Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.16. 11:48
Szép napot mindenkinek! Coffee cup

2019.07.16. 09:33
Szép napot HM lakók! Éva Rose

2019.07.15. 22:43
A feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.15. 22:27
Szép álmokat kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.07.15. 22:06
Sarolta, semmiről nem késtél le. A könyvbe e-mailben kérjük elküldeni az írásokat.

2019.07.15. 11:10
Szép napot mindenkinek. Smile

2019.07.15. 11:10
Kedves Ferenc, várjuk írásaidat e-mailben..

2019.07.15. 09:43
Kedves József! Szeretnek küldeni anyagot az " így írunk mi" kötetbe ! Lehetséges? Köszönettel. Feri.

2019.07.15. 07:28
Jó reggelt, szép új hetet kívánok. gratulálok a pályázati nyerteseknek! Éva

2019.07.14. 21:52
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: xEsztiix
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Edwin Chat: A Betétkönyv. 2. Rész.

FIGYELEM! HORROR TÖRTÉNET!
2.

A Marton család ünnepségre készülődött. Egyetlen szülött fiúk, betöltötte a tizenhetedik életévét. A fiú, ifjabb Marton András egy messzi iskolában tanult. Szerencséje volt, hogy itthon tölthette születésnapját, nem a hűvös, sötét, börtön jellegű kollégiumban. Állatorvosnak tanult, jó tanulóként, testileg, szellemileg is szépen fejlődött. Tizenhét éves korára már olyan magas lett, mint az apja, és súlyra is csak pár kilóval maradt alatta. Viszont volt egy nagyon rossz tulajdonsága. Néha éjjelente kijárt a baromfiudvarba, és egy tyúknak mindig kiszívta a vérét. Ezt az iskolában is szokta csinálni, mikor szakmai gyakorlaton vannak a gazdaságban. De csak mindig éjszaka, és nagyon vigyázott, hogy soha senki meg ne lássa. Ha lebukik, az iskolából biztos kirúgják, és talán még gyógykezelés alá is helyeznék. Vérszomja nem volt vészes, nem tette minden áldott nap, csak három-négyhetente, akkor is csak egy szárnyas bánta. Most itt van a születésnapja, és tudta, hogy ebből az alkalomból meglepi magát egy kis baromfivérrel.
Az iskolában hetente változott a tanítási rend. Páros héten elméletet tanultak, páratlan héten, szakmai gyakorlaton voltak a gazdaságban, ahova busz szállította a diákokat. Ló, marha, kecske, birka, szárnyasok, és pár kutya állt a tanulók rendelkezésére . A gazdaságban működött éjszakai ügyelet is, melyet a tanulók láttak el. Andrásra havonta egy ügyelet jutott másodmagával. Ilyenkor tudott hódolni szenvedélyének. Társának szólt, hogy elmegy járőrözni, körbejárja a telepet, megnézi az ólakat. Így is tett, de mikor a baromfiudvarhoz ért, ahova a tyúkok voltak bezárva, kinyitotta az ólajtót, és elkapott egy tehetetlen prédát. Az ólajtót visszacsukta, elment az ól mögé, és kezdődött a kegyetlen rituálé. A tyúkot jobb hóna alá szorítva tartotta, bal kezével fogta a szárnyas fejét, és a szabadon maradt nyakon, erős, marcangoló harapással megölte az állatot. Önkívületi állapotban szívta a vért. Száját állandóan a szétmarcangolt ütőéren tartotta, ruhája nehogy véres legyen. Pár percig tartott az egész. Mikor végzett, a tetemet eldobta az ól mögött. Megtörölte száját, kezét, majd visszasétált az ügyeleti szobához. Szólt társának, hogy minden rendben van az ólak körül. Nem félt a lebukástól, mert a döglött tyúkot meg szokták találni, de mindenki azt hitte, hogy nyest, menyét, vagy valami nagyobb patkány végzett a baromfival. Soha senkinek eszébe nem jutott volna, hogy egy tanuló műve ez az öldöklés.
A fiú, és apja ott ült az ünnepi asztalnál. Az apa nem volt valami jó bőrben, már évek óta gyomorfekéllyel küszködött. Korábbi iszákosságának köszönheti betegségét. Akkor hagyta abba az ivást, mikor az asszony, döntés elé állította:- Válassz, vagy én, vagy az ital! Megijedt az öreg, nem akarta szép feleségét elveszíteni. Orvosa is örült, hogy az öreg abbahagyta az ivást, azt hitte az orvosi lelki fröccsök használtak.
Az asszony behozta a születésnapi tortát. Hófehér volt a sok tejszínhabtól. Tizenhét szál gyertya díszítette, és a közepén egy fekete öltönyös diplomata marcipánfigura állt. Felköszöntötték a fiút, majd következett az ajándék. A szülők egy szépen becsomagolt, nagy lapos dobozt adtak át az ünnepeltnek. András izgatottan bontotta ki, és nem hitt a szemének. A doboz tartalma egy sötétkék francia bársony öltöny, egy hófehér selyeming, és egy szintén franciabársony anyagú, fekete csokornyakkendő volt. András boldogan ugrott szülei nyakába, átkarolta mindkettőt, és csókokkal fejezte ki háláját, köszönetét.
Az ünnepségnek az apja gyomra vetett véget. Rosszul lett, le kellett fektetni, nem sokon múlt, hogy orvost kelljen hívni. Mikor végre minden rendbe jött, már későre járt. A szülők visszavonultak a hálószobába. A fiú szólt, hogy kimegy egy kicsit levegőzni.
Leült a ház előtti padra, és a csillagokat nézte. Aggódott apjáért. Mikor látta, hogy szülei szobájában már a tévé sem világít, odasétált a baromfi ólhoz, és születésnapja alkalmából egy pohár pezsgő helyett ivott egy tyúknyi vért.
Szobájában András vállfára tette a selyeminget, az öltönyt, és a csokornyakkendőt. Rejtekhelyéről elővette legféltettebb kincsét, a betétkönyvet, és betette a zakó belső zsebébe. Így már együtt volt a számára két legértékesebb dolog, az öltöny, és a betétkönyv. Még nem rakta be a szekrénybe, elterítette az ágyon, csillogó szemekkel nézte, simogatta a finom, tiszta anyagot. Mosolygott, de aztán szomorúan gondolt arra, hogy nemsokára vége a vakációnak, és vissza kell menni a kollégiumba. Az öltönyt itthon hagyja, majd csak ballagásra veszi fel. Nem vitás, ő lesz a legszebb. Ilyen gyönyörű öltönyben nem nehéz.

