matrac volt, ami megakadályozta, hogy a szél ide oda csapkodja. Szemétkupacok hevertek szanaszét, már majdnem odaértünk a hatalmas sokemeletes épülethez, amelyen számtalan hatalmas ablak sötétlett, de egyben sem volt már üveg. A gyerek egész úton azt mondogatta, ugye bemegyünk és megnézzük a denevéreket. Persze, - mondtam - be hát, de magamban arra gondoltam, remélem zárva lesz az ajtó, mert én még nem voltam soha erre. Kicsit félelmetesnek tűnt a környék, folyton járt a szemem jobbra balra, mintha attól félnék, hogy valami félelmetes dolog történik velünk. Már a kapun se szívesen mentem be. Átgázoltunk egy süppedős soha le nem vágott füves területen és egy kerítés magasodott előttünk, rajta egy tábla: Kutyákkal őrzött terület!
Boldogan magyaráztam, hogy itt nem lehet bemenni, mert ronda nagy farkaskutyák jöhetnek, és szétmarcangolnak bennünket, ha bemegyünk, egyébként is öreg vagyok és nem tudok én már kerítést mászni.
A gyerek belenyugodott a magyarázatba, és elégedetten mentünk visszafelé. Az örömét még az is tetézte, hogy pont végignézhettük a tóparton egy nagy ponty kifogását.
Igaz nem láttunk egy denevért sem, de akár láthattunk is volna, arról meg nem tehetünk, hogy nem láttuk a napocska ágyát, ám ha nincs ott a kerítés még azt is megnézhettük volna.

Írta: Jéga Szabó Ibolya
1423
Jega - 2010. június 07. 21:08:06

Köszönöm Timóca, egy gyakorló anyuka jól ismeri az efféle nagy beszélgetéseket. Szeretettel Ibolya

1423
Jega - 2010. május 27. 10:02:44

Köszönöm Gyöngyi ezt a jóleső hozzászólást, jól tudod inspirálni az embert. Sok sikert neked is, Szeretettel: Ibolya

1119
tatos - 2010. május 26. 22:30:43

Kedves Jega.
Teljes figyelemmel és élvezettel olvastam kedves kis elbeszélésedet.
Kuncogtam rajta, amikor a kisunokád bekerített a kérdéseivel. Tudod a gyerekeknek hazudni sohasem szabad. Csak mesélni.
De ha mese, akkor azt el kell mondani, hogy ez csak mese és képzelet. Meg kell nekik mutatni mi a képzelet, hogy értsék.
S ha igaz mesét mondunk, akkor mindíg az igazságot kell monsani nekik. Mert ők aztán az igazi odafigyelők és kritikusok. Igazán zavarba tudják hozni a felnőtteket.
Nagyon szeretem ezeket az ilyen történeteket. Remélem majd sok ilyet hozol. Élvezettel olvasom, mert valóság. Kedves és emberi. Nem szeretem a véres, és gyilkos történetektet.
Sok sikert és sok örömet kívánok neked szeretettel Gyöngyi.

1423
Jega - 2010. május 21. 09:51:35

Köszönöm lányok a szívmelengető kommenteket. Erre a kisfiúra valóban élmény vigyázni, mert rendkívül okos, ezt elfogultság nélkül mondom, mert nem az én unokám. Egyszer leírom "a világgá megyek" nagy beszélgetésünket is.
Köszönettel Ibolya !

230
Torma Zsuzsanna - 2010. május 21. 09:07:01

Kedves Ibolya!

Nagyon kedves, szép történet. A vége azt sejteti, mintha Te magad is hinnél a mesékben, ahogy ezt írod:.."arról meg nem tehetünk, hogy nem láttuk a napocska ágyát, ám ha nicns ott a kerítés még azt is megnézhettük volna."
Tetszik ez a szép befejezés is!

Üdv.:Torma Zsuzsanna
Smile

277
farkas viola - 2010. május 21. 03:57:11

Kedves Ibolya!
Nagyon tetszik az írásod, ez valóban egy "komoly beszélgetés" lehetett. Neki, mindenképpen. Felnőtt legyen a talpán, aki tud válaszolni a gyermekek kérdéseire. Érdemes lenne mind leírni. Jólesett így hajnaltájt.
Szeretettel gratulálok: Viola Pfft

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.