Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Csató Gáborné: Családi perpatvar - MÁSODIK TÖRTÉNET (2010. augusztus)

A Békés család élete a megszokott, nyugalmas mederben folydogált. Márti munka után a házi teendőkbe merült, a lakás ragyogott, a két fiú, férje és fia körül mindent rendbetett, s gondoskodott róla, hogy mindig tele legyen a hasuk. A családfő, Gábor sokszor hazahozta a munkahelyi dolgait, esténként a számítógép előtt próbált végére érni teendőinek. Peti élte kiskamasz napjait, tanítás után szinte minden nap kosárlabda edzésre járt, ami lekötötte fölösleges energiáját és megóvta hasonló korú, utcán csellengő társaitól. Nagyi karácsony előtt néhány nappal érkezett, hogy együtt töltsék az ünnepeket. Ezzel sem történt semmi különös, évek óta így szokás, mióta megözvegyült.

Február vége felé járt az idő, a hó és a jég is elolvadt az utakról. Nagyi még mindig náluk vendégeskedett. Lánya örült, hogy jól érzi magát, legfeljebb a családfő kérdezte meg néhányszor diszkréten, négyszemközt feleségét, „nem szeretne-e a Mama most már a saját otthonában lenni”? A rosszalló pillantás azonban, amit erre válaszul kapott, megint egy időre elvette a kedvét attól, hogy kérdezősködjön.
Na, nem is azért, említette meg, hogy a karácsony már régen elmúlt, mert útban lenne szeretett anyósa, az sem idegesítette túlzottan, hogy számon tartja, hány üveg sört iszik meg vacsora után, hány szál cigarettát szív el az erkélyen. Igaz, hogy mindig előrebocsátotta, mikor érte ment, s kocsival hazafuvarozta, hogy nem fog ő senkit sem zavarni, csendben meghúzza magát. Meg sem szólal. Ez utóbbit még nem tapasztalták, de hagy mondja a magáét.
Mostanában azonban gyanús dolgokat művelt. Eddig is ellentmondásokba keveredett időnként, de az utóbbi időben érdekes szokásokat vett fel. Ezt a heti háromszori kártyázást a nyugdíjas klubban nagyon furcsának találták. Az ABC-be sem tudott lemenni a fájós lábával. Persze ebben is akadt némi túlzás, a piacon bezzeg többször végigvágtázott egyik végéből a másikba, anya és apa alig tudták követni. A harmadik körnél, mikor vissza kellett menni a piac túlsó végébe, mert az őstermelők tíz forinttal olcsóbban adták a körtét februárban, mint a zöldséges kereskedő, apa fellázadt.

Karácsonyra mobiltelefont kapott ajándékba, meg is jegyezte, hogy hiszen nem érti ő ezeket a modern dolgokat, a számokat sem látja már. Kötni, keresztrejtvényt fejteni sem tudott már, szemorvoshoz kellett menni, erősebb szemüvegért.
Még hogy nem látta a számokat? Peti füzetére két méterről rábökött, mikor házi feladatában egy múlt idejű igét egy t-betűvel írt. Eddig a fotelban ült, elfoglalta magát fonalaival, rejtvény újságjaival. Mostanában a fotel üresen állt, folyton elmászkált otthonról. Egészen kivirult, fodrásznál járt, új ruhát is vett magának. Valami nem volt itt rendjén.

Egy hétköznap este aztán fény derült a titokra. A családfő íróasztalánál ülve akkorát ordított, hogy az ötödik szomszédban is összerezzentek.

- Ki használta ezt a gépet?
- Két napja be sem kapcsoltam – rázta a fejét rémült tekintettel anya.
- Biztos a gyerek, de csak jöjjön haza! – villogtak fenyegetően apa szemei. - Eltűnt a kimutatás, amin egy hete dolgozom. Holnapután le kell adnom. A szentségit! Ez egyszerűen lehetetlen. Lementettem. – nézett hitetlenkedve a computerre. - Megmondtam már, hogy a gép nem játék. A jövő hónapban veszünk egy másik gépet a gyereknek, ne használja az enyémet – dühöngött tovább.
- Mi az, hogy a te géped? A családé. – nyerte vissza lélekjelenlétét anya. - Arról volt szó, hogy a gyerek tanuljon. Szabadidejében pedig mozogjon, ne a számítógép előtt üljön. Ebben a kérdésben eddig egyetértettünk. Nem kell neki külön számítógép. Amennyire az iskolai feladatokhoz szüksége van internetre, arra ez bőven elég.

Éppen a családi perpatvar kellős közepére érkezett Nagyi és Peti. A lépcsőházban találkoztak, együtt léptek be a lakásba.