2 HÓNAPPAL KÉSŐBB:

Az öreg Janónak nem volt szerencséje, kukoricáját csúnyán elverték a jégesők. Újabb sírrabláshoz készülődött. Megvárta, még leszáll a szürkület, és már a megszokott szerszámaival, az ásóval, lapáttal odasétált ahhoz a sírhoz, amibe aznap temettek egy férfit. A szerszámokat letette a földre, majd szépen, rendesen elkezdte leszedni a sírról a virágokat, koszorúkat . Mikor ezzel végzett, a szabaddá vált fejfán elolvasta a feliratot:- Itt nyugszik idősebb Marton András. Élt 57 évet. Béke poraira.
- Ej-ej komám, remélem, nem kapnak tőled alkoholmérgezést a malackáim, - gúnyolódott, és nevetett ostoba, gyalázatos poénján.
A holttestet bevitte a sufniba, majd visszament a sírhoz, és betemette. A virágokat, koszorúkat igyekezett nagyjából úgy visszarendezni, ahogy voltak. Visszatérve a sufniba, felkapcsolta a villanyt, és a lélegzete elakadt. Az öreg Martont csodaszép franciabársony öltönybe öltöztették.
Ez nem lehet igaz! Gyönyörű! Ezt legalább két-háromhavi béremnek megfelelő összegért el tudom adni- ámult az öreg sírrabló .
Boldogan, fütyörészve állt neki a hulla vetkőztetésének. Megérezte, hogy a zakó belső zsebében van valami. Belenyúlt, tapintásával érezte, hogy egy kemény papírdarab. Biztos olyan kartonpapír, amit új ruhák nyakába, ujjába, zsebébe, derekába szoktak tenni, gombostűvel odatűzve. Ki sem vette megnézni, bent hagyta a belső zsebben.
- Csak nem fogok kizsebelni egy halottat?- mondta, és jót nevetett ízléstelen viccén.
Nagy rutinja volt, percek alatt levetkőztette az öreg Martont. Nézte az öltönyt. Csodaszép, tiszta, puha, ki sem kell mosni, egy vasalás elég neki. Kivasalta, vállfára tette, és kirakta a sufni elé szellőzni.
Visszament a holttesthez, immár kezében a késsel, bárddal, fűrésszel. Legelőször a végtagokat vágta le. A hullában dolgoztak a bélgázok, és szellentett egyet.
- Úgy, szóval szarsz rám? Ezért a fejedet veszem- és most hatalmasat nevetett ócska poénján. Majd a nevetést hirtelen abbahagyva, teljes erővel lesújtott a bárddal. A fej azonnal elvált a testtől, és a padlón koppanva gurult egy-két métert. Janó nem foglalkozott a fejjel, nekiállt a test felnégyelésének. Ez már kicsit hosszabb időt vett igénybe, de elkészült. A testrészeket a fejjel együtt betette az üstökben forró vízbe, majd nekiállt a mészárszék feltakarításához.

