Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.19. 19:53
Kedves Józsi! Elküldtem world dokumentumban, a verseket amiket az í gy írunk mi , könyvpályázatra szántam! Nem tudom megèrkezett-e
nem k... Bővebben

2019.07.19. 18:19
Kedves Józsi! Eltèvesztettem
a bizonytalanság 4. című iràsomnál nem jelöltem hogy folytatásos történet ha lehet potoljad üdv Kevelin kö... Bővebben

2019.07.19. 17:46
Szép kora estét kívánok szeretettel! Heart

2019.07.19. 14:53
Kedves Mama! Sajnálom, hogy nem tehetek eleget kedves kérésednek, de a Berkenyeágon kismadár kötetek összes példánya elfogyott. Írtam Neked privát... Bővebben

2019.07.19. 14:49
Szépséges napot mindenkinek! Smile Rose

2019.07.19. 12:33
Szép napot mindenkinek! Smile

2019.07.19. 12:31
Az ÚJ Verselő vers cím: BŰVÖLET. Ezzel a címmel vagy tartalommal várjuk a verselő vers rovatba pályázataitokat.

2019.07.19. 10:27
Szép nyári napot, kellemes pihenést, remek alkotásokat kívánva, üdvözöllek benneteket. Éva Rose

2019.07.19. 06:42
Kellemes, szép napot kívánok kedves Holnaposok! Rose Heart

2019.07.18. 21:59
A feltöltés befejeződött. Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: mama
» Online vendégek: 4
» Online tagok: 0
Pataki Katalin: Kutya- Természet