- Mi történt? – kérdezte lányára nézve Nagyi. Kihallatszik a folyosóra, hogy veszekedtek – tett szemrehányást.
- Te ki vagy rúzsozva és felvetted a kosztümömet – hüledezett Márti, ahogy édesanyjára nézett.
- Micsoda? – vette szemügyre anyósát Gábor is, de nem foglalkozott tovább a kérdéssel, kimutatását akarta sürgősen előkeríteni. - Kisfiam, gyere csak ide! – szólalt meg vésztjóslóan.
- Tessék apa? – lépett a szobába a fiú gyanútlanul.
- Megmondtam százszor, hogy ne játssz a gépen, mert nem tesz jót neki. Ráadásul eltűnt a kimutatás, amit két nap múlva le kell adnom. Hogy mersz hozzányúlni a dolgaimhoz?! – emelte fel újra a hangját.
- Nem én voltam! Apa, én nem is voltam itthon. Minden nap este érek haza edzésről – védekezett Peti.
- Akkor ki, talán az UFO-k? – dühöngött apa, majd ahogy ismét anyósára nézett, hirtelen ötlettel azt találta mondani – Vagy talán a Nagyi? – vigyorodott el a képtelen ötleten, egy pillanatra megenyhülve, elégedetten nyugtázva jó humorát.
- Mi a probléma? – kapcsolódott be a vitába az idős hölgy.
- Az a probléma drága mama, hogy ebben a lakásban furcsa dolgok történnek.
- Nem történik semmi furcsa, csak ti vagytok elmaradva néhány dologgal. – Majd szobájába sietett, s papírokkal a kezében jött vissza. – Ezt keresed? Kinyomtattam. Nagyon trehány munka. Még számítási hiba is volt benne, de ezek a girbe-gurba sorok? Holnap megcsinálom neked Excel-táblázatba, úgy add le - nyújtotta a kimutatást vejének. Apa szája tátva maradt, csak hangfoszlányok törtek elő belőle, értetlenül artikulált. Há… ho… mi… mióta tud a mama számítógépezni? – vette el a papírokat, hitetlenkedve.
- Néhány hete. A kerületben meghirdették nyugdíjasok részére az ingyenes tanfolyamot.
- De Anya! – képedt el Márti is. - Nem kártyázni jársz a nyugdíjas klubba?
- Ugyan már kislányom, kártyajáték… - legyintett - internetezni járok. Az Excel-táblára pedig Lajos tanít.
- Ki az a Lajos? – kérdezték egyszerre hárman.
- Ó, csak a tanfolyamról ismerjük egymást, néhányszor jártam nála, korrepetál.
- Micsoda? Idegen férfiak lakására jársz?
- Nincs köztünk semmi, csak email-ezünk. – nyugtatta lányát teljes természetességgel a Nagyi. Géza is féltékeny Lajosra, de nincs oka rá. – tette hozzá.
- Ki az a Géza? – kérdezték megint egyszerre hárman.
- Interneten ismerkedtem meg vele, nagyon rendes úriember.
- Ez a család nem normális – jelentette ki apa, a fotelba roskadva. Majd, gyanakodva rákérdezett: - Itthonról is szokott email-ezni a mama?
- Igen, csináltam magamnak postafiókot.
- Bocsáss meg drágám! - szólt a férfi most feleségéhez. - Már azt hittem te levelezel új postafiókból, kezdtem gyanakodni. Ne haragudj!
- Ami azt illeti, én pedig rád gyanakodtam. – vallotta be az asszony. – Anya, miért nem mondtad meg, hogy számítógépezni jársz? – fordult édesanyjához.
- Folyton rohantok, oda sem figyeltek rám, mit csinálok. Nem érdekel benneteket. A nagyi beveszi a gyógyszerét, kötöget a fotelban, néha valami finomságot készít, egyszóval nem kell vele törődni, el van magában – vette sértődőre a figurát Nagyi. – Nekem is jár egy kis szórakozás – duzzogott tovább.
- Nekünk meg nyugalom jár, néha tájékoztathatna új ismereteiről. – mérgelődött apa. – Remélem holnap estére tényleg készen lesz a kimutatás, egyszerűen nem találok szavakat – csóválta fejét.

Az este további részében szép lassan lehiggadtak a kedélyek. Napirendre tértek a dolgok ilyetén alakulása felett.
Másnap délután, ahogy Gábor hazaérkezett, Nagyi már várta.
- Tessék, itt van a kimutatásod. – Vejének le is esett az álla.
- Nagyon szépen, precízen megcsinálta. Köszönöm szépen.
- Máskor is rám bízhatod. – kacsintott cinkosan a Nagyi.
- Na azt azért talán nem kellene. Az almás palacsintájában még mindig jobban bízom.

Minden jó, ha a vége jó. Apát megdicsérte a precíz kimutatásért a főnöke, Peti kapott egy másik számítógépet, Gézát meghívták szombatra ebédre, Lajost pedig vasárnapra, hogy azért őt is megismerjék. Nagyi pedig, ha elunta az internetezést, akkor kicsit kötögetett a fotelban, s a rejtvényt is látta új szemüvegével. Azért néha meglepte a családot valami finomsággal is, bár erre egyre kevesebb ideje jutott, mióta unokája iskolai újságjának szerkesztésében is részt vett.
Peti az íróasztala fölött elmerengve azon gondolkodott, vajon a hagyományosan működő Nagyit szerette jobban, vagy ezt az újat?

