Kenéz István: Filozófiai és ideológiai - gondolati - tépelődéseim

Idézet könyvemből: részlet....

Filozófiai és ideológiai - gondolati - tépelődéseim

*Öt évvel ezelőtt fejeztem be, első memoárkönyvemet. Amit most itt írok, az lehet folytatása is az előzőnek, de ez életemnek már csak öregkori fejezete.
Öt elmúlt év, lehet, nem tűnik soknak, de senkinek sem kívánom a velem azóta történteket, hogy azt bárki is megélje. Vannak olyanok közöttünk, akik egész életükben a felét sem élik meg hasonlóaknak. Viszont mások meg ennél sokkal többet, ha túlélik.
*Örök lét kellene a halál jogával, de csak arasznyi létem van, a halál kényszerével.*

Így, írásban őrzöm meg gondolataimat és osztom meg Veled.. A sajátodat Te is őrizd.
Az ilyen íráshoz, egy más tudatállapotra van szükség, ami azért nekem mégis csak megadatott.
Radnóti írta –

„Szabad szerettem volna lenni, mindig –
és őrök kísértek végig az úton”


Én mást szerettem volna. vele szemben.
Fényben szerettem volna élni mindig,
De nekem e legtöbből, csak az árnyék jutott… (micsoda párhuzamosak a gondolataink)

*Én életet szeretnék kapni, az éveimnek, - és nem üres éveket az életemnek*
Mit szerettem volna még? Azt, hogy ha felnövök és nagy, mégsem lehetek, azért talán színész, énekes, balett táncos, költő-író, tanár, gyógyszervegyész, kórházi általános műtőasszisztens /főiskolával/, női fodrász, HÉV vezető, kukás- autón-szemetes, és mind eközben szabadidőmben munka mellett, latin és standard, díjnyertes versenytáncos talán igen.
Ezeket komolyan gondolom, mert a személyi kvalitásaim és hajlamom ezekre fogékony. Egyaránt vagyok humán és reál adottságokkal felvértezett, mint ezt már előző könyvemben is kifejtettem.
Normális nyugdíjas éveimben, pedig lakásokat vagy lépcsőházakat takarító, éjjeli árufeltöltő, vagy vendéglőben mosogató.
Ezek helyett 1966-van segédmunkásként kezdtem el az első négy munkaévemet, mint betanított gyógyszergyártó és segéd géplakatos az üzemben.
Harmincnégy évet dolgoztam, betegállomány nélkül, míg leszázalékoltak, állami, alkalmazott tisztviselőként, aki soha nem szerettem volna lenni.
De hát: Lenni, vagy nem lenni… To be, our nat to be?... –Shakespeare után, autentikus forrásból..
Helyettük lettem rokkant nyugdíjas és Keresztanyám, ápolója, öt évig, ebédfőzője és kihordó „fiúja.” Stb.

*A lélek dühe, hogy van test, s a test dühe, hogy van lélek.*
A test bebörtönzése keserű, de a lélek bebörtönzése még rosszabb.
Mindkettőt megtapasztaltam.

Ne ígérj boldogabb jövőt,
ne keress bennem új erőt,
ne hidd, hogy változom veled,
ne ígérd, hogy boldogabb leszek,
mert én már boldog, nem leszek.
„késő már, hogy újra kezdjem én,
késő már, egy álom véget ért,
késő már, hogy újabb életet, kezdjek én…” Veled....! /Zámbó dalából/


Csak a képzelőerőnk képes a „semmiből” valamit teremteni, további fogalmat, vagy kézzel foghatót.
- Az értelem - legyőzi a sötétséget,
- A gondolkodás - legyőzi a butaságot,
- Az ember legyőzi - az embertelenséget,
- Öröklött, kapott, felvett – erényeink egysége, alakít valamivé, tesz- valakivé,
- Fantáziánkkal - tudjuk felvidítani társainkat,
- Akaratunkkal - képesek vagyunk jó példát mutatni,
- Értelmünkkel - gazdagíthatunk,
- Méltóságunkkal – különlegességünket bizonyíthatjuk,
- Alkotó képességünkkel – a fejlődést szolgáljuk,
- Szabadságunkat – bármilyen áron kiharcoljuk és megtartjuk,
- Ezzel a szabadsággal élve – kapcsolatot tartunk Istennel (magunk alkotta Istenünkkel.)