Reggel az öltönyt berakta egy dobozba, és elindult a piacra. - Ez aztán a főnyeremény! Akár negyedévi béremet is megkapom érte. Még pár ilyen hulla, és nyugdíjba vonulhatok- gondolta Janó. Az öreg Martonon nem voltak ékszerek, még jegygyűrű sem. De kit érdekel, itt van ez a szép öltöny. Sietett, alig várta, hogy az öltönyt pénzre válthassa. Aztán öröme hamar elmúlt. Itt a helyi piacon nem adhatja el, hamar lebukna. Még valaki felismeri az öltönyt, elég ritka darab, könnyen szemet szúr. Így hát pénze nem lévén, gyalog indult el a szomszéd város piacára.
Nyúzott volt az éjszakai műszaktól, alig aludt valamit. Sajgott minden porcikája, szemhéjai mintha súlyos, rozsdás vaskapuk lettek volna, alig bírta nyitva tartani. Tudta, hogy pár óra múlva szép summa lesz a zsebében, ez adott neki erőt, ez segített, hogy diadalmaskodjon fáradtsága felett.
Háromnegyed óra múlva elérte a főutat. Átgyalogolt rajta, és a fák árnyékában megpihent. Gondolatai a pénzzel játszadoztak, azon eszelt, hogy mit vegyen rajta. Először is a pecsenyésnél megreggelizik, és iszik egy-két sört. Aztán vesz takarmányt a malacoknak, a többi pénzt beteszi egy betétkönyvbe. És talán felhagy a sírrablással, ez a pénz tán segít egyenesbe jönni. Ha hazaér, elmegy Andor atyához meggyónni bűneit. Igen, ez lesz a legésszerűbb, amit tehet. Az új élet gondolata új erőt adott neki. Jó húsz perces pihenő után, még mindig fáradtan, de már vidáman, rendületlenül folytatta útját. A földút, amelyen haladt, a főúttal párhuzamos volt. A két utat hosszú, hasztalan nyárfasor, össze-visszanőtt bokrok választották el egymástól. A földúttól jobb kéz felől álltak a fák, bokrok, azon túl a főút. Balkéz felől hatalmas kukoricatábla, csenevész, kifejletlen szálak tengerével. Jó félóra gyaloglás után elért egy újabb főutat. Ezen is átgyalogolva már nem volt messze a piac.
Meglátta az első házakat. Megkönnyebbült, nemsokára célhoz ér. Az úton senki nem járt, ilyenkor mindenki a piacon van. Egy-két kertes háznál lévő kutya ugatta meg, de ezen kívül semmi különös nem történt. A piachoz közeledve egyre nagyobb lett a tömeg, egyre több ember jött-ment körülötte. Kicsit kényelmetlenül érezte magát, elszokott az emberektől, furcsa volt neki a tömeg.
A piac elején az első árus fakanalakat, hagymavágó deszkákat, evőeszközöket árult. A következő lábasokat, edényeket, merőkanalakat. Utána következett a cukros bácsi, mindenféle cukorkával, süteménnyel. Ruhaárus, aki csak bársony, és szövetnadrágokat árult. Kazettás, mindenféle zenével, rengeteg árus, rengeteg portékával. Takarmányos, játékos, ivó, pecsenyés, cipőárus, öngyújtós és tűzköves, zöldséges, voltak háziállatok, naposcsibe, csirke, nyúl, galamb, malac, kiskutya.
Janó ment, tolakodott az embertömegben, kereste a megfelelő árust. Minél beljebb ért a piacon, annál erősebben érezte a pecsenyéstől szállingózó finom, gusztusos illatot. Sült hal, és sültkolbász illata terjengett a levegőben. Ezt megérezve, szájában összefutott a nyál. Nyelvével csettintett, és nagyot nyelt. Pár perces küzdelmes tolakodás után meglátott egy sátrat. Ez az, ezt kereste. Kicsit nézelődött az áruk között, mert egy középkorú házaspár férfi tagja épp egy zakót próbált. Rövid huzavona után úgy döntöttek, hogy nem veszik meg, és tovább álltak .
Janó körbenézett. Látta, hogy senki vevőféle nincs a stand körül, megszólította az árust.
