Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.23. 08:51
Szép napot kívánok mindenkinek!!!

2019.07.23. 07:05
Jó reggelt Mindenkinek Smile

2019.07.23. 07:04
Kedves Józsi! Köszönöm szépen a feltöltést! Szép napot kívanok: Kata Smile

2019.07.23. 01:52
A feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.23. 00:47
Kedves Babu, Marika! Köszönöm a jókívánágotokat és Szeretettel köszöntöm a többi Magdolnát Kellemes hetet és jó éjszakat kívánok, Magdi

2019.07.23. 00:14
Jó éjt, szép álmokat kívánok mindenkinek! Heart - Léna Magdolna

2019.07.23. 00:13
babumargaretta , Szaipne Kiss Maria és mindenki másnak köszönöm szépen a névnapi köszöntést. Rose Heart A MAGDOLNÁKNAK boldog névnapot kívánok szere... Bővebben

2019.07.22. 23:20
Kedves Magdolnak! Nagyon Boldog Nevnapot kivanok. Szeretettel. Rose Heart Rose

2019.07.22. 22:14
Szép álmokat kívánok szeretettel! Heart

2019.07.22. 22:13
Drága Magdolnák ! Nagyon Boldog Névnapot kívánok ! Rose Rose Rose

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: czekmana
» Online vendégek: 1
» Online tagok: 0
Pataki Katalin: A halál és a didgeridoo csatája

A hosszú fehér folyosót betölti a kórház jellegzetes, maró szaga. Néha egy-egy nővérke siet, majd elnyeli egy kórterem. A betegek hangja oson ki a szobákból, néma sóhajok kísérik. Korán reggel, hipó szagú lázmérőket dugnak a félig alvó ápoltak hónaljához. Egy óra múltán, különböző helyekről kerülnek elő a hőmérők. Semmi baj, fogyóeszköz!
A szerencsés betegek éjszakai álomból ébrednek. Verejtékben ázott testüket igyekeznek rendbe szedni, hiszen hamarosan érkeznek a látogatók. Egy hölgy rúzst kotor elő a fiók mélyéről és pirosítja sápadt ajkait. Amott a mosdónál fésülködik a fiatalasszony, fogyatkozó hajszálait rendezgeti. A tegnap érkezett beteg, tisztasági csomaggal a hóna alatt, fürgén távozik a mosdóba. Az ablak mellett két asszony fekszik a takarója alatt, mozdulatlan. Nagyon oda kell figyelni, hogy észleljük a légzésüket. Az Isten a megmondhatója, hogy meddig fog tartani ez az áldatlan állapot. Eleven halottként foglalják el a kórházi ágyat, még nem konzultáltak a szakorvosok a további kezelésről, vagy áthelyezésükről. A régi betegek tudomást sem vesznek a két hallgatag nőről, nem intéznek feléjük kérdéseket. A kintről érkező látogatók, túl jutva a döbbeneten, szemérmesen fordítják el a tekintetük, és rettegik a halál gondolatát. Gyors léptekkel igyekeznek kifelé a társalgóba, ahol óriási szobanövények zöldellnek a sápadt, fehér falak között. Ma reggel a Nap, reményt adóan szórta szét sugarait, az üveg ablakokon át. A kórház parkjában a fenyőfákon madarak perlekednek, vagy egyeztetik a napi teendőiket? A fűben fekete rigók fontoskodva szaladgálnak, és reggelit csipegetnek. Amott egy macska lapul bele a zöldbe, egérre vadászik. Repülőgép zúgásának hangja hullik a fák lomb koronái közé, majd szétfoszlik, nyomtalan. Az ablakon túl ott az Élet…
A hosszú folyosón két férfi halad a tizenhetes kórterem felé. A doktor lábán fapapucs kopog, a betegek messziről hallják lépteit. A másik férfi a talpa alatt tovatűnő mozaik köveket bámulja, üres tekintettel. Kegyetlenül meggyötörték az idegeit, az elmúlt hónapok, hiszen mindennap, többször is megtette ezt az utat a feleségéhez, Sárához. A remény pedig egyre csak fogyott, és fogyott, az asszony súlyával együtt. Kérdések halmaza viaskodik fejében…miért pont velük történik?
A gyerekeikre gondol, és majd’ a szíve szakad meg. Szükségük van az Édesanyjukra, neki pedig a feleségére.
- Sándor, én azt javaslom, hogy vidd haza Sárát.- mondja a család régi barátja, a doktor. Nándor gyermekkori jó pajtás, akivel soha nem szakadt meg a barátság. A két fiú egymás esküvői tanúi voltak, és az első szülött gyermek, keresztszülei. Sok nehézségen keresztül segítették egymást az elmúlt negyvenhét esztendőben. A regények lapjain lehet ilyen önzetlen barátságról olvasni. Az asszonyok is elfogadták zokszó nélkül, sőt a maguk módján erősítették is. Az ünnepeken közösen sütöttek-főztek, egyik esztendőben Sándoréknál, a másik esztendőben, Nándorék konyhája állt a feje tetejére.
- Jó, rendben.- jön egy távoli hang. Sándor odalép a felesége ágyához, majd homlokon csókolja az asszonyt, amely hideg volt, mint a márvány. A férfi remegő keze lassan összehajtja a törülközőt és a barna utazó táska mélyére teszi.
- Addig amíg pakolsz, megírom a zárójelentést.- kopogó léptekkel az iroda felé halad az ezüst hajú doktor. Az a dolga, hogy a beteget diagnosztizálja és ……..gyógyítani már nem tudta. Ez a beteg ki került a hatásköréből, Sárával nincs mit tenni. Isten oltalmára bízza. Számtalan esetről tud, hogy az elbocsátott beteg fölgyógyult Isten tudja mitől, egy biztos, Nem az orvosi kezeléstől!
- Készen vagytok, Sándor? Indulhatunk? Itt vannak a papírok.- az orvos a táskába rakja a zárójelentést, a cipzárt visszazárja. Némán haladnak a teherlift ajtóhoz, a kórházi ágy kerekei zakatolnak. Zümmög a lift, ajtó nyílik, és tovább haladnak az autóparkolóhoz. Nándor minden mozdulatban segédkezik, Sára a helyére kerül, biztonságosan.
- Este találkozunk.- a doktor sokáig áll, nem mozdul. Addig nézi a távozókat, míg a kanyarnál el nem tűnik a piros combi. Egyetlen pillanatra Sárát látja nevetni. Csodálatos mosolya mindig meg bizsergette a szívét. Nagy mázlista ez a Sándor, de sokat gondolta… Komótos, fáradt léptekkel megy vissza az irodába. Sok tragikus beszélgetés fültanúja volt a bőr, ülő garnitúra. A nehéz tölgyfa asztalon is rengeteg szívfájdalom feküdt, sorsára várakozva, velük nincs mit tenni, át kell adni a Halál szolgálatába. Időről-időre nagy viták kerekednek, egymással keményen küzdenek, hogy csatát nyerjenek. Nándor egy könnycseppet törölt ki a szemesarkából, tudja jól, hogy itt ebben a helyzetben, csak a CSODA segíthet! A Halál és a Doktor között létezik egy harmadik lehetőség, amikor érdemes a halállal szembefordulni.
A doktor rendbe szedi magát, és kopogó léptekkel elindul a huszonegyes kórterembe.