A szabadság = lehetőség a választásra. Dönteni csak szabadon lehet.
Keretek között kell élni az életünket – írásba foglalt rendelkezések, törvények, szabályok között (ez az alapja felső énünknek is), és - íratlan – erkölcsi, etikai, morális, részben felső, részben perszonális én tudattal, amik megkötik a kezünket, mozgásterünket behatárolják, ha betartjuk e normatívákat.
Szabadok csak e determinált keretek között lehetünk.
Életünk az önmegvalósításról szól: érezni, hinni magunkat valaminek.

*Törvények és szabályok nélkül az embert is megölné a szabadság.*

Mostanában sokszor elgondolkodom azon, hogy miért van Isten?
Isten azét van, hogy legyen. Arcunk a test lelke. Isten az arcunkra íródik.
Isten életem mozgatója és egyben féken tartója is.
Isten országa nem hely, hanem helyzet. /bennünk/
Ha létezik Teremtő, akkor csak egy van belőle, ha nem létezik, akkor több sincs.
A kereszténységnél Jézus, a hébereknél Mózes, Jákob, Izsák, Ábrahám, próféták, az Iszlámban Allah, a Hinduknál Krisna, Buddha, Jehova, a Tibetieknek Dalai Láma, Zarahusztra stb…- ?

A kételkedés nem ideológia, hanem módszer.
Nekem az elmúlt, csak öt évet megélve, talán érthető módon, jogom van már e kételkedésre.
A fiatalok még kíváncsiak, de nem képesek a toleranciára. Az öregek türelmesek, de már elfelejtették a kíváncsiság ízét.

Mire is lehet kíváncsi az, aki már megöregedett, beteg, a múlt súlya, nyomja és jövője, ha van még – már kilátástalan és tervtelen. Én már csak a jövő végét várom, amely közeledik egyre gyorsabban felém, és aminek tudom a végét.

Idézet saját magamtól (verseim közül-részlet):
*Ha lassan is, de vénülünk, egyre öregebb lesz a testünk,
s hogy, voltunk ifjak-boldogok, szépek -
amíg élünk, kell eltemetnünk.*


Isten-e Jézus? – Szerintem nem, csak Isteni ember, vagy emberi Isten, aki felhatalmaztatott az emberi megváltással és az ítélettel (csodákkal).
Azért sem az, mert Ő is szenvedett, könyörgött teremtőjéhez és imádkozott.
Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem a keserű pohár, mert a lelkem ugyan kész, de a test még gyenge. Mindazon által mégis legyen meg a Te akaratod.
Isten az Isten, belőle csak egy van, volt és lesz.
Jézus csak Jézus, belőle is csak egy van, de Ő lett, volt és van..
Isten több, nagyobb, mint Jézus, mert Ő a világ teremtője –maga a Teremtő-
Időben és térben, övé a mindenség és az örökkévalóság.
Időben Isten már akkor is volt, amikor Jézus még nem.
Térben Istenhez minden ember tartozik és a világegyetem is. Jézushoz csak az Ő hívei, tanítványai, követői – tehát csak csupán a Keresztény emberiség, vagyis az emberiség egy kisebbik része tartozik. Mondjuk 1/5-e.

Jézus valóban élt és ez nem csak legenda. Őt láthatták, míg Istent senki.
Meghalt, majd feltámadott az írások szerint. Se ellene, se mellette még sincs bizonyíték.
Ezt csak úgy tehette, hogy Isten fia volt, Isteni hatalommal felruházva, de szűkebb látó és cselekvési, azaz hatáskörrel. Csak Ő láthatott be Isten hatalmába, akaratába, és birodalmába.
Isten látó és hatalmi hatóköre nagyobb kell, hogy legyen, mint Jézusé.
Jézus csak egy időtől kezdve élt, viszonylag rövid ideig, 33 évig, de csak Ő egyedül vált halhatatlanná az eddig élt emberek közül. Reinkarnálódás nélkül.
De, ha újra eljön közénk?
A tanítás szerint Istenhez az út csak Jézuson keresztül vezethet, és csak ez lehet az egyetlen út? Kell több, de legalább még egy útnak Istenhez vezetni, a többi 4/5, nem Jézust hívő ember számára is. /Iszlám, Mohamedán, Zsidó, Hindu, Buddhista, Muzulmán, Tibetiek és egyéb vallások, felekezetek hívei részére is/.