Írta: Csató Gáborné /Magyar Eszter/
499
magyareszter - 2010. szeptember 01. 20:07:48

Kedves Judit!
Azt hittem azért nem szóltál hozzá, mert nem tetszik. Talán elcsépelt egy Nagyis történet, de nekem nagyon kedves és igazán nem tudom a "perpatvart" komolyan venni, az csak olyan "perpatvar".
Egy kicsit az unokámnak írtam, aki itthon volt most augusztusban két hétig, Neki tetszett, jókat kacarászott a végén, persze tizenhárom évesen még lehet kacarászni a Nagyin.Smile
Köszönöm, hogy írtál, kíváncsi lennék kire tippeltél?Smile
Sok szeretettel Eszter

686
T Pandur Judit - 2010. szeptember 01. 19:41:28

Kedves Eszter!

Sokat töprengtem, hogy ki lehet a szerzője ennek a Tollforgatónak, és bevallom töredelmesen, hogy Rád nem gondoltam. Egészen más valakire tippeltem... Smile
Na ennyit az előítéletekről!
Nagyon kedves, vidám történet, tetszett nekem is!

Judit

499
magyareszter - 2010. szeptember 01. 19:12:35

Kedves Ica, Gyöngyi, Zsuzsanna, Titanil, Edwin és Timoca!

Remélem nem baj, hogy itt együtt válaszolok kedves hozzászólásaitokra.
Nagyon örültem, hogy ez a könnyű, vidám kis történet, ami teljességgel fikció, tetszett Nektek.

Számomra a "Családi perpatvar" cím valahogy nem jelentett drámát, mély tragédiát, inkább bohókás, humoros családi vitát, összeszólalkozást. Ezért írtam ilyen hangulatú írást, nem tudtam volna komolyat ezzel a címmel.
Köszönöm figyelmeteket! Sok szeretettel Eszter

48
Edwin Chat - 2010. augusztus 05. 21:26:03

Szia!

Először az a hozzászólásokat szoktam elolvasni, és utána a történetet. Itt a HSZ-ekből azt sejtettem, hogy jó írás vár rám, és sejtésem be is igazolódott. Aranyos történet, mosolyogva olvastam végig. Ha a többi tollforgató történet is ilyen, nehéz lesz eldönteni melyikre szavazzak.
Hát igen, a nagyik. Nekem sajnos már egy sincs, de még élt anyai nagymamám, jobban szerettem, mint anyámat. És a temetésén a ravatalozóban, mielőtt rátették a koporsó tetejét -nem érdekelt hány napos hulla-, megcsókoltam a homlokát még utoljára.
Írásod nagyon jó, nekem tetszett. Aranyos, mosolyt fakasztó történet. Nem tudom igaz-e, vagy csak fikció, de klassz. Ez egy pozitív családi perpatvar.

Üdv: E.C.

1209
angyalka - 2010. augusztus 05. 18:40:29

Kedves Tollforgató!
Jó kis történetet írtál.Anyós , Nagyi, mi is lenne velünk nélkülük.?
Szeretettel olvastam.
RozálkaWink

1403
titanil - 2010. augusztus 04. 13:52:41

Kedves Tollforgató!
Mosolyogva olvastam végig a történetet. Mikor megjelent Nagyi a nyugodt család életében, sejtettem, meglepetések sorozata ér bennünket. Nagy kimaradozásainál úgy véltem, valamiféle káros szenvedély rabja lett. Nem gondoltam volna, hogy számítógépes tanfolyamra járt.
Még mondja valaki, a 21. század nagyijai nem haladnak a korral....a technika is érdekli a nagymamát (egy régi slágerből)! Gratulálok!
Szeretettel: Titanil

230
Torma Zsuzsanna - 2010. augusztus 03. 14:50:28

Kedves Tollforgató!

Nagyon tetszett a történeted, tele van új és mégújabb fordulatokkal a nagyi tudását és segítőkészségét illetően.
Ha én is tudok majd valamikor ilyen nagymama lenni, akkor talán nem érzem magamat haszontalannak. Csak nem tudom, megérem-e, hogy nagymama lehessek.
Az már fontolgatom, hogy nekem is kell majd számítógép, ha elküldenek korengedménnyel nyugdíjba.
Egyébként sem tudnék akkor az irodalmi honlapokra bejutni és alkotásokat beküldeni, számítógép hiányában.

Egyébiránt, gondolkodóba estem, hogy nem Te lehetsz-e az a nagyi, akiről írsz? Persze, név nélkül!!!
Válaszolnod most nem kell, úgy is kiderül majd a végén!

Üdvözlettel: Torma Zsuzsanna
Smile

1119
tatos - 2010. augusztus 02. 19:56:47

Kedves Tollforgató.
Élvezettel és egyre vidámabb érzésekkel olvastam aranyos hihető, történetedet. Nagyon ötletes fordulatokkal és kedves váltásokkal oldottad meg a feladatot. Nagyon tetszett. Sok sikert kívánok szeretettel Gyöngyi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.