Edwin Chat: A birtok 2. rész.

- Ne vegye meg ezt a házat, fiatalember!- mondta aggódva az öreg. Hangja lágy volt, de érces. Pár pillanatig méregették egymást, majd az idegen is megszólalt.
- Elnézést, Magyar Ferenc vagyok. - mutatkozott be, és kezét az öreg felé nyújtotta.
- Molnár András. - és sokat megélt dolgos, megfáradt öreg kezét Ferenc tenyerébe helyezte. Határozottan megszorították, és Ferenc elcsodálkozott, hogy az öreg elég jó erőben van a kora ellenére.
- Miért ne vegyem meg?- kérdezte az új tulajdonos.
- Nem szabad!
- Talán el van átkozva?- kérdezte mosolyogva a fiatalember.
- Majdnem. - jött a válasz. – De akár úgy is fogalmazhatunk. - közben Ferenc kinyitotta a kaput, és belépett. Az öreg követte. Keskeny betonjárda vezetett a faházig, elől haladt az új tulajdonos, mögötte az öreg, szapora, apró léptekkel.
- Az igazság, sokáig állt gazdátlanul ez a birtok. A tulajdonosa meghalt, az örökösök meg nem foglalkoztak vele, de hát ez látszik is rajta. - magyarázott az öreg.
- Nyugi papa, majd én szép lassan rendbe teszem. - reagált Ferenc, és közben felérve a keskeny fateraszra, ahova három lépcsőfok vezet fel, kinyitotta a bejárati ajtót.
Mindketten beléptek. Kellemetlen szag lepte be az egész belteret, por fakított mindent, takarítás, és szellőztetés hiányában. Ferenc nem is habozott, azonnal kinyitott minden ablakot, a bejárati ajtót is nyitva hagyta, bízott a huzat munkájában, hogy majd az mihamarabb eltünteti ezt a kellemetlen szagot. Végigjárta a helyiségeket. Egy szoba, egy főzőfülke, és egy kis vizesblokk, vécé, és mosdókagylóval, zuhanykabinnal. Egyszerű, de jó kis házikó ez. Hogy néha kijöjjön hétvégeken, elfelejtve a heti munkát, és a város zaját, erre a célra tökéletesen megfelel neki ez a kis ingatlan. A nyílászárók kitárásával végezve az öreghez fordult.
- Mi baj ezzel a házzal?- kérdezte. Az öreg egy ideig habozott, nem akarta elijeszteni az új szomszédot.
- Nézze fiam, jobb félni, mint megijedni.
- Kifejtené bővebben, papa?- kérdezte Ferenc, és magyarázatot várva, türelmesen nézett az öregre. Most már komolyan kezdte érdekelni, és aggasztani is a magyarázat. De hiába várta, nem azt kapta, amire számított. Bandi bácsi úgy döntött, hazamegy, és elindult az ajtó felé, menet közben válaszolt: - Én nem akarok semmibe belekeveredni. De fogadjon meg egy tanácsot! A lépcső mellett talál egy piros zománcozott lábast. Mielőtt elmegy, tegyen bele ételt.- aztán öregesen leballagott a lépcsőn, és ráérősen, közömbösen ment végig a keskeny betonjárdán. Ferenc csak nézte a távolodó szomszédot, és nem tudott mit tenni. Látta, hogy hiába kérdezne bármit is, nem lenne előbbre.
Kiment a kocsihoz, behozott néhány dolgot. Elsősorban takarító eszközöket, és étkészletet. Tányérok, kanalak, kések, villák csörömpöltek egy papírdobozban, ahogy a lépcsőn felbaktatott velük. Úgy gondolta, egy nap nem a világ vége, és az öreg is itt van a szomszédban, így ezt a pár dolgot nyugodtan itt hagyhatja. Csak egy éjszakáról van szó, holnap újra jön, és itt is alszik pár napot, aztán ha letelik, és hazamegy, mindent visz magával.
A lépcsőn feljőve megpillantotta azt a lábast, amit az öreg említett. Néhány megszáradt, megbarnult falevél, és pókháló volt benne, ez is jelezte, hogy már régen tette lábát ember erre a birtokra.
Letörölt egy széket, leült, és mélyen elgondolkozott a dolgon. Elátkozva a ház? Kaját a lábasba? Mit jelent ez az egész? Összevissza kuszaságnak hatott, teljesen érthetetlen így. Azt sem tudja, miről van szó, az öreg semmi érdemeset nem árult el, pedig joga lenne tudni az igazságot, mint tulajdonosnak. De már nincs mit tenni, megvette ezt az ingatlant, visszacsinálni már nem lehet. Talán ezért volt ennyire olcsó, mert gond van vele. Hát persze, gondolhatta volna. Vásárlás előtt megvizsgáltatta a házat statikussal, az épület szerkezetével, állagával minden rendben van. De mi lehet a probléma, azt elképzelni sem tudta.
Kiment az udvarra, és ott is körülnézett. A ház mögött sok volt a falevél, látszott, hogy itt még akkor sem takarított az előző tulaj, ha kijött. Az udvarnak azt a részét, ami az útról látszik, úgy ahogy rendbe tartották, de a ház mögötti rész katasztrófa. Elballagott a ház oldalához épített, pár méterre található sufnihoz. Nem volt nagy, épp csak akkora, hogy a kerti szerszámok beférjenek. Talán egy méter széles, és két méter hosszú volt az egész tákolmány. Az ajtaja nyikorogva nyílt ki. Belépett, az idő ebben a helyiségben is itt hagyta nyomát. Elöregedett nyelű ásók, lapátok sorakoztak a belső sarokban. Szerencséjére volt köztük egy gereblye is. Megfogta, és visszament a ház mögé.
Szorgalmasan állt neki rendbe tenni ezt a területet, nem nagy munka, úgy mérte fel, negyed óra alatt végez vele. A sok-sok levél pillanatok alatt felszúródott a gereblye fogaira, Ferenc nem győzte letakarítani. De ez nem szegte kedvét, kitartóan dolgozott. Néha egy rozsdás drótdarab is beleakadt a kerti szerszámba, de került elő a levelek alól régi újság, rongydarab, és nylonzacskó is. Ahogy így serénykedett, merev szemekkel nézte a rohadt avart, és gondolatai mindenfelé cikáztak. Már látta lelki szemeivel, hogy a kis telek mely részén lesz a bogrács állvány, az autónak egy kis kocsiszín, ami alá beállhat, hogy ne ázzon esős időben. És látta a hintaágyat is, amit majd ő maga fog elkészíteni. Igen, ez a legfontosabb, egy hintaágy, amin elterülhet a nap végén, vagy akármikor, ha kedve tartja. Ez lesz a legelső dolog, a hintaágy mindennél fontosabb. Ezek a kellemes gondolatok mosolyt csaltak az arcára, és még nagyobb kedvvel munkálkodott. Az öröm, és a jókedv, amit a hintaágy gondolata okozott, egy pillanat alatt foszlott semmivé, helyére ijedtség, döbbenet, félelem költözött. A gereblye fogai egy emberi kézfejet halásztak elő a levelek alól.

