Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Csató Gáborné: Nem várt vendég - ELSŐ TÖRTÉNET (2010. július)

1.

Végre kertes házba tudtak költözni, udvarral, kis levegőzési, mozgási lehetőséggel a két fiúnak. A ház teljesen elnyelte anya összes megtakarított pénzét, de boldog és elégedett volt, hogy a válás után talpon maradt, sőt jobb lehetőséget biztosított a gyerekeknek.
Büszkén nézegette a szerény kis házat. Nem palota, de neki az. Élete munkája.
A szomszédban egy gyönyörű, nagytestű, hosszú szőrű kutyát látott. Talán majd lesz saját, most, hogy van hol tartani.
Egyik nap szépítgette a kertet, mikor Maci egyszer csak előtte állt. Mindig szeretetben, békességben élt a kutyákkal, nem ijedt meg, megsimogatta a váratlan látogatót, majd szemügyre vette a dróthálóból készült kerítést, vajon hol talált rést rajta. Meg is lett, de nem próbálta megjavítani, csak mosolyogva csóválta a fejét.
A nyár rendkívül forró napokkal tett próbára embert, állatot, növényt egyaránt. Maci egyedül lehetett otthon, legalábbis napok óta semmiféle mozgolódást nem láttak, hangot nem hallottak az udvar túloldaláról. Szegény jószág hatalmas bundájától is szenvedett, s úgy látta, hogy a lábosa üres. Kis gondolkodás után nekibátorodott és a dróthálóba kapaszkodva, átmászott a szomszédék udvarába. A vizes edény teljesen kiszáradva árválkodott a felforrósodott porban. Gyorsan felvette és a kerti csapnál megtöltötte, letette a kutya elé, aki folyamatosan, addig lefetyelte, míg elfogyott. Ekkor újra töltötte, majd újra. A szomjas jószág összesen három lábos vizet ivott meg. Ettől kezdve ugyanúgy őrizte az ő házukat, mint a saját gazdáiét, s időről időre megjelent, munkabéréért. Előfordult, hogy csak zsíros kenyér adódott, de valami ennivalót mindig kapott.
Egy alkalommal palacsintát sütött, a két fiúnak vacsorára. Minden ki volt számolva, a kevéske liszt, egy darab tojás, az üvegben a maradék kis lekvár. Feltekerve, hatot-hatot tett egymásra keresztben, éppen csak tizenkét darabot sikerült összevarázsolni, így Macinak most nem jutott kedvelt csemegéjéből. A kisebbikért indult volna az óvodába, de gondolta még van egy fél óra, míg felébrednek az ebéd utáni alvásból, mielőtt elmegy, rendet tesz a ház előtt. Ahogy elmélyülten sepregette a járdát, egyszer csak egy gondolat villant át az agyán. Felnézett és gyors léptekkel igyekezett befelé a lakásba. Maci pont az orra előtt szaladt ki az ajtón. Rossz sejtése egy perc múlva beigazolódott. Ahogy a konyhába lépett, az asztalon a tányért üresen találta. A meglepetéstől elfelejtett sírva fakadni. Hihetetlen, de mind a tizenkét palacsintát megette a kutya, anélkül, hogy a tányért lelökte volna az asztalról. A nyitott konyhaablakon keresztül biztosan megérezte az édesség illatát, s nem várt vendégként el is fogyasztotta.

2.

Anya éppen a vacsorát szedte tányérra. A hatvanas évek közepén a szűkre szabott lakótelepi konyhában a két gyerek már nagyon éhesen várta az ételt. A pici asztalnál ültek kétfelől. Tinédzser fiával sem egyszerű az élet, de mostanában a kisebbik sem fér a bőrébe, pedig tizenhárom éves létére vele még a java hátra van. Nem hiába mondják, hogy serdülő gyereknek azért van anyja, hogy legyen, aki elviselje. Az ellenőrzőjét hetek óta nem látta, mert mindig be van szedve, de az is előfordult, hogy bent felejtette az iskolapadban. Gyanús ez, be kell már mennie az iskolába. Ha ezt megemlíti, a gyerek élénken tiltakozik. Egyébként is beteg az osztályfőnök, kórházban van, nem is tudják mikor fog meggyógyulni. Valaki csak helyettesíti gondolta, holnap már mindenképpen utánajár, mert szeretné tudni, hogy minden rendben van-e? Aggódó gondolatait a csengőszó szakította félbe. Vajon ki lehet az ilyenkor?

