Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Csató Gáborné: Nem kell több háború

A domboldalon gyülekeztek az ellenséges erők. A hadban álló országok csapatai egymással szemben álltak fel. Vezényszóra megindultak. Nem látták az ellenséget soha életükben, mégis kezükben puskát tartottak, és „vagy ő, vagy én” gondolattal szorongatták. Mindannyian családot hagytak odahaza. Ők is és ők is. Szüleiket, testvért, asszonyt, gyereket. Egyre fogyott a távolság a két tábor között. Lassan kivehetően, látták egymás arcán a félelmet, az elszántságot. A levegőben érezhető volt a hősiességgé kiáltott kiszolgáltatottság. Már csak pillanatok választják el őket az emberiesség megtiprásától. Mindjárt összecsapnak. Karnyújtás és…
Akkor csoda történt.
Nem lőtt senki sem. Nem szúrt, nem ütött senki sem. Az ágyúk is némák maradtak.
A Nap rájuk szórta sugarait, az erdő felől madarak éneke hallatszott. Bizakodva néztek a másik szemébe, s az előbb még ellenségként egymás felé indulók nem ontották ki embertársuk vérét. Egységesen megtagadták a parancsot. Kinyújtották egymás felé kezeiket. Az el nem követett bűnök súlya lekerült vállukról. Megkönnyebbülten, boldogan ölelkeztek össze.
Béke szállt a rétre. Igen! Nem kell több háború!

Budapest, 2010-07-12

Csató Gáborné/Magyar Eszter
499
magyareszter - 2010. július 31. 13:42:05

Kedves Tara!
Örülök,hogy egyformán érzünk a háborúval kapcsolatban. Köszönöm hozzászólásodat.
Sok szeretettel Eszter

1346
Tara Scott - 2010. július 28. 22:04:10

Kedves Eszter!
Egyik háborús - repülős könyvemben, én is feltettem a kérdést. "Ha mindenki megtagadná a parancsot, mit csinálna az, aki akarja a háborút?"
Örülök az írásodnak. Ha sokan mondjuk, talán egyszer vége lesz.
Szeretettel: Tara.

499
magyareszter - 2010. július 24. 07:41:15

Kedves Gyöngyi!
Köszönöm értékes gondolataidat, nagyon örülök, hogy ez a rövid írás mégiscsak mond valamit. Persze nagyon bonyolult kérdés ez tudom, sokszor a csatában, háborúban résztvevők igazából ott akarnak lenni, akadnak köztük is akár olyanok, akik élvezetet találnak a gyilkolásban, esetleg életformájukká válik, éppenséggel zsoldos katonák.
Bárcsak olyan egyszerű lenne ez az egész, ahogy azt én elképzelem.
Köszönöm, hogy írtál nekem. Sok szeretettel Eszter

1119
tatos - 2010. július 23. 22:55:47

Kedves Esztike.
Szép gondolatodhoz én is szívesen csatlakoznék akár a két tábor elé is kiállnék mártírnak. De sajnos ez csak fikció részünkről. Ahogy Judit írja a pénz urai tudják finanszírozni a kiképzések elejét, ahol is olyan embereket szednek össze kik lételeme a küzzdés a másik ellen. Akik csak ölni jók és lehet őket vezetni és lehet őket paranccsal minden szertelen embertelen ostromra küldeni kényszer nélkül.S mikor elindul ez a hólabda a lavina már könnyen összeáll a megindított sérelmek és félretájékoztatás útján.
A háborúk során a történelemben nem egy példa van, amikor a hadsereg megelégelte a háborút és megtagadták a parancsot. Volt ilyen a Német és a Magyar oldalon is a második világháború idején és még számos másik háboruk idején is. De akkor már sokan elestek és sok keserűség ébresztette rá a katonákat, hogy kiszolgáltatottak.
Sajnos az ember nem tanulékony élőlény, mert mindíg belelép ugyan abba a hibába.Pl. Kutuzov stratégiáját biztos nem olvasta Hitler.
Szép gondolatod jó volna, ha megtörténne. Sok sikert kívánok Szeretettel Gyöngyi.

499
magyareszter - 2010. július 23. 14:59:13

Kedves Judit!
Hozzászólásod alapigazság a háborúval, a háborúban résztvevőkkel kapcsolatban.
Ez az egész csak egy gondolat volt részemről, ami életem során sokszor felmerült bennem: "Mi lenne, ha egyszer egy háborúban senki nem bántaná a másikat, egyszerűen mindenki megtagadná a parancsot? Milyen jó lenne."
Végtelenül igazságtalan, hogy néhány üzletembernek, politikai, gazdasági hatalomra vágyó gazembernek, vagy elmebetegnek hány ember esik áldozatul, mennyi testi-lelki szenvedést kell átélnie.
Pedig ők vannak sokkal többen, hát miért gyilkolnak parancsra? Nekik, a családjuknak, a honfitársaiknak nem jó, akkor miért nem tagadják meg az engedelmességet?

Gondoltam azt hiszitek agyamra ment a kánikula ezzel az írással, tényleg csak egy gondolat, de nem hagy nyugodni.Smile

Köszönöm hozzászólásodat! Sok szeretettel Eszter

499
magyareszter - 2010. július 23. 14:52:41

Kedves Titanil!
Köszönöm kedvességedet, figyelmedet! Sok szeretettel Eszter

686
T Pandur Judit - 2010. július 23. 00:07:53

Kedves Eszter!
Már egyszer elszállt a hozzászólásom, de azért is megírom újra! Angry
Az írásod mondanivalójával mélységesen egyetértek! Tényleg nem kell több háború!
Azonban az egyenruhát öltő ember az egyéni felelősségét elveszítve hajlamos a kegyetlenkedésre, mert egy csoport azonosíthatatlan tagjának érzi magát, nem pedig egyénnek. És a másik emberben sem az egyént látja, hanem a szembenálló csoport tagját.
Ha az emberek a névtelenség, vagy a láthatatlanság védelmében tudják magukat, nagyobb valószínűséggel fognak rosszat cselekedni.
Valamint itt van a férfiasságkép, amely azt sulykolja, hogy mások iránt együttérzést mutatni gyengeség.
A fiúkat a együttérzésre kellene nevelni, de a tévéből és a számítógépes játékokból ömlő gyilkolászással ez képtelenség.
Ezen kívül a háború hatalmas üzlet, így a pénzemberek minden politikai hatalmukat felhasználják, hogy szítsák a gazdasági, társadalmi, faji, vallási gyűlöletet.

Judit

1403
titanil - 2010. július 19. 16:44:48

Kedves Eszter:
Szinte érzem a csata előtti feszült pillanatot. Bárcsak csoda történne, és béke szállna a világra!
Rövid, de nagyon kedves írás! Gratulálok!
Sok szeretettel: Titanil

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.