- Ne félj Sára, minden rendben lesz, meglátod, otthon egész más a levegő. A gyerekek is nagyon várnak.- mondja a férfi magát bátorítva, bár tudja jól, hogy választ nem kap. A közlekedésre éberen figyel, hol jobbra kanyarodik, hol balra hajt. Szépen, nyugodtan halad a jármű a nagy forgalomban, Sándor mindig remekül vezetett, jól érzékeli a járművet. Külföldi utakon is az ő kezében volt a kormány. Sára dolga volt a gyerkőcöket kordában tartani, hogy ne ugorjanak az apjuk nyakába, vezetés közben. Soha nem bánta meg, hogy Sárát választotta élete társául. Az érettségi után kezdett el komolyabban udvarolni a lánynak. Mind a ketten tanárképzőbe jelentkeztek. Utolsó évesek voltak, amikor összeházasodtak. A diploma mellett a kicsi leányuk is ott volt, Petra. A férfi arcára mosolyt szül az emlékezet. Még most sem öregek, és annyi szép dolog van, amit még nem láttak. A tervek az álmok, a fiók mélyén szunnyadnak. Indiáról sokat beszélgettek, amikor…De régen is volt. Az idő értelmezése, hogy megváltozott, amióta a felesége beteg.
- Végre, itthon vagyunk. Rögvest segítenek a gyerekek is, mert ma nem mentek be dolgozni.- a férfi két lépcsőfokot ugrik át, és szólítja a családtagokat. Nyílik a bejárati ajtó, mielőtt hozzá nyúlna. Petra mögött az öccse tornyosodik, és szinte elsöprik az apjukat az útból. Mint egy hímes tojást úgy fogják a törékeny asszonyt. Csont, bőrre fogyott, hiszen lélegezni sincs ereje. A tekintet üresen bámul a semmibe, kitudja, vannak-e egyáltalán gondolatok, érzelmek? Péter ölbe veszi a pihe súlyt és óvatosan a nagy szobába viszi, majd az ágyra helyezi az édesanyját. Petra friss illatú hálóinget ad az asszony sovány testére. Sándor csak áll és nézi a családját, ismét együtt vannak. Az igazi harc most kezdődik az Életért. Sára sorsa az Ő kezükben, és Isten oltalma alatt. A percek ólomlábakon vánszorognak, a bizonytalan várakozásnál nincs idegőrlőbb dolog, nem tudni, hogy meddig tartanak a megpróbáltatások, lesz-e eredménye?
-
- Jó napot kívánok! Van itthon valaki?- egy kellemes, női hang érdeklődik a családtagok után. Végig halad a folyosón és benyit a nagyobb szobába. Kicsit nyikorog az ajtó. Az üveg ablak mögött látszik egy sötét folt. Rögvest fölismeri Petra alakját. Régi ismeretségben áll a ház lakóival. A nagylány az édesanyja körül tevékenykedik.
- Szervusz Petra! megjött a váltás.
- Csókolom Ágika néni. Nem is tudom mit csinálnánk, ha maga nem lenne.- mondja a leányka, s hangja fáradtan áradt szét a beteg asszony ágya körül.
- Tudom aranyoskám, hogy ez ember feletti munka, amit a családtagok végeznek, a szeretteikért. A betegápolás idegileg és fizikailag is kimeríti az ápolókat. Harmincnégy évet dolgoztam le az egészségügyben. A létszám leépítéskor kétszázötven nővérkét, betegápolót bocsátottak el a kórházból. A megye, egyik legkorszerűbb intézményéből, alig tíz éve adták át. A környező falvak lakosságát is mi láttuk el szakszerűen. Most pedig….- mélyet sóhajt és elnyomja belsőjében a fájdalmat. Él-hal a hivatásáért. Pont jókor ajánlotta ezt a családot a doktor úr. Az Isten áldja meg a jó szívét. Egy összeszokott gárda került az utcára, értékes szaktudással. Borzasztó!
- Ágika néni, készen van a zöldség püré, mindent úgy készítek el, ahogy tanította, és fokozatosan növelem az ételadagot, anyának. Tegnap már nem is hányt, ez is egy óriási előre lépés.
- Türelem és meglátod az édesanyád állapota javulni fog. Sándor itthon van?
- Nincs. A hivatalba ment a papírokat rendezni. Rengeteg bosszúsággal szokott hazatérni. Most értjük meg, hogy mi rejlik a szavak mögött. Semmi! A családtagok magukra maradnak, ezekben a súlyos időszakokban. Hasonló sorsban élő családok segítik egymást, okos tanácsokkal a NET-en keresztül. Mi is sok mindent gondoltunk, de ma már tisztán látjuk a helyzetünk. Apa,-hat hónapja- betegápolásira ment, feladta a munkahelyét.- a beszélgetést ajtó csapódása szeli ketté. Péter határozott léptei koppannak az előszobában, kabátját a fogasra akasztja. Lábát papucsba dugja és megyen a fürdőszobába lefürödni, az utca porát letakarítja, tiszta ruhát húz magára, majd ezután teszi a kezét az üvegajtó kilincsére.
- Szia anya, meg jöttem!- hangja élettel teli, energiát adó. Péter másképp dolgozza fel az anyja állapotát. Az Ő feladata egészen más, mint a nővérének. A piacon a legszebb zöldséget veszi meg, hogy az édesanyja gyorsabban erősödjön föl, és legalább az ágyban ülni tudjon, segítség nélkül. A fiú munkából hazafelé jövet, beugrik a közgyógyászati segédeszközökért, az autó hátsó ülése gyorsan telik, nejlon szatyrokkal. A fiatalember, elszántan küzd azért, hogy a lelke ne zuhanjon melankóliába, a keserves hónapok múlásával. Szíve szerint magára vállalná az édesanyja gyötrelmes fájdalmait. Sok mindent nem így gondoltak, ahogy történik. A család magára maradt a nagy megpróbáltatásban. A kiadások gyorsan növekednek, látja, hiszen rengeteget fizet mindenütt. A fertőtlenítőket a csomagtartóba sorakoztatja, a záró kupakokat mindig ellenőrzi, amióta pórul járt. Minden hypó szagú lett az autóban, most is érezni. A gondolatok egyetlen pillanatra sem nyugszanak, szüntelenül csaponganak. Serdül-pördül és kérés nélkül teszi a magára vállalt feladatát, még azon is túl. Most veszi észre Ági nénit, aki a szekrény mellett állt.
- Kezét csókolom Ági néni!- a fiatalember megszokta az asszony jelenlétét, családtagnak számít, nem okoz meglepetést a jelenléte. Az elvánszorgott hónapok alatt, rengeteget tanultak ettől a törékeny asszonytól. Nélküle összeomlott volna a család, semmit nem tudtak a beteg szakszerű ellátásáról, a huszonnégy órás felügyeletről. Az injekciós tűvel sem boldogultak a kezdetekben. Péter időnként egy csokor virággal lepi meg Ágnes asszonyt, Ő pedig mentegetőzik: Csak a dolgomat végzem…
- Üdvözlöm, Péter! Mindent hoztál, ami szükséges?
- Igen. Szerencsém volt, sehol nem leltároztak, nem fogyott ki a készlet.
- Akkor folytassuk a munkát, hiszen egymás feladatait is meg kell tanulni, hogy helyettesíteni tudjátok a másikat. Fiatalok, egészségesek vagytok, nem zárkózhattok el a világtól. Szükségetek van a feltöltődésre, a barátaitokra. Így is nagy áldozatot vállaltatok. Szerencsére, Édesanyátok nem adta föl, és küzd az életéért.- a három ember szemében egyszerre csillan a remény csillagának fénye.

