Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Csató Gáborné: Az én csillagom (2011. január)

Este vacsora és fürdés után Szonja bebújt a Nagyi ágyába. Ma itt aludt nála és várta, mikor ér már oda, hogy meséljen neki. Végre összedugták fejüket, a szemüveg is előkerült, s olvasni kezdett.
- Az öregeket meséld! – kérte a kislány. Gyakran hallgatta ezt a nagymamája által írt történetet. Majd mikor a mese véget ért, hirtelen így kiáltott fel: – Nagyi! Azt írd meg, mennyire szeretsz engem.
- Az nagyon nehéz, olyat nem tudok írni – válaszolta ő lemondóan, aztán elgondolkodva folytatta: - Inkább mesélek neked egy új mesét.
Fent, az égi iskolában álmosan pislákolt egy apró csillagocska, miközben többi kis társával együtt öreg tanítójukat hallgatták.
- Egy nap, mikor elég erősek lesztek már, oda fogtok költözni arra a csodálatosan szép, kék színű bolygóra. Úgy hívják, hogy Föld. – A kicsi csillagok mind próbálták elképzelni, amit hallottak.
Közben a tanító bácsi folytatni akarta magyarázatát, de valaki közbeszólt:
- Ott is együtt leszünk? – persze a kis csillag kotnyeleskedett, pillájáról letörölte az álomport, s kíváncsian várta a választ.
- Sok-sok családban várnak rátok, szétszóródtok ezer felé.
- Akkor nem is találkozunk majd egymással? – szólt ismét, s aggódva tekintgetett társai felé, az álom végleg elszállt, egészen éber lett izgalmában. – S hogyan fogunk olyan messzire menni? – nyugtalankodott tovább.
- Mindent meg fogtok tudni, ha itt lesz az ideje – tért ki a pontos válasz elől a bölcs tanár.

Tanítás után a többi csillaggyermek hazafelé tartott családjához. A kis türelmetlen azonban minél előbb meg akarta tudni, hogyan is lesz, mikor társaival a Földre költözik?
Elindult az égbolton, miközben a sötétkék szín egyre világosabb kékre váltott, a Hold elhalványodott és megjelent, csodálatos narancssárga színét mutatva a Nap. A kölyök pedig gondolkodás nélkül megszólította:
- Nap néni, Nap néni, engedd meg kérlek, hogy a sugaraidon lecsúszhassak a Földre.
Szeretnék már ott élni, olyan unalmas itt az égbolton álldogálni.
- Ejnye, köszönni sem tudsz? Ráadásul mit keresel itt fényes nappal? Mész haza rögtön aludni! - Szólt mérgesen a Nap a csavargó kis csillagra.
- Bocsánat, én csak szeretnék elutazni.
- Még nem mehetsz, majd együtt a többiekkel, ha itt lesz az ideje.
- Mindig csak ezt mondja a tanító bácsi is, ha majd itt lesz az ideje. Nem tudom azt
megvárni – rakoncátlankodott tovább.
- Azt a sötét égboltját neki! Mész haza, de rögtön, türelmetlen kölyke! Megégetlek a
sugaraimmal, ha azon szeretnél lecsúszni a Földre. – A kis csillag pityeregve eloldalgott a
Nap forró sugarai elől.
Ahogy lógó orral bandukolt, találkozott Szél bácsival, ettől mindjárt jobb kedvre derült és újból megjött a bátorsága is. Az öreg morcosan rázta a földi fákat, bokrokat, kergette az égen fent a felhőket. A hangos zúgástól alig hallotta a vékony gyerekhangot.
- Kedves Szél bácsi, tessék engem elfújni, egészen a csodaszép Föld bolygóig. Ott
szeretnék lakni.
- Gyenge vagy még, majd ha megerősödsz, el fogsz menni a többiekkel együtt a Földre.
Kicsit megfújlak, olyan messzire repülsz, hogy sohasem találsz vissza.
A kis csillagpalánta csak nem törődött bele, hogy nem költözhet azonnal a Földre. A Nap néni, a Szél bácsi is tudja, hogy egy napon elköltözik a sötét égboltról, de mikor? Erre a kérdésre úgy látszik senki sem válaszol neki.
Már majdnem hazaért, mikor szinte belebotlott Felhőékbe. Felhő bácsi feleségével és gyerekeivel öntözte a Földet. Nagyon nagy munkában voltak. Még a merész kis csillagocska is alig merte megszólítani őket, de végül összeszedte bátorságát.
- Felhő néni, Felhő bácsi és az egész tisztelt család! Szeretném megkérdezni, segítenétek-e, hogy elutazhassak a Földre?
- Nem látod mennyi dolgunk van? Mit zavarogsz itt? Nem tudod kivárni a sorodat? Majd eljön az ideje a költözésnek. – Amilyen mérgesen a ránéztek, jobbnak látta, ha békén hagyja őket, végezzék fontos dolgukat.
A hosszú út alatt, amit Naptól, Szélen keresztül Felhőig megtett, igen elfáradt. Hazaérve szomorúan aludt el, nem kapott választ a kérdésére.
Így teltek hosszú hónapok, közben a kis csillagocska egyre fényesebben ragyogott az égen. Esténként elégedetten nézegette magát, hogy megerősödött, társaival együtt már elért csillogása egészen az idős Föld bolygóig.

