Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Jéga Szabó Ibolya: Rajtunk múlik az életünk !? (2011. február)

Számadás.

Egyszer minden játék véget ér, és kihunynak a fények egy sötét éjszakán. A hajdani holdig érő vágyak, szárnyaló álmok, a lázas lobogás, és a kései csendes álmok, mind az enyészeté lesznek. Elérted, vagy nem a kitűzött céljaid, életed színpadán legördül a függöny, vége a földi játéknak. Ha semminek nincs már értéke, elvesztünk, nincs több meglepetés. Ha egyszer elindultunk, valamikor bizton megérkezünk. Mit számít akkor már a megjárt út!
Hogy hány emberben csalódtam, már nem fontos, hisz bennem is csalódtak sokan biztosan. Kergettem álmokat, de belőle keveset váltottam valóra. A boldogságot, a szépséges kék madarat olykor elértem, de markomban meg nem tarthattam. Olykor megcsömörlöttem, vágytam a remete magányába, reménytelenül hittem a saját börtöneimből való szabadulásban. Mi minden voltam életemben, nem tudom már? Voltam boldog, boldogtalan, önző, hazug és csalfa. Voltam szerencsétlen, vidám és szomorú, de voltam kiégett, sajnálkozó, és nagyképű is. Bizonyára voltam felelőtlen, érdemtelen, jóságos, együttérző, gonosz és szívtelen. Voltam hívő és hitetlen, vak és embertelen, hazug, ijedt, csalódott és szeretetre méltó. Minden voltam, ami egy ember lehet. Nem bánom életem, mert képes voltam, ha az élet úgy hozta, lehajtani a fejem a másik ember előtt, és ha a porba hulltam, mindig felálltam. Hibáimért nem okolok mást, erényeimért nem döngetem a mellem. Így az út végén, elmondhatom, hogy ember voltam csak, és rajtam múlt az életem.

Írta: Jéga Szabó Ibolya
1803
De Profundis Clamavi - 2011. február 28. 05:28:20

Szokatlan a pesszimizmusod. Megszoktam a Jega klán csefres kislányát, a szorgalmas fiatalasszonyt, az érett nagymamát és írót. Írásaid jóízűek, erről a világról valók, sugározzák magukból az élet szeretetét. Jó ez az írás, de rossz arról olvasni, hogy már látod a végét. Még sok alkotó, termékeny éved van! Kérlek érezd azt, hogy még úton vagy és messze még a vég!
Köszönöm, hogy olvashattalak!
Profundis

1423
Jega - 2011. február 17. 15:34:21

Köszönöm Laci, hogy olvastál. Mindannyian kik írogatunk, néha leírjuk a bennünk kavargó, kicsit filozofikus, gondolatainkat is. Nekem is van egynéhány, ezeket többnyire, idősebb korban követjük el, mintegy számadást.
Üdv. jega Ibolya

298
keni - 2011. február 09. 16:50:01

Elolvastam !

1423
Jega - 2011. február 07. 21:54:03

Köszönöm Zsuzsanna, így is érzem. Üdv Ibolya

230
Torma Zsuzsanna - 2011. február 07. 16:08:25

Kedves Ibolya!

Számvetésed Magadról rövid, ámde annál többet mondó!
Olvastam, vagy hallottam valahol, hogy a felismerés többet ér a tudásnál. Ha valaki felismeri a magában rejlő hibákat, akkor tud változtatni, tudja mit kell helyrehoz, másként csinálni. Aki nem ismeri fel, az továbbra is hibákat követhet el és másoknak is kellemetlenségeket okozhat.
Hibáiddal és erényeiddel elmondhatod, hogy "csak ember voltál", de nem is kellett másnak lenned, mint EMBERNEK!
Nagy tetszett, amit írtál!

Üdv.: Torma Zsuzsanna
SmileSmileSmile

1423
Jega - 2011. február 06. 16:56:04

Köszönöm, hogy olvastatok kedves Eszter, Zsike, Titanil és Veronika. Egy őszi esős rossz hangulatú este elmerengtem az életemen, és írtam egy blog bejegyzést. Ez volt. Biztos vagyok benne, hogy hatvanon túl mindannyiunkban megfogalmazódnak ezek a gondolatok, hát én papírra, azaz gépre vetettem. Van még egy hasonló írásom, majd beküldöm prózák közé. Szeretettel Ibolya

1403
titanil - 2011. február 05. 20:56:25

Kedves Ibolya!
Hatvanon túl már időnként számot vetünk életünkkel. Elgondolkodunk, mit tettünk helyesen, mit nem. Vannak rossz és szép emlékeink, mint amilyen az emberi tulajdonságunk is. Hátralévő életünket igyekszünk minél hasznosabbá tenni, legalábbis erre törekszünk, míg erőnk bírja.
Gratulálok írásodhoz, tetszett!
Szeretettel: Titanil

2175
hzsike - 2011. február 05. 16:25:53

Kedves Ibolya!
Érdekes számvetés, vagy elszámolás önmagunkkal, az életünkkel, a tetteinkkel.
Az ember az élete során eljut idáig, -legalább egyszer-, hogy egy picit visszapillantva szembesítse önmagát a múltjával.Megtettem-e mindent amit kellett, mit lehetett volna jobban, mit rontottam el, helyre tudom-e még hozni ? Mit hagyok magam után, mit adtam -lehetőségemhez mérten- azoknak akiket szerettem?
Sok-sok kérdés, sok-sok válasz, és talán már egy kis megbékélés, megnyugvás is...
Szerettel olvastalak: Zsike

499
magyareszter - 2011. február 05. 08:39:37

Kedves Ibolya!
Örök érvényű emberi gondolatokat, vallomásokat, aggodalmakat, tépelődéseket, érzelmeket olvashattam. Azt hiszem mindenki átéli ezeket, ki rövidebb ideig foglalkozik vele, ki pedig túl sokat is esetleg. Muszáj biztosan időnként "mérleget" készítenünk életünkről, s megtalálni az egyensúlyt a két oldalán, de mindenképpen hibáinkból okulva továbblépni, előre haladni. A gondolkodó ember biztosan képes rá. Bízom benne, hogy sikerül, reménykedem.
Gratulálok! Sok szeretettel Eszter

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.