Úgy lopakodott tova a nyár és az ősz, hogy semmit nem láttak belőle. Egyetlen pont a magatehetetlen édesanyjuk volt a betegágyon, amit láttak maguk előtt. Teljesen meg változott az otthonuk. Az életmentését szolgálta minden tárgy. A fertőtlenítő szaga bele költözött a bútorokba, ruhákba, a bőrükbe, a hajukba. Külön választották a mosni való ágyneműket, hálóingeket. Külön kerültek a főző edények, és tányérok, evőeszközök, poharak. A fertőzés veszélye, ott ólálkodott a falak között. Teljesen átöltöztek mielőtt beteg szobájába beléptek. A saját szenvedésükön tanulták meg, hogy ide egészségügyi szakember kell! A szeretet nagyon fontos, ám önmagában nem elég.
Ágika úgy jelent meg, mint egy megváltó. Szervezett, tervezett, irányított. A szeretet alakította káoszból, egészséges rend lett. Sára asszony fekhelyét az ablak felé fordították, így azt is láthatta, hogy fehér, puha hó takarja a fák ágait. Napközben, pár percet szemlélődhetett a kert szépségében, amint a kis cinkék játszottak a fagyos szalonnán. Néha egy-egy halovány mosolyra is futotta lelki erejéből. A hátát megtámasztva szépen evett a feléje nyújtott kanálból, majd két-három kortyot ivott a pohárból. Az étkeztetést Petra vállalta magára, és naplót vezetett, amely ott pihent az éjjeli szekrényen. Pontosan rögzített minden apró eseményt, a családtagok is bele írták az észrevételeiket. Erre a napló vezetésre a helyettesítések miatt volt szükség. A keserves mindennapok tanították Petrát, Pétert, Sándort és Ágikát, az ápolónőt. Az apró ötletek, találékonyságok segítették a munka minden percét. A sokat emlegetett Társadalom, nyomtalanul eltűnt, a beteggel együtt kitaszítottá vált a család. A gyorsan emelkedő kiadások, a gyorsan apadó bevételek, kézzel foghatóvá lettek. A tartalék számlát nyitotta meg Sándor. Ezt a pénzt nyugdíjas napjaikra szánták, hogy a gyerekre ne legyenek rá szorulva. Az életük másként rendelkezett. A betegápolási díj a harmincezer forintot sem éri el! A férfinek perzseli a pénz a tenyerét, amikor a postás leszámolja. Olyan megalázó helyzet! A tanári állását fölkellett adni, nem tehetett mást. Ez az egyetlen helyes döntés, még akkor is ha a család bele nyomorodik. Társadalom Biztosítás, Egészségügyi Biztosítás, Baleset Biztosítás, Közgyógyászati Ellátás… Ezeregy Biztosítás, és egyik sem segít ha baj van. Ez a kendőzetlen nagy Igazság! Most mit csináljon? Vissza már nem fizetik, amit több mint harminc éven át, befizetett a közös kasszába. Becsapottnak és kiszolgáltatottnak érzi magát. Sárát soha nem hagyja magára! Szerelemmel szereti ezt az asszonyt, aki széppé tette az életét. Petra és Péter két nagyszerű gyermek, számíthat rájuk a továbbiakban is. Szerencsére jó munkahelyen dolgoznak, és megértő a főnök.

