Büki Mátyás: Barátság - HATODIK TÖRTÉNET (2011. március)

Szalad az ápolt, tigriscsíkos cica, - szinte repes, a nyakán piros szalag -, a pálmák gyökérzete, virágok, gombák között. Elosont a városka szélén álló szép házból, a veranda és a macskaeledeles tálka mellől. Jön a tigrishez, a távoli őserdei rejtekhelyre. Már régtől fogva barátja ám neki a hatalmas állat. Fontos ez az ismeretség! Gyakran játszanak együtt. A cica felmászik a barátja hatalmas fejére, s legurul róla, végig a háton a földre. Van, hogy a tigris finoman meglegyinti a farkával, s repül a cica, métereket, vidáman prüszkölve. Dobjál magasra, a pálmafák tetejéig, vagy egészen a napig! Ott még cica nem járt! Kérleli a cirmos, de a tigris, olyan mogorva mindig, mintha nem is hallaná. Van, hogy se szó, se beszéd, faképnél hagyja a cicát, s megy vadászni a legelőkre, ahol a parasztok állatai legelnek.
Cica oda nem követi. Ül egy darabig, tűnődik, tisztogatja a bundáját, majd elballag.

Itt van már a kis macska! Fekszik a barátja a csalitosban, szeme csukva, zihálva lélegzik, horpasza görcsösen emelkedik, süllyed, remegések futnak végig a testén. Mellső lába rángatózik, mint azoknak a kérődzőknek, akiket elejt. A cirmos végigszaglássza a hatalmas testet, aztán végigsétál rajta, kényeskedve. Miért nem ébred fel a játszópajtás? Hiszen megérkezett, indulhat a móka! A tigris nem mozdul, sötét csönd párállik körülötte.

Elmegy a cicus. Most - úgy látszik- nem lesz kacagás. Oson a virágok között. Várja a gazdasszony illatos, simogató keze. Majd otthon, milyen jó lesz, belenyal az ivóvizébe, eszik a macskaeledelből. Lepke libeg az orra előtt, utána kap. Itt meg egy egér, ni csak, a kicsi, szürkebundás. Utánaered, szájába kapja, ledobja, mancsával pofozgatja, úgy, ahogyan a macskákhoz illik.

Visszajön majd a csinos kis állat néhány nap múlva újra. Elunta már magát, mi tagadás, a hűs szobákban! Másfelé is elkószált, kíváncsiskodott, de most a hatalmas barátján a sor. Felkeresi a tanyáján. A játék oly csodás, az ismeretséget ápolni kell! De addigra már dögöt talál a tigris helyett. A bunda cafatokban, porosan, kifakultan. Baljósan merednek a bordák.
Kerekre tágult szemmel bámul a cirmos. Bal mellső lábát megnyalja. Fejét egy pillangó után fordítja. Aztán abban a szép tartásban, amit a gazdasszonya, s mi valamennyien annyira szeretünk – két mellső lábához gömbölyítve egész testét- üldögél. Gondolkodik a bölcsesség szobra, lassan, megfontoltan. Egy órácskát, fél órácskát? Mi lesz ezután? Soha nem fog játszani már vele a barátja?
Döglegyek rajzanak, kövér lárvák potyognak ki a hatalmas koponyából a földre. Keselyű ereszkedik le a csontvázra.
- Buta cica, nem vetted észre, hogy barátod saját vérében fekszik? Puskalövés érte, alig tudta ide vonszolni magát, hogy meghaljon! -

Oson a cica haza, a szorgalmasan locsolt pázsit és a veranda hűs köve felé! Finom, apró szelecskék borzolják a minden nap tisztára mosott szőrét. Pofája, mancsa kerek, karma éles.
Éppen úgy ám, mint a tigrisé!

Írta: Büki Mátyás
1209
angyalka - 2011. március 10. 12:20:37

Kedves Tollforgató!!
Azért nem olyan rossz ez a kis állatos történetWink ám.
Szeretettel:Rozálka

2403
bakonyi - 2011. március 07. 16:25:16

Kedves keni!
Magam sem tartom sikerültnek a kis írást.
Érdekes, hogy inkább a macsek butasága és hiúsága járt a fejemben: ahogy fel akarja magát tolni egy nála nagyobbhoz....a halált sem érti ezért....narcisztikus, csak magát látja és imádja.... Azonban köszönöm a sorait!

298
keni - 2011. március 02. 10:33:53

Kedves Tollforgató !

Te most két különböző állat barátságát mesélted el röviden, tömören, de megható módon is.
Én egy kicsit többet vártam volna el a cica hűségéról és felismeréséről, mert a helyett, hogy ott maradt volna kedves volt barátja mellett én inkább éhen halt volna, ő visszament a gazdag gazdi kényeztető gondozásába.

Biztosan lesz, akinek ez a történet jobban tetszik, de nem lehet mindig Oscar díjas novellát írni... No de majd legközelebb !

Írásod számomra kevésbé hiteles, és csak a fantázia szüleménye lehet, de akkor már többet tettem volna bele....
Biztatásul : - én még egy ilyet sem tudtam volna megírni !

Üdvözlettel !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.