A Mulatódomb tetején, egy csipkebokor oltalma alól, kidugja a fejét, egy füstös képű, lifegő fülű kutya. Szerelem első látásra gondolom én, a kutya pedig: szerencsémre, jó nagy balekot találtam! Ez a nő megy a hegyekbe, én is vele tartok, és ha kedvem szottyan, vadászgatok.
A drágalátos kutyus menetiránynak megfelelően beáll a kezem alá, hogy simogassam meg, vitának helye nincs, Ő döntött, velem jön a Tóthegyesbe!
A fajzati keresztnél, megtartjuk a Keresztelőt, mert hát valahogy szólítanom kell az ismeretlen, idegen kutyát.(az emberek lelkére, meg nyugtatólag hat.) a kutya neve erre az egy napra: CIMBORA
Cimborával leérünk a patak hűsítő vizéhez, amelyből bőven lefetyel, majd irány a Falábúrét. Amíg én az égbe nyúló akácfák illatos, fehér fürtös virágzásban gyönyörködtem, kutyusom egész mással volt elfoglalva. A bokorból repült az őz, utána repült az én alkalmi barátom. Ez volt az a pillanat, amikor tudatosult bennem a dolog, miért lettem én a kiválasztott!
A kutya mindig visszajött hozzám, de az is igaz, hogy megvártam, ha eliramlott mellőlem.
A Kalappallagon zsíros kenyérrel pecsételtük meg az egy napra szóló,- de örök emléknek maradt- kapcsolatunkat. A hátizsákomban, mindig viszek útra valót, a forrásoknál pedig „ tankolok” vizet. Ez a kölyök korban lévő kutyus eleinte tisztes távolságban telepedett le mellettem, de délután hazafelé jövet, már mellém ült le pihenni, leskelődni. A Világos oldalban alaposan meg figyelhettem a viselkedését. Tulajdonképp én az Ember süketen, vakon ballagtam a hegy oldalában, nem úgy, mint az én drága kutyusom. Nesztelenül, meg lapulva kúszik fölfelé a partnak, majd a következő pillanatban repül a vad az Életéért, utána vízszintes vonalként az „én” kutyám. Soha ilyet nem láttam, le is nyűgözött az élmény!
Természetesen a vad győzelmével ért véget a futóverseny. Ezt abból tudtam meg állapítani, hogy a kutya pofája nem lett véres! Jó nagyot sóhajtottam, amikor kíváncsi tekintettel jön felém a drágalátos: vajon én mit szólok a történtekhez? Szinte bocsánat kérőleg nézett rám, hogy szánja-bánja a dolgot, de hát olyan gyorsan történt minden, nem lehetett kihagyni.- nem is hagyja ki egyszer sem!-
A Cimborámnak pedig ezt mondtam: nagyon örülök neki, hogy a szarvas volt az ügyesebb.
Egyáltalán nem díjazom, hogy az erdőn nem tudsz „rendesen” viselkedni. De ami igaz az igaz:
Gyönyörű látvány volt és sohasem fogom elfelejteni!
A tóthegyesi fenyves erdőben ott hagyott, amiért nagy lelkiismeret furdalást éreztem. Vártam egy jó darabig, kiabáltam, parancsot osztottam: Cimbora, tessék visszajönni! Nem jött.
Szomorúan ballagok- bűntudattal megpakolva-, amikor látom, hogy repülnek a muflonok, majd lent a bükkös erdő völgyében, meg állnak legelészni, mintha semmi nem történt volna az előbb. A muflon gyereket hallom panaszkodni a mamának: muszáj volt így rohanni? Én még olyan kicsi vagyok könnyen, kitörhetem a lábam.-
A lelkem mosolyog. Ahá itt vagy a közelembe Cimbora, de őt-magát nem látom. Egyszer csak a hátam mögött, zörög az avar, de erőteljesen. Atya Úr Isten! Mekkora vad lehet az én hátam mögött?-születik meg a buta gondolat.- óvatosan meg fordulva, nagy vadra számítva, fölfelé emelem a tekintetem, majd egyre lejjebb nézve, nyakig sarasan csörtet utánam Cimbora.
Persze kinevettem, hogy a helyismerettel rendelkező muflonok jól meg szívatták ezt a buta kutyát. A matuzsálem korú, kidőlt gyertyánfa mellett, nagyon szeretek el időzni. Ott lepihenve a barátom is mellém telepedik, nyelvét lógatva, nagyokat lélegezve le-fel emelkedik a kutya teste. A háti zsákomból elő kerül a margarinos kenyér, amit két pofára be is fal és el felejti meg kérdezni, hogy: ez miért nem kolbász zsíros kenyér?- hát igen, az éhség az nagy Úr!!
Ki pihenve az út fáradalmát, összepakolok és indulunk lefelé. Idő közben, én is ki okosodtam, és folyamatosan beszélek, a kutya nem nagy örömére. Biztosan meg is fordult a felében a gondolat: be foghatná a száját ez a nő, hiszen így nem tudok vadászni!-
Én is gondolok egyet, ha már erre járunk, menjünk föl a Világos-hegyre is.