Hamar sötétedik, a hó világít és az utcai lámpa fénye. Télen a csillagok közelebb jönnek, és szebben ragyognak az égen. Tompán hallatszik az autók kerekének zaja, bele simulnak a hóba. Sára asszony ágya mellett, állólámpa világít, sárgás, tompa fénnyel, különös rajzolat telíti be a mennyezetet. A fotelban ott ül Sándor, és a felesége kék erekkel rajtolt kezét simogatja, közben a múltról mesél. Az életerős férfi sokat változott az eltelt egy esztendő alatt. A külvilágból annyit észlelt, ami elkerülhetetlen volt. Járta a hivatalokat, papírokat írt alá, és tovább ment üres kézzel. Akadtak együtt érző hivatalnokok, elhangzott a – „sajnálom, nem segíthetek”- mondatok. Az esetek többségében még az sem. Közömbös, üres tekintetek kísérték ki az ajtóig. Papír halmokat nyomtak a kezébe, töltse ki, jöjjön vissza,-„ majd meglátjuk”-
A férfi azt érezte, hogy rá omlott a világ szennye, és annak terhét is neki kell cipelni. A láthatatlan társadalom a hátára kapaszkodott erős karmaival, és nem engedte el. Ebből lett az alig harmincezer forint, betegápolási díj. A felesége betegségébe bele törődött, elfogadta, ám a többit nehezen viselte. Senkit nem érdekelt a családra nehezedő lelki és anyagi teher. Több mint harminc évet töltöttek el a pedagógus pályán, rengeteg gyermeket tanítottak, indítottak útnak. Mindig önzetlenül adtak a maguk erejéből, néha pénzt is. Nem érti miért fordult ellenük a hivatal, a törvények, miért maradtak magukra a bajban? Nem érti és magába roskad, és emészti magát, szét cincálja az idegeit, az egészségét. - Nincs pénz az egészségügyben, szervezni, átszervezni kell, milliárdokért. Jól felszerelt kórházakat bezárunk, a beteg menjenek Isten hírével, ki merre lát. Elúszik a pénz, a költségvetés pedig visszaigazol. Mindent rendben találnak, szirénázhat a mentőautó a magán vállalkozásban. Az ötödik kórházban fogadják a beteget, ha addig nem halt meg! Mi folyik ebben az országban? Kinek a lelkén szárad ez a sok aljasság? -

