Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Jéga Szabó Ibolya: Mezítláb a forró homokon - Miért nem tanultam meg tehenet fejni.

(Régi történetek a gyermekkoromból)13/12.

Már 15 éves nagylánnyá serdültünk, amikor botrányt okoztunk viseletünkkel a tanyavilágban. Abban az időben jött divatba a bikini, és mi a nagyapánkkal ebben a ruhadarabkában forgattuk a szénát. Ne higgye azt senki, hogy olyan semmit takaróban billegtünk, mint manapság, mert a melltartó rész teljesen eltakarta a mellet, az alsó pedig felért a köldökig. Nagyszüleink elfogadták a mi városi öltözködési szokásainkat, de nem úgy a tanyasiak. Kint a mezőn átláttak egymás földjeire, néha még beszélgettek is egymással. A földeken a nők, hosszú nyári ruhát és alatta mackónadrágot viseltek, nehogy felégjenek. Hát ezen meg mi nevettünk jó nagyokat. Summa summarum, bikiniben láttak bennünket, és szárnyra kelt a pletyka, hogy a Bagi unokák meztelen dolgoznak a földeken. Igaz, hogy nem jártak át egymáshoz, csak ha segítségre szorult valamelyikük, de a pletyka gyors lábon jár, és hamar eljutott a nagyanyám fülébe. A megszólást, főleg ha jogosnak érezték, nagyon zokon vették. Azontúl szoknyában és blúzban kellett dolgozni, nem meztelenkedhettünk többé. Nagyapám szerint, a fiatalok sokat vétenek az erkölcs ellen és nem szorgalmasak, mire jut így majd ez a világ, hajtogatta. Ha mai világot látná, biztosan ezt mondaná: - No, én már régőn mögmondtam!

A Boriska tehénnel nagyon jó viszonyban voltam, szót fogadott, talán azért, mert delente a megmentőjének tekintett, hisz olyan gyorsan szedte a lábát a kútig, hogy alig bírtam követni. Amikor a kapuhoz értünk izgalmában mindig egy nagyot bődült, nagyanyám szerint köszönt, de én inkább a szomjúság megnyilvánulásának tartottam. Úgy ivott minden alkalommal, mint aki egy hete vizet sem látott. Este, amikor kimentem érte, már alkonyodott, szép csendesen bandukoltunk hazafelé, már nem kellett a lábammal szántani a homokot, hogy meg ne égesse a talpam, a tehén tőgye is duzzadt a tejtől, ekkor is bődült ugyan, talán megszokásból, inni viszont szép csendesen ivott. Bevezettem az istállóba, és jött nagyanyám a sajtárral, a háromlábú székkel fejni. A tehén tőgyét langyos vízzel lemosta, megtörölte a kezét, ráült a székre a tehén hasa előtt, és nekikezdett a fejésnek. A fején ott volt az elmaradhatatlan színes kendő. A frissen fejt tej habos volt és langyos, az öcsém ezt nagyon szerette, de én rá sem tudtam nézni erre a tejre, igaz a tejet sem szerettem, csak a vajat, túrót, és a tejfölt.

Hát ezen a szép estén nagyanyám azt mondja, - te lányom próbáld meg a fejést. Gondoltam, menni fog ez nekem, annyit néztem már. Nagy bátran odaültem, Boriska hasához, és megfogtam a tőgyét, erre ő hátranézett és azon nyomban rúgott, én röpültem a ganéba, még jó, hogy egy csöpp tej sem volt a sajtárba.

No, mondja nagyanyám, - majd te is mosod le a tőgyét, és felkötöd az én kendőm, akkor már biztosan hagyja tőled a fejést. Persze, megint megmutatta, hogy fejjek, finoman, nem ráncigálva, érzéssel. Nem voltam én gyáva leány, nem is féltem Boriskától. Hát újfent odakészülődtem, fejemen a színes kendővel, finoman lemostam a tőgyét, megtöröltem a kezem, és óvatosan elkezdtem a fejést, finoman, érzéssel, a tej nem jött. Mondja a nagyanyám - erősebben húzd -, és ekkor Boriska hátranézet és már rúgott is. Megint a ganéban találtam magam. Mindketten letettünk arról, hogy én fejjek, pedig nagyanyám örült volna, ha néha megmenekül a fejés nehéz terhétől, de most csak Boriska örült, láttam azon a bús tehén szemén.