No nem a legtetejére, ahol a sziklák vannak, - mert féltettem a kutyát, ha ott meglátja a muflont, ész nélkül leugrik utánuk, és baja eshet. A Világos oldal nagyon meredek, nehezen járható hegy. Az ember lánya is sűrűbben kapkod levegő után. A cipőm sarkával érzem, hogy a kis barátom, közvetlenül a nyomomban halad. Ezért, hogy ne üssem orron a cipőmmel, előre invitálom, hogy menjen előttem. Megy is a lelkem, de többször is kérdőn vissza- visszanéz, hogy: komolyan gondolom a dolgot? Tényleg muszáj ide föl menni?-
Válaszolok a hangosan föl nem tett kérdésre. Igen! Komoly a szándék, menjél csak szépen, én is jövök! Föl is érünk a hegy- majdnem tetejére- és ott is lepakolok. Már nagyon meleg van, szép nyár elejei idő. Egyébként is a hosszú tél után, berobbant a hőség.
Nos, itt ülünk egymás mellett, és mutatom karmozdulattal, hogy olyan gyönyörű a panoráma, ritkán van része ilyenbe. A kutyus szót fogadóan szét néz, egyet ért velem, de aztán gondol egyet, hogy ő nem hülye és bevonul az árnyékot adó bokor alá. Látva, hogy mit tesz kutya, meg kérem, hogy engedjen oda maga mellé. Most már ketten ülünk a bokor alatt!
Kellőképp ki pihentük magunkat és elindultunk a hegyről lefelé, s e közben egy gyönyörű páfrányt veszek észre. Oda lépek a növényhez, és a levelek alá is beleskelődöm, majd vissza lépek az ösvényre. Ekkor jön a meglepetés: Cimbora oda megy a páfrányhoz, bele dugja a füstös pofáját, mancsával meg lapogatja a növényt, és visszaül az ösvényre, és rám néz.- én is tudom, amit te!-
Természetesen elnevettem magam, meg simogattam a kutya tanulékony, okos fejét és felszólítottam a Botanikus kutyámat, hogy indulás haza felé.
Az út folyamán többet nem hagy magamra.
De egyszer csak a bajok el kezdődtek! Lakott területre érve, ez a drágalátos kutya mindenkinek neki rontott, aki valamilyen járművön közlekedett. Volt is nekem minden bajom!! A kutyát egyáltalán nem tudtam féken tartani. Nagy szerencsémre, semmi tragédia nem történt!!! Vissza értünk a reggeli találkozásunk színhelyére, de a domb másik oldalára, ahol a kőbánya van. A kutya már rég fölismerte az otthonát, s növelve a kettőnk közti távolságot, végül ott hagyott, köszönés nélkül távozott!
Nem vagyok az a természet, aki nem jár a dolgok után, s a bekötőúton találkozok egy kockás inges férfivel.
- Mondja jó ember, ez a kutya a magáé?-kérdezem, amire az illető bizalmatlanul válaszol.
- Igen az enyém, de még reggel elment, nem ez az első alkalom- mondja az orra alatt morogva.
- De én nem hagyom a dolgot, elkezdem neki mesélni, hogy milyen volt a napunk. A kutyáját jól tartottam, vigyáztam rá amennyire tőlem ki telt. Dicsérem az ebet, hogy milyen ügyesen próbált zsákmányt ejteni a nap folyamán.- no ezzel meg tört a jég!-
- Hogy hívják a kutyát?- Morgónak. Német juhász és agár keverék. Látta azt a pettyet a pofáján? Különben meg a főtt ételt is nagyon szereti, főleg a pörkötet, jó zsírosan.(hát az sajnos nem vót nálam) A beszélgetés közepette , meg jelenik egy túra motoros. Az én „emberem” rögtönzött bemutatót tart. Morgót ráküldi a motorosra, akinek szemlátomást javul a rész ideje. A kutya pedig,- mint aki egész napos pihenésből ébredt, óriási erő bevetéssel üldözi a motorost. A mellettem álló büszke kutya tulajdonos, füttyent egyet s abban a minutumban a kutya leáll, a szám pedig tátva marad!( sajnos fütyülni sem tudok). Az ismeretlen férfitől elköszönök, örülök, hogy „Cimbora” ismét otthon van! Morgó-Cimbora a gazdájától távolabb oda jön hozzám s én a kutyához lehajolva a fülébe súgom:- ha továbbra is így folytatod, AGYON LŐNEK A VADÁSZOK!!-

A történtek után meg fogadtam, hogy soha többet nem indulok neki a hegyeknek idegen kutyával!!
Utólag belátom, hogy óriási FELELŐTLENSÉG volt, amit cselekedtem.
De! Mentségemre legyen mondva, mindig vágytam arra, hogy olyan kutyám legyen, akivel a hegyeket tudom járni

2003. május.

Írta: Pataki Katalin
277
farkas viola - 2011. február 09. 20:27:53

Kedves Glica!
A nyomodban jártam a kutyával együtt, jól megfigyelve minden részletet. Köszönöm a kirándulást, jó volt Veletek barangolni.
Szeretettel Viola Pfft

2319
Pataki Glica - 2011. február 09. 17:27:49

KÖSZÖNÖM!
Szeretettel:Glica

1346
Tara Scott - 2011. február 09. 17:21:56

Itt is elolvastam, mert már tetszett.
Szeretettel ölellek: Tara

230
Torma Zsuzsanna - 2011. február 08. 15:23:50

Kedves Katalin!

Örülök, hogy ezt a kedves kutya-barátos történetet ide is beküldted. Tudom, hogy tudod, hogy tetszik nekem is!

Üdv.: Torma Zsuzsanna
Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.