- Jó estét tanár úr! – a meglepetéstől talán túl hangosra is sikerült a köszönés. – Minek
köszönhetjük, hogy meglátogat minket? – próbálta visszanyerni lélekjelenlétét, udvariaskodva, de rosszat sejtve az anyuka.
- Félek nem fog örülni, ha megtudja miért jöttem. Természetesen Katáról van szó.
Háromszor írtam be az ellenőrzőbe, hogy szeretném, ha bejönne az iskolába, mert beszélnem kellene önnel.
- Elnézést, nem tudtam róla. Fáradjon beljebb. - invitálta a nagyobbik szobába. Miután helyet foglaltak, mentegetni kezdte magát. - Az ellenőrzőt mostanában több tanár is beszedte, beírni a jegyeket, ezért Kata nem tudta hazahozni.
Kislányom gyere csak ide! – szólt a lánynak, aki eddig a konyhában lapított.
- Csókolom tanár úr! – jött elő vonakodva a váratlan látogatás okozója.
- Ülj ide mellém, rólad van szó! – intett kezével édesanyja a mellette lévő székre.
- Nem szokás beszedni az ellenőrzőket, a jegyeket minden tanár beírja felelésnél, vagy
dolgozatírásnál.
Na, de nem is emiatt jöttem, hanem azért, mert több tanár is panaszkodott Kata
viselkedésére. Alig győzöm mentegetni a gyereket, elnézést kérni a kollégáktól. Ez még
mind hagyján, ahhoz képest, ami ma történt, az nem tűrt halasztást, feltétlenül meg kell
beszélnünk.
- Miért mi történt? – próbált meg a szerencsétlen szülő nyugodtnak látszani, miközben enyhén szólva felidegesítette ez a bevezető.
- Nem meséltél semmit? – vonta kérdőre a tanár a gyereket, aki csak szemlesütve fejét rázta. – Akkor kénytelen leszek én elmondani. Egyik szünetben rajzolt egy vadnyugati képet, amin borostás arcú cowboy látható, a háttérben hatalmas kaktuszokkal. Mire kezdődött az orosz óra, osztálytársával kicserélték a falon lévő keretben a Lenin képet, erre a rajzra. – a mondat befejeztével komoly tekintetét rászegezte a felelős szülőre, arcát fürkészve, hogy kellőképpen átérezte-e a gaztett súlyát?
- Ez tényleg felháborító! – nyögte ki anya, mert alig tudta visszatartani a nevetést.
- Nem tudom milyen szellemben neveli a lányát, de jó lenne, ha elbeszélgetne vele. – komorult el végképp a tanerő elvtárs.
- Természetesen tanár úr,… elnézést kérünk tanár úr,… meg fogom büntetni tanár úr…. – tüsténkedett, igyekezett anya.
- Akkor én nem is zavarnék tovább. Természetesen igazgatói intőt kapott, majd kérem, hogy írja alá. – búcsúzott az osztályfőnök.
- Nagyon köszönöm, hogy idefáradt, elnézést, nem vártunk vendéget, meglepett minket. – mentegetődzött ahogy kísérte ki az ajtóhoz. Visszafelé bement egy percre a fürdőszobába, hogy visszanyerje lélekjelenlétét, s kellő szigort tudjon tanúsítani a bűnös gyerekkel szemben.
- Katalin! – szólította a fekete bárányt, aki nem szerette ha édesanyja így hívja. Ezután következett a fejmosás, a hegyi beszéd, bocsánat a kifejezésért és a büntetés.

