Torma Zsuzsanna: Az egyiket megmentette, a másikat elvesztette

A sors talán mégis meg van írva. Ha megmentődik egy lélek, akkor egy másikat kér cserébe.
Az asszony néhány nappal előtte még hitt a csodában, amikor sikerült a kihűlt testű, épphogy csak torkából hangot alig kiadó macskakölyköt az életbe visszahozni.
Néhány nappal utána, amikor hazaért, nem szaladt eléje a kutyájuk. Az udvar közepére beérve aztán szétnézett, és kereste. Elő is jött somfordálva, megint csak az oleander bokor alól indulva, s szájában a már élettelen, kihűlt és megdermedt másik macskakölyköt tartva. Odahozta az asszony elé és letette a fűre, és bűnbánóan nézett, mint aki nem tehetett róla, hogy játéka elromlott. Mert a kutya megint csak játszott, mint előtte a másikkal is. De most túl hosszú ideig tartott, és a macskakölyöknek ez a játék most valóban az életébe került.
Életét adta a másik életéért cserébe.
Amit a sors kikövetel magának, azt meg is kapja.
Az asszony nagyon megdorgálta a kutyát, aztán eltemette és megsiratta a macskakölyköt.
Nehezen tette túl magát azon, hogy megint csak temetnie kellett, hiszen nem sokkal előtte egy felnőtt macskát talált a kertben, a kerítéskapu előtt, azt is illendően eltemette. Nem számított, hogy honnan jött, kié volt, az ő kertjükben lelte halálát, úgy gondolta, hogy így a helyes. (Az öregasszony látta meg először, mondta is, hogy ott egy döglött macska, biztosan valaki bedobta a mi kertünkbe. De csak mondta, nem tett semmit.)
Már nem számolja, hány macskát temetett el néhány évtized alatt. Csak visszagondol a tarkára, a kendermagosra, a feketére és a többire, akiknek a színére is csak halványan emlékszik. Cicasír több is van, kutyasír csak egy, ahol Buksi csontjai nyugszanak. Majdnem mindegyiket virág borítja.
- Hej, Buksi, Buksi, de jó kutyus is voltál! – szól sóhajtva, ha a sírja mellett megy el, vagy gyomlálja a növényeket. Pedig aztán Buksi sem volt a legszófogadóbb kutya, hiszen megfogdosta a kerítésről az ő felségterületére átröppent tyúkokat. Meg-megsöprűzte azt is, vagy vizet öntött rá a kannából, hogy figyelmeztesse arra, hogy rosszat cselekedett. De most már mindent megbocsátott neki.
A macskák is megfogják az egeret, el-eljátszogatnak velük, de legtöbbször nem eszik meg őket, hiszen amikor már nem mozognak, nem öröm a játék. A kutya sem eszi meg a macskákat, csak eljátszogat velük, amíg el nem romlanak, és nem nyávognak többé.

Azóta az életbe visszahozott macskakölyök többször került a kutya szájába, de volt, amikor még el tudott előle bújni valahova. Amíg az asszony odahaza volt, mindig meggyőződött arról, hogy merre van, és ha szem elől tévesztette, keresésére indult, és rendszerint meg is találta a rejtekhelyén. De ha nincs odahaza, nem tud rá vigyázni. Csak reménykedik, hogy amikor naponta hazaérkezik, nem a kutya hozza eléje, már élettelenül.
A közömbösen szemlélődő öregasszony figyelmében egyáltalán nem bízhat. Az úgy is csak azt hajtogatja, hogy ha a kutya megöli a macskákat, kevesebbet kell lelőni az egyik szomszédnak. Bár nem tudni, hogy ezt honnan veszi, de annyi biztos, hogy mindig tud valamivel „takarózni”, a mentegetőzés tárházának kimeríthetetlen művelője. Mintha egy előre megírt forgatókönyve lenne, olyan frappánsan oda tudja mondogatni a magáét válaszul, gyakran még olyankor is, ha senki sem kérdezte.
A csigák ellen kitett mérget viszont igyekszik gyakran és mindenhova kiszórni a kertbe.
A mindenevő, nem finnyás macskák pedig lehet, hogy belekóstolnak. De hiszen neki úgy is mindegy, hogy eggyel több, vagy kevesebb.
Még szerencse, hogy az alma néha mégis messze esik a fájától.

2010. július 27.

Torma Zsuzsanna
230
Torma Zsuzsanna - 2010. augusztus 18. 12:26:15

Köszönöm Nektek is, kedves Timóca és Tara, hogy olvastátok írásomat köszönöm hozzászólásaitokat is.
Bizony, nagyon sajnálatos, hogy nincs egyetértés. Ebben sem, és sok más mindenben sem! Az én édesanyám nagyon tudja sajnáltatni magát, ha bármilyen betegségben szenved, vagy szenvedett, de azon sohasem gondolkodott még el úgy istenigazából - szerintem - hogy talán saját magának okozza a bajait azzal, ahogyan él és gondolkodik.

Mégegyszer köszönöm Mindkettőtöknek:

Üdv.: Torma Zsuzsanna
Smile

1346
Tara Scott - 2010. augusztus 05. 17:22:35

Kedves Zsuzsanna!
Jaj de közel áll hozzám írásod. A mi kertünk is rejt már kedvenceket. El sem tudnám képzelni, hogy máshol nyugodnának. Szerencsére normális utcában élek, itt vigyázunk egymás állataira. A mi cicáink nem járnak ki, de 3 kutyánk járőrözik a kertben. Ha idegen cica jön be, körbefogják, de tudják, hogy bántani nem szabad. De ha családon belül sincs ebben egyetértés, az végtelenül szomorú. Nagyon tetszett az írásod.
Szeretettel: Tara.

230
Torma Zsuzsanna - 2010. augusztus 03. 10:59:16

Kedves Eszter!

Örülök, hogy visszatértem ide, és olvashatom hozzászólásodat. Bizony, az emberi gonoszság sokféle testet tud ölteni. Még ha sokan kívülről angyalnak is mutatják magukat.
Örülök annak is, ha megértesz.

Üdv.: Torma Zsuzsanna
Smile

499
magyareszter - 2010. július 31. 14:49:09

Kedves Zsuzsa!
Szomorú az emberi gonoszság, még akkor is, ha az embernek a saját édesanyjáról van szó. Szerencsétlen, kiszolgáltatott állatok, vajon kinek ártottak? Érthetetlen ez az értelmetlen kegyetlenkedés. Valóban csak saját magát tartja fontosnak az "öregasszony", az állatok számára csak értéktelen "tárgyak".
Sok szeretettel: Eszter

230
Torma Zsuzsanna - 2010. július 30. 14:00:08

Köszönöm, kedves Beky, hogy olvastál, és hogy további kérdések merültek fel a történetet olvasva.
Az asszony éppen ezért "titulálja" csak úgy, egyszerűen öregasszonynak az anyját, mert Ő az, aki közömbös, aki csak magát tudja sajnáltatni, és az állatokat csak egy agyonütni való, eltaposni való "tárgyaknak" tartja.
A történetnek van előzménye is, aminek a címe: "Csoda történt", s amiből az is kiderül, hogy az öregebb asszony milyen "diadalittasan" tapos rá a megtalált kölyökmacskára, és jelenti ki: "mindet agyon kellene ütni".
Talán ha az előzmények ismertek lennének előtted, másként gondolnál az idős nőre, az öregasszonyra.
Örülök azért, hogy az írás rövidsége ellenére is sokat mondó számodra.

Köszönöm kedves hozzászólásodat!

Üdv.: Torma Zsuzsanna
SmileSmileSmile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.