A hierarchiában Jézus Isten alárendeltje, eszköze volt, esetleg társa, segítője, példája, kísérlete, hogy Isten kézzel foghatóan, szemmel láthatóan is ki tudja magát fejezni, meg tudja magát mutatni, ki tudja magát nyilatkoztatni, földi-bizonyítékképpen, példa és példamutatás eszközeként.
Isten egyszülött fiát küldte le közénk, az ő legkedvesebb, egyetlen gyermekét, hogy feláldozza, Őt értünk, emberekért, bűneink megváltására.
Azt hiszem ezért is mondjuk, liturgiánkban Úrfelmutatás után a számomra legszebb könyörgést (Kire leison):

Uram nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj,
Hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem.


A XVI. Századi francia matematikus Pascal egyszerűsítette le, a hit kérdését, mi egyszerű földi halandók számára is, érthető módon:
- Minden ember szívében vagy egy Isten alakú vákuum, melyet sohasem lehet betölteni, semmilyen dolgokkal. Csak is Isten töltheti be azt, Jézus Krisztus által kinyilatkoztatva. Mi van a többi, nem minden emberrel, akik talán még Jézus nevét sem ismerik, így nem is tudhatnak róla?
Ki vagyok én?
Mi dolgom itt?
Hova megyek? (a céltalanság és az üresség érzése mindig megmarad életem során).

Test – megy a maga útján, sorsvonalán.
Gondolkodást - a legtöbb ember éli
Szellemi képesség – csak a felmerülő hit kérdése következtében lehet?


Ez idáig világos és mégis rendben vagyok Szívem létező vákuumát, már gyerekkorom óta /magamtól/, megpróbáltam betölteni Istennel, és már ezentúl is csak e hitben élek. Viszont nagyon rossz Katolikus vagyok, mert nem tűröm a papok hatalmát, semmittevésüket, és pénzéhségüket.
Az eltántorodott pásztortól is elbarangolnak, a bárányok, és szétsodródik a nyáj.
Én egyetemes hitben élek nyáj és terelgetés nélkül, és minden vallásból vannak számomra, kedvemre valók. Pld. reinkarnáció?...
Amit nem értek és azt hiszem már nem is fogok soha megérteni, annak ellenére, hogy van szellemem, - miért is van akkor szellem?
Ha nem tudom meg, hogy ki vagyok? Mi a célom itt? Akkor miért is élek?
Mi a különbség az élet és az örök-élet között? Mi az értelme, célja az örök életnek, úgymond a halhatatlanságnak? Jelenlegi életünk e halhatatlanságnak milyen része? Lehet, hogy talán csak egy rövid álom? E kettő közül melyik a valóság? Ha a halálommal az „életembe” megyek /a halhatatlanba/, akkor mi a jelenlegi életem? Miből, honnan és miért ered?
Ezeket én csak a reinkarnációval tudom érteni, ez pedig bűn! Miért is eretnekség, amit most leírok és kik szerint.
Máglyahalál járna érte, ha pár évszázaddal előbb élnék.
Elménk behatárolt és véges. A véges elme, pedig nem vélelmezheti a végtelent.
Isten tudása, egész tudás 99% - az emberiség tudásához képest amelyre, így csak 1% jutott. Jézus tudása hol van és ? %?.


Mi az élet ?
Képzelődés, - felhők árnya.
És ha álom csak az élet ?
Az álom az álmok álma ?


Döntsd el:

Hinni a semmiben – reménytelen, kilátástalan élet…
Vagy hinni egy lehetséges, de ismeretlen valamiben – valakiben,
Istenben, Jézusban, vagy másban.
Így élni örök reményben, de a remény tárgyának tudatlanságában, ez a kilátástalanság.
Ebből mit ígér még nekem a hátralévő jövőm?

Mindenben csak annyit kapunk, amennyit adunk, olvastam egy könyvben, és a szájhagyomány is emlegeti ezt. Amit adunk, azt kapjuk vissza.
Pár oldallal, később azt olvasom: a múltunknak nincs hatalma fölöttünk.
Valamelyik állítás nem, lehet igaz!
Amikor Veronika letörölte Jézus arcát, mely a fejére nyomott töviskoszorútól lett véres, Keresztútja során, ezért cserébe, Jézus arcvonásait hagyta e kendőn, amit még ma is őriznek.
A Torinói leplen Jézus testének lenyomata található.
Lehet, hogy így kellene értelmeznem, a fent talált és csak vélt ellentmondásokat?