3.

A nádas környékén több kolléga pihent. Sütkéreztek a napon, horgásztak, vagy csak éppen próbáltak kikapcsolódni. A gazdasági élet nehézségei őket is súlyosan érintették. Némelyikük az utóbbi időben vált munkanélkülivé.
- Régebben sok helyen örömmel vártak minket. Ma már mindenféle magyarázatokkal,
kifogásokkal zavarnak el. – szólalt meg egyikük.
- Az infláció, a hitelkamatok emelkedése, a munkahelyek megszűnése tudjuk, hogy nem kedvez a családoknak. – helyeselt a másik.
- Kellemetlen, nem várt vendég lett belőlünk. A múltkor is megkergettek a faluban, megrongálták a fészkemet. Azt kiabálták, az ő kéményükre ugyan ne telepedjek, látni sem akarnak. Hiába mondtam, hogy „De kérem szépen, én csak a munkámat végzem”. A csomagot át kell adnom, ahová küldenek, oda viszem. Nekem is van főnököm. Ha a Tulipán utca 12-ben kell látogatást tennem, nem mehetek a Kökörcsin utca 3-ba.
- Nem könnyű manapság a helyzetünk nekünk, gólyáknak. - kapott el egy békát, s hosszú csőrébe fogva repült vele kissé távolabb.

Írta: Csató Gáborné/Magyar Eszter
230
Torma Zsuzsanna - 2010. július 28. 12:51:25

Kedves Tollforgató!

Három, egymástól merőben eltérő rövidke történetet olvashattam. Érdekes volt az első, kicsit kellemetlen kimenetetlű a második (de azért mulatságos volt a Lenines kép kicserélése miatt!), és annyira aktuális a harmadik!!!
Mindegyik jó a maga nevében. De talán a legváratlanabb vendég mostanában mégis csak a gólya. S ennek nagyon sok oka van. Szerteágazó. Talán ezért sincs még nekem sem unokám!

Üdv.: Torma Zsuzsanna
SmileSmileSmile

555
Lea - 2010. július 21. 13:39:54

Mindhárom felüdülést jelentett, a korona mégis a harmadik lett! Köszönöm, hogy olvashattam! Mosolyt csalt az arcomra!
Smile

1543
Mab Tee - 2010. július 16. 16:42:42

Kedves Tollforgató!

Három, kedves aprócska történet. Szívesen olvastam. A 2-es és 3-as részben a párbeszédeknél vannak helyesírási hibák, kijelentő mondatú párbeszédeknél nem kell pont, ha ige követi, például: mondta, szólt, nevetett stb. Ha nem ige követi, akkor kell a pont, és nagybetűvel kell írni a párbeszédet követő narrátor mondatát.
Ezeken kívül, nekem nem jött elő semmi. Kellemes hangulata van a részeknek, és az utolsóban megcsillan a humor is.
Üdv: Mab Tee

686
T Pandur Judit - 2010. július 12. 23:27:50

Kedves Tollforgató!
Nem történnek nagy drámák az első két történetben, csak az élet zajlik. Mind a két eset akár meg is történhetett...
Sok szeretettel, gondosan, szépen megírt első két történetedet még megtoldottad egy frappáns, humoros harmadikkal is.
Jó volt olvasni! Gratulálok!

Judit

1403
titanil - 2010. július 08. 14:51:26

Nagyon aranyos kétpercesek. Huncut Maci kutyának volt szíve megenni a gyerekek elől a palacsintákat, gondot okozva ezzel Anyának, mit is adjon csemetéinek vacsorára!
Abban a korban nagy bűn volt Lenin képét kicserélni egy rajzra. Szinte látom magam előtt az orosz tanár úr elképedt, felháborodott fejét. Szegény gólyák lassan már "munkanélkülivé" válnak!
Mindhárom kis történet tükrözi a Nem várt vendég címet. Gratulálok!
Szeretettel: Titanil

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.