- Jó napot! Vesz is, vagy csak elad?
- Attól függ, miről van szó- válaszolt az erősen molett nő.
- Egy öltönyt hoztam.
- Drága uram, millió öltönyöm van, de nem nagyon veszik. Örülök, ha nem maradnak a nyakamon.
- Gondolja meg jó asszony, talán érdemes lenne megnézni.
- Jöjjön be a próbafülkébe- felelte unottan a kövér nő. A ponyvasátor egyik sarka pokróccal volt elválasztva, ez a próbafülke. Janó belépett a pokróc mögé, a dobozt letette a székre. Az árus kívül maradt, de egy kis nyíláson át figyelte, mi lehet a doboz tartalma. Janó kibontotta a csomagot, és kivette a vállfára akasztott öltönyt, selyemingestől, csokornyakkendőstől. A kofa csak ámult.
- Ezt honnan szedte jóember?- majd választ sem várva folytatta. - Gyönyörű szép, mit kér érte?
Az öreg agya elkezdett járni. Magas árat kell mondani, egy piaci árus tuti, hogy alkudni fog.
- Húszezer forint.
- Ember! Tönkre akar tenni? Miből van ez, aranyból?
- Hölgyem, elvihetem máshová is eladni.
- Vá...vá...várjon...megegyezünk- bizonytalanodott el az árus. - Azt hiszem, tizenkétezer forintot tudok érte adni.
Janó nem válaszolt, az öltönyt elkezdte visszatenni a dobozba. A kofa belenyúlt köténye zsebébe, elővett egy köteg papírpénzt, és villámgyorsan leszámolt tizenötezer forintot.
- Tizenötezer forint. Így rendben vagyunk?
- Hááát... ha még adna egy szép új zakót, részemről áll az üzlet.
- Válasszon-, mondta sértődötten az árus. Janó egy barna bársonyzakót választott. Úgy gondolta, hogy ez megy szürke nadrágjához. Elköszönt a dagadt nőtől, és elindult a pecsenyéshez.
Új barna zakóját felvette. Úgy feszített a tömegben, mint légy a szaros tragacson. A pecsenyésnél sültkolbászt evett mustárral, kenyérrel, és megivott mellé két korsó sört. Teljesen elégedett volt magával. Utolsó útja a takarmányoshoz vitte. Vett tíz mázsa kukoricát, amit a megbeszélt időre házhoz szállítanak.
Megkönnyebbült, mikor kiért a piacról, eltűnt az embertömeg. Boldog volt, minden sikerült, amit eltervezett. Van pénz, evett, ivott, van takarmány. A reggeli gyaloglás pihenőjében kigondolt tervekhez tartotta magát, elindult a postára, hogy betétkönyvet nyisson a pénzének.
A járdán kevesen jöttek- mentek, a város nagy része a piacon nézelődött. Elhaladt pár kertes ház, üzlet mellett, mire a postához ért. Nagy, régi, sárga épület, mint a vasútállomások épületei. Belépett. A postán négy ablak volt, mindegyiknél várt valaki. Az elsőnél csomagot lehetett feladni, a másodiknál leveleket, a harmadiknál csekkbefizetés, a negyediknél folyószámlák, betétek. Oda állt az utolsó ablaknál várakozó sor végére, és türelmesen várt. Nyolc-tíz perc után került rá a sor.
- Csókolom, betétkönyvet szeretnék nyitni- szólt be az ablakon Janó. A fiatal, szép nő elkérte a személyi igazolványt, kitöltötte a papírokat, és a betétkönyvet.
- Névre szólóan, vagy bemutatásra kéri?- érdeklődött a csinibaba. Szép hangja csilingelt.
- Nincs senkim, aranyoskám, jó lesz bemutatásra- válaszolt Janó.
- És mennyi pénzt szeretne most betenni?- kérdezte a kellemes hang.
- Tizennégyezer forintot- mosolygott az öreg.
Kilépett a postáról, ment pár lépést, majd megállt. Nézte a betétkönyvet, megpuszilta, és betette újonnan szerzett zakója belső zsebébe. Elindult a buszmegállóhoz. Ilyen eredményes nap után megengedheti magának azt a luxust, hogy busszal menjen haza.

folyt köv.

Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.