Van még egy nagy kérdésem. Azt tapasztalom, hogy
- a gondolataim
- a lelkem
- a testem, más-más úton mennek, lehet egymás mellett.
Máshogyan gondolkodom (szellemi szabadságom szerint), mint ahogyan cselekszem, (felettes éntudatom korlátai által megszabva), és
máshogyan érzek és hiszek, ami perszonális énemből láthatóan is érzékelhető.
Nem tudok e három szinten egységet, harmóniát teremteni?
Talán ezért is lettem és vagyok még mindig beteg? – a test, a gondolat, a lelki érzelem látható csataterén? *

2008. január 21.

298
keni - 2008. november 30. 14:07:32

Kedves Mária !

Neked is fenti köszönősorokkal tartozom még, ami Hozzád is szól - természetesen.

Üdvözöllek - Tisztelettel !
keni

298
keni - 2008. október 29. 18:37:18

Köszönöm Nektek, hogy figyeltek rám és törődtök velem és időtöket nem kímélve olvastok és megszólítotok.
keni

277
farkas viola - 2008. október 23. 22:09:16

Kedves Keni!
Fogadd őszinte és legnagyobb elismerésemet. Gratulálok.
Tisztelettel és szeretettel: Viola

298
keni - 2008. október 23. 06:55:49

Kedves Leonardovics !
Most én egy kicsit vádolni fogom magam, mert ha sántítva is, de megpróbálom kimagyarázni magam, azaz - védekezem.
Első könyvem Emlékképeim címmel - mely egyben életmemoárom is 325 okdal. És én abban tényleg , mint ahogy állítod rólam - mesélek - és mindenféle dolgokról, összehordok fűt-fát....
Egy-egy kiragadott részlet lehet tényleg zavaros, de a környezetében már lehet áttekinthetőbb. Mesélek, de csak a valót az általam igaznak véltet mondom el -gondolom és közlöm az én amatőr módomon.
Tudod Leo a filozófiáról, a vallástanok történetéről, a pszichológiáról...
a világ könyvtárai tevle vannak és még mindig kevesek.
Természetesen nem olvashattam őket, de itt - ott néha kapizsgáltam dolgokat, amihez hozzájutottam - és gondolkodtam - közben....
Én nem vagyok se Thomas Mann, se Dosztojevszkij, se Viktor Ugó... stb., hogy több száz oldalban részletezhessem elképzeléseimet a világ dolgairól.
Azt hogy egy-egy témát nem zártam le több dolog miatt tettem: mert nem lehet lezárni, amíg mások mást gondolnak róla, hagytam nyitott kaput, hogy ezt mindenki továbbjárhatja, de befejezhettem volna, az viszont hiteltelenné tette volna azt a nyitottságot, amit épp én zártam volna be.
Az, hogy magamtól idéztem, tényleg nem szerénytelenség, de részben magamhoz, a témához illeszkedően és más olvasóim számára is küldtem figyelmeztetésül. Az idő múlik és következményekkel...
Sajnálom, hogy csak ilyenre sikeredett.
Kérlek vedd figyelembe fenti kiegészítéseimet, amely mint mondtam nem reklamáció - csak magyarázkodás...sajana.

Az viszont, hogy Te enegem mostamában részletesen és figyelemmmel olvasol és értékelsz is így is - úgy is - annak nagyon örülök.
Tőled egy gyengébbnél feljebb való pont elérse már-már nekem kitüntetés és ezt Te -többször megtetted velem.
Köszönöm a szives észrevételeidet. Kezdem megszokni a stílusod mögött a jószándékot és a segíteni akarást.

Kérlek ezért mindig írj nekem, legyen az akármi és én majd elgondolkozom rajta és levonom magamban, hogy a jövőben mit és hogyan írjak. Ez ugyanis már a befejezett múlt, amin sajnos nem változtathatok.
Még mindig jobbnak tartom, hogy hozzászólsz valakihez, vagy épp mindenkihez, mint oly sokan közülünk csak egy két emberhez, vagy éppen senkihez.
Ez nagy érdemed - mindenek elenére...., ami végül is bagatelizálható, ha nem bántó...amiot mostanában úgy érzem , nem teszel...

További minden jót, jó egészéget és köszönettel küldöm őszinte Tiszteletemet !
keni

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.