folyt. köv.

Írta: Edwin Chat
490
kismehi - Libricz Maja - 2011. július 28. 19:21:46

Edwin!

Kezdődik az izgalom... krimi, horror.. vajon mi lesz ebből... női vagy férfi kézfej?

Hamarosan kiderül... szép a fogalmazás.

Maja

230
Torma Zsuzsanna - 2011. április 01. 11:51:08

Kedves Edwin!


Már éppen arra gondoltam, hogy miért nem történik valami, hiszen minden olyan békés, csendes a házban és a ház körül. Most aztán ismét felcsigáztad az olvasók kíváncsiságát, ahogy azt már Tőled megszokhattuk.
Most már csak arra volnék kíváncsi, hogy ha egy kézfejet talált Ferenc az avarban, az mióta lehetett ott, mert ha már nagyon régen nem volt összegereblyézve az avar, akkor a kézfej hogyan maradhatott épségben?

Olvasom a folytatást, hogy mielőbb megtudhassam, mi történhetett?!

Üdv.: Torma Zsuzsanna
SmileSmileSmile

48
Edwin Chat - 2011. február 16. 17:01:19

Köszönöm szépen a hozzászólásokat.

2175
hzsike - 2011. február 16. 12:06:12

Kedves Edwin!
Ez a fejezet is, alig tartalmaz igazi történést, viszont annál több kérdőjelet hagy maga után. A végén meg az a kézfej....,muszáj megtudnom kié lehet!
Üdvözlettel:H.G.E.Zsike

1464
kuzmajulianna - 2011. február 15. 01:43:32

Kedves Edwin!
Az első részhez hasonló kellemes leírással folytatódott történeted,bár a Papa már sejtetni engedte hogy nem lesz ez a történet feszültségtől mentes. Attól fogva a kerttől a sufniig mindenhol vártam a feszültség forrását .Ami a végére meg is érkezett , csak éppen ott ahol nem vártam,az avar alól . Legalább még két mondattal megtoldhattad volna ezt a fejezetet.

Izgatottan várom a folytatást.

Üdv : Juli

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.