Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Jéga Szabó Ibolya: A könyvek ajándékai...

Gyermekkoromban mindig a csodára vártam, és könyvvel a kezemben megbújtam a ház egy csendes védett zugában, és olvastam, és olvastam, örökké olvastam.

Este ha csend és sötét borult a házra, nyitott szemmel álmodtam a szépet, a gazdagságot, a ragyogást, saját biciklit, szép ruhát, könyveket és utazást. Hallottam a tenger zúgását, nagy hajók kürtjét, zokogtam szomorúságomban, kacagtam örömömben, és úgy éreztem ekkor, enyém a jövő, enyém a világ, és csak olvastam és olvastam. Olvastam a pad alatt az iskolában, nyáron a kanális parton, a kert végi árnyékszéken, a kanapé mögött. A könyvek kirepítettek a majdnem nyomorgó valóságból, a szakadt ruhámból, az elnyűtt cipőmből, és a képzelet ragyogó szárnyán átlényegültem a regényeim szereplőivé.

Szegény anyánk zsörtölődéseit hallgattam, ha porronggyal kezemben hasaltam az ágyon a nagytakarítás kellős közepén, és egy talált könyv lapjai között elmerülten olvastam. Mélységesen csalódtam és átsírtam a szent estét, mert könyv helyett ruhát kaptam. Szerencsésként, mert annak éreztem magam, a gyermektelen szomszédék pártfogoltjaként bejárásom volt a könyveik közé. Mire elhagytam a tizenhatot, túl voltam az egész könyvtárukon, szőröstől-bőröstől kiolvastam válogatás nélkül az összeset, majdnem ötszáz könyvet.

A mesekönyvek után, amelyek közül már csak a keleti csodás mesék varázsa maradt bennem meg emlékként, az ezeregy éjszaka meséi olvasásával, az első regény amit elolvastam Móricz Árvácskája , amire egy karácsonyon a fa alatt leltem. Rongyosra olvastam és foltosra bőgtem. Követték a Cooper könyvek indiánjai, a Vadölő, a Nyomkereső, Az Utolsó Mohikán, és a Bőrharisnya. Jött a Tamás bátya kunyhója, szorosan követte Defoe Robinson Crouse-ja, amit ki tudja hányszor olvastam el. Nem volt még tv, csak a rádió, ott pedig többnyire a Luxemburgi zeneadót hallgattuk mi fiatalok, ha sikerült befogni.

Azután jöttek a nagy regények, a felnőttesek. Volt nap amikor Nanaként ébredtem, vagy Flaubert Bovarynéjaként és minden zugban Moupassant novellákat olvastam.

Margaret Mitchel Elfújta a Szél regénye cafatokban volt, úgy kaptam, és minden lapra kincsként vigyáztam, a két kötetes regény miatt hetekig Scarlett Oharának álmodtam magam.

Kenneth Roberts Északnyugati Átjárójának hősébe, Rogers őrnaggyal, plátói szerelembe estem.

Abban a szegény, bezárt világban a képzelet charter járatával jártam be a világot. Werne Gyula regényei segítségével, amelyből a Két Év Vakáció volt a legnagyobb utazásom. A földrajz lett a kedvenc tantárgyam, imádtam a térképeket, igaz csak a könyvtárban jutottam hozzájuk. Majd egy évig csak útleírásokat olvastam, és a kedvenceim váltak azok a csodálatos emberek, a felfedezők. A világ minden részét így ismertem meg. Az egyszerű emberek tiszteletére Dersu Uzala tanított meg.

Átrágtam magam Galsworthy Forsyte Saga-ja kétezer oldalán, de először meg kellett tanulnom a családfát, hát az kemény dió volt, és a regény is.

Azután jöttek az amerikai írók, dán írók, a dél-amerikaiak, és természetesen a magyar írók is, ekkor már könyvtárakba jártam, volt, hogy ott is tanultam délutánonként.
Imádtam az új könyvek illatát, folyton megszagolgattam őket. Középiskolában egyszer megbuktam kémiából, mert a pad alatt olvastam és Simonné a kémiatanárnő nem szívlelt ezután, nem csoda, hiszen én egy kémia antitalentum voltam, csak úgy bírtam felelni, ha kívülről bemagoltam a leckét, ám fogalmam sem volt miről beszélek.