Egy éjjel álmában a Földön járt. Látta a zöld fákat, bokrokat, a színes virágokat. Kék tengerek felett repült, magas hegyeket hagyott maga mögött, boldogan szárnyalt. Gyönyörködött, ujjongott, észre sem vette, hogy közben lassan beesteledett. Ekkor közel merészkedett az emberek házaihoz, bekukucskált az ablakokon. A egyik udvarban szomorú, magányos asszonyt látott a kertben ülni. Egészen megsajnálta, ahogy jobban szemügyre vette. Úgy gondolta szívesen megvigasztalná. Az asszony kutyájához beszélt, de tisztán lehetett hallani, amint azt mondta:
- Eljött az idő. Reggel már láthatom az unokámat.
- „Eljött az idő???...” - gondolkozott el a kis égi jövevény. „Akkor ez azt jelenti?”

Reggel az asszony elment a kórházba, hogy valóban láthassa az újszülöttet. Mikor ránézett a babára, csakis ő egy pici csillagot vélt felfedezni a homlokán. Senki más nem láthatta, csak a nagymama.
- Te vagy az én csillagom. Köszönöm, hogy engem választottál - suttogta unokájának,
ahogy a karjába vette.
Befejezte a mesét, szeme sarkából Szonjára nézett, aki huncutkodva mosolygott:
- Ugye én vagyok az a csillag?
- Persze, hogy Te, de most már aludjunk! – takarta be a kis nyughatatlant Nagyi.

Budapest, 2010-12-29.

Írta: Csató Gáborné/Magyar Eszter
2175
hzsike - 2011. január 03. 22:18:37

Kedves Eszter!
Tüneményes kis történet írtál. Sok örömet és boldogságot Neked és a Te pici-nagy csillagocskádnak.
Sok szeretettel: H.Gábor Zsike

499
magyareszter - 2011. január 03. 19:15:09

Kedves Titanil!

Ezt a mesét úgy gondoltam egészen kicsi gyerekeknek lehetne mesélni, de nagyon örülök, hogy a "Nagyi" is szívesen olvasta. A szeretetet biztosan nem befolyásolja a fizikai közelség, de azért nagyon jó volt, mikor még összebújtunk, s fájó szívvel emlékezem az "ölbeülős", "nyakba kapaszkodós" időkre. Kár, hogy elmúltak.
Köszönöm, hogy olvastál és írtál.
Sok szeretettel Eszter

1403
titanil - 2011. január 03. 14:51:24

Kedves Eszter!
Nagymamaként örömmel olvastam ezt a gyönyörűen megírt mesét. Unokám 12 éves, nem igényli már a meseolvasást.
Jó volt visszaidézni azokat a szép emlékeket, mikor még akár könyvből olvasott, vagy kitalált mesével altattam el. Ő mindig a "kis csillagom" marad, mint ahogy Neked a Te unokád!
Gratulálok e szép meséhez!
Sok szeretettel: Sipos Magdolna

499
magyareszter - 2011. január 03. 12:43:43

Kedves Judit!

A "Csillagom" már igencsak felcseperedik, de a szeretet ereje állandó. Egyelőre egyszem unoka lányomnak köszönhetem, de remélem járnak még errefelé majd valamikor csavargó, kíváncsi kis csillagok. Fiaimra vár a feladat.Smile
Köszönöm, hogy itt jártál és nagy öröm, hogy tetszett, amit olvastál.
Sok szeretettel Eszter

686
T Pandur Judit - 2011. január 02. 19:13:51

Kedves Eszter!

Tündéri ez a történet! Nekem nagyon tetszik!
Annyira aranyos, csodaszép mese kerekedett ebből a kis csillagból.
Gratulálok kedves Eszter!

Judit

499
magyareszter - 2011. január 02. 16:32:51

Kedves Gyöngyi!

Köszönöm, hogy olvastad a kis mesét és ilyen kedves hozzászólást írtál nekem. Nagyon örülök, hogy tetszett.
Sok szeretettel Eszter

499
magyareszter - 2011. január 02. 16:30:05

Kedves Andrea!

Örülök, hogy kedves emlékeket idézett Benned a kis mese, amivel Nagyi próbálta elmesélni mennyire szereti unokáját.
Már tizenhárom éves múlt Szonja unokám, s régebben valóban arra kért, írjam meg, hogy mennyire szeretem.
Köszönöm, hogy úgy gondolod, jó nagymama vagyok.
Sok szeretettel Eszter

1119
tatos - 2011. január 02. 15:32:37

Kedves Esztike.
Nagy élvezettel és figyelemmel olvastam kedves mesédet. Nem hiába tetszett, hiszen én is szeretem a meséket. Nagyon aranyos és ötletes. Kedvessége mutatja, hogy mennyire szereted kisunokádat, hogy ilyen aranyos mesét tudsz neki adni. Sok sikert kívánok szeretettel Gyöngyi.

1543
Mab Tee - 2011. január 02. 08:51:49

Kedves Eszter!

Kedves mese, és a Nagyik tényleg hasonlóakat is szoktak mesélni, legalábbis az enyém is kitalált hasonló történeteket. Talán sokszor nagyobb élvezettel hallgattam, mint egy könyvből felolvasottat. Ezek a történetek szívből jönnek. A "Nagyi meséknek" mindig megvan a mondanivalója és tanító célzatú. A tiéd is ilyen. Kislányként biztos szívesen lettem volna a te unokád is. Jó volt újra Szamócának lenni (Nagyim nevez Szamócának, mert kislánykoromban szép pirospozsgás volt az arcom).
Szívesen olvastam.

Üdv: Mab Tee

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.