Írta: Jéga Szabó Ibolya
1803
De Profundis Clamavi - 2010. október 19. 05:54:50

Kedves Ibolya!
Nagyon élveztem a fejést!
A már megszokott jóízű történet, jólesik olvasni. Én kecskéket fejtem sokáig, ők ugyan nem tudtak felrúgni, de annál jobban táncoltak. Csak úgy bírták, ha közben szemestakarmányt ehettek.
A bizalmatlan tehén nagyon tetszik!

499
magyareszter - 2010. október 15. 21:42:01

Kedves Ibolya!
Meg tudom érteni a tehenet, hogy nem engedte bárkinek, hogy megfejje. Elég kellemetlen lehet az is, hogy folyton feszül a tőgyük a sok tejtől. Így olvasva a történetet én is elmosolyodtam, de azért gondolom, hogy nem lehetett ez olyan mulatságos a valóságban. Írásod viszont megint érdekes volt, örömmel olvastam.
Sok szeretettel Eszter

1346
Tara Scott - 2010. október 15. 19:22:16

Aranyos történet a sorban. Boriska az önérzetes tehén. Smile
Végtelenül szeretem az írásaidat kedves Ibolya. Bár örökké tartana!
Szeretettel ölellek: Tara.

230
Torma Zsuzsanna - 2010. október 14. 08:35:55

Kedves Ibolya!

Nagyon szeretem olvasni ezt a sorozatodat a régi időkről való visszaemlékezéseid nyomán!
Már írtam sok esetben hozzászólásomban, hogy én is voltam "tehénpásztorlányka", és mivel nálunk is sok volt az állat és velük való munka, nekem is meg kellet próbálnom a tehénfejést. Úgy emlékszem rá, hogy többször csináltam kisebb-nagyobb sikerrel. De az a tehén, amit én megfejtem, igen türelmes volt, és nem emlékszem, hogy felrúgott volna. De tudom, hogy voltak olyan tehenek, amelyek nem mindenkinek engedték meg, hogy megfejjék őket. Nekem szerencsém volt.

Továbbra is nagyon szívesen olvasok minden ehhez hasonló írásodat! Köszönöm!

Üdv.: Torma Zsuzsanna
SmileSmileSmile

1423
Jega - 2010. október 14. 00:16:06

Kedves Ilona, Judit és Timóca köszönöm , hogy olvastok. Bizony megtanultam életem során, hogy az állatok nem oktalanok, nagyon is megvan a magukhoz való eszük. Csak mi emberek hisszük, a fene nagy eszünkkel, hogy nekik nincs, nekik pont annyi van ami számukra az élethez kell, de nem ártanak vele , nem úgy mint az ember. Ki is űzzük magunkat majd emiatt a paradicsomból. Üdvözlettel Ibolya.

686
T Pandur Judit - 2010. október 11. 23:21:08

Kedves Ibolya!
Amikor elolvastam a címét az alkotásodnak, minden rosszra felkészültem!
Az én apai nagyapám ugyanis egy tehénfejés következtében halt meg fiatalon. A gyermekágyas nagymamám helyett ő akarta megfejni a tehenet, de pont úgy járt, mint Te, felrúgta a tehén. Hátraesett a tehén mellett álló bika mögé, a sajtár meg szerencsétlen módon a bika elé repült, ami megijedt az elérepülő fényes, csörgő edénytől, és hátralépett. Pont a nagyapám mellkasára. Mire szekéren bevitték a városba, a kórházba, útközben meghalt.
Így aztán nagyon izgultam, hogy mi fog történni veled Sad
mert a tehén is csak ahhoz türelmes akihez hozzászokott, az idegen kéztől, a suta mozdulatoktól még a legjámborabb tehén is nyugtalanná válik.
Jól írtad meg ezt a történetet is, nekem különösen izgalmas volt!

Judit

443
dzsenyami - 2010. október 11. 21:32:33

Kedves történet Ibolya ..Smile jót mosolyogtam-én is ismerem a falusi életet, bizony nem könnyü átvágni ezeket a teheneket..és a gyakorlatlan kezet azonnal észreveszik..
Tetszett
üdvözlettel
Ilona

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.