Álmodozó, boldog, kíváncsi, optimista és naiv lánnyá serdültem, lelkem tele várakozással az előttem álló jövőtől. Hittem az emberi jóságban, az igazságban, és azt reméltem, hogy a gazember mindig meglakol. Akkor még nem tudtam, hogy a jóság is elnyerheti méltó büntetését. Az élet, a nagybetűs élet, a valóságban sokkal keményebb lett, mint ahogy megálmodtam.
De hiszem, hogy nem a könyvek csaltak meg, könyvek szélesre tárták számomra a világ kapuját, és én bejutottam a varázslatok birodalmába. Ezt adták nekem a könyvek.

Írta: Jéga Szabó Ibolya
1423
Jega - 2010. július 15. 22:03:27

Kedves Timóca én is benne vagyok, bár még fogalmam sincs miként kellene nekiindulni. Egy ötlet, van három blogom, az egyik olyan irodalmi féle, fiatal kezdő írók novelláit rakom fel és persze az enyémet, ezt át lehetne alakítani. Vagy pl a blogspoton lehetne nyitni egy közös blogot(ez a jobb ötlet) és a tagok írhatnának bele bejegyzést. Ennek működését megkérdezhetem, mert tagja vagyok itt egy közösségi blognak. Ám mindezt csak ősztől, mert a nyár nem alkalmas az ilyesmire. Szeretettel Ibolya

1423
Jega - 2010. július 12. 11:27:59

Köszönöm Eszter! Valóban kezdünk összegyűlni, mint könyvmoly társaság. Akár meg is alakíthatnánk és jól ki is vesézhetnénk az olvasott könyveket. Szeretettel Ibolya

499
magyareszter - 2010. július 12. 09:35:28

Kedves Ibolya!
Esténként, mikor megágyazok, a párna, a paplan mellé teszem a könyvet. Ugyanolyan kellék, mint a többi. Az sajnos egy másik kérdés, hogy van mikor a fáradtságtól rögtön leragad a szemem, sokszor pedig arra ébredek, hogy kiesett a könyv a kezemből.
Elnézést a személyes, bizalmas dolgok közlése miatt, csak Nektek mondtam el, itt baráti körben vagyunk, akiket Judit (Sheldon) hozzászólása és gyönyörű versidézete szerint is a könyv szeretete gyűjtött egybe.
Gratulálok! Sok szeretettel Eszter

1423
Jega - 2010. július 10. 14:22:33

Köszönöm Ilona, hogy olvastál, neked Sheldon köszönet ezért a kedves versért. Üdv. nektek.

443
dzsenyami - 2010. július 09. 12:46:42

Hát kedveseim .. én ma is képes vagyok a legnagyobb munkát abba hagyni ...vagy elsem kezdeni SmileSmileha egy jó könyv a kezembe kerül.. számomra is megszünik a világ...
és beleékelődöm abba a másikba, amiről éppen olvasok.. nagyon igaz az írásod kedves Yega...
szeretettel
Ilona

1423
Jega - 2010. július 09. 09:05:35

Kedves Mica, kedves Gabriella köszönöm, hogy olvastatok. A Holnapba írogatók szerintem mind ilyenek voltak. Az irodalom, a könyv életük fontos része. Ez okból itt jól összegyűltünk.

1358
Arkady - 2010. július 09. 08:53:29

Kedves Ibolya!

Én ugyanilyen voltam és vagyok most is. Ha cipő elrakás közben egy érdekes cikkre bukkanok az újságban, azt nyomban elolvasom, pedig várhatna, de én nem tudok. A különbség csak egy: én mindig sok sci-fit olvastam. Már gyerekként is kedveltem a fantasztikus elemeket tartalmazó meséket, pl. a Mary Poppins-t. Tízévesen Crichton Androméda-törzsét olvastam... Nekem a klasszikus női regények valahogy kimaradtak, és most sem tudnak lekötni, de szerencsére az irodalom tárháza hatalmas.
Remélem, egyszer majd rólunk is így fognak írni az eljövendő korok olvasói...
Szeretettel: Gabriella

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.