Sándor minden éjszaka ügyel a beteg ágya mellett. A beteget Sárának hívják, és ez az asszony az Ő felesége. Isten előtt fogadalmat tettek és az Eskü kötelez.- „A bajban Őt el nem hagyom. Kitartok mellette jóban és rosszban.”-
Kellemes meleg árad szét a szobában, a tűzifa illatát lehet most érezni. A férfi odalép a tv-készülékhez és bekapcsolja. Sára tekintetébe beköltözött az érdeklődés, halvány mosollyal kíséri a férfi mozgását. A férje kezét keresi, finom mozdulatokkal, mintha zongoráznának a vékony újjak. Sándor figyelme mindenre kiterjed. Különleges képességei fölerősödtek a betegápolás során. Szavak nélkül is érti a felesége gondolatait. Szeret fölolvasni, és közösen zenét hallgatnak, hiszen rengeteg szép emlék fűzi össze őket, bőven akad miről beszélni. Fotókat nézegetnek és látják, hogy milyen szépen fölnőttek a gyerekek. Látják, hogy az ifjúságuk is tovatűnt, mindennel, ami hozzá tartozott. A szívükben érzett szeretet az töretlen maradt. A tekintetüket egyszerre fordítják a készülék felé. Egy különleges hangszerből árad a muzsika. Igazán ez nem is muzsika, hanem a Természet Hangja. Indiáról szól az összeállítás. Egy fehér szakállú férfi beszél, a hang gyógyító erejéről. A kolostorok rejtett titkait mutatja a film, s a szerzetesek ima malmokat forgatnak, és mormolják a gyógyító mantrát. A látottak hatására az asszony, saját erejéből fölül az ágyban, össze rendezi a haját és csak egyetlen szót mond:”-Köszönöm-„ Ezt követően vissza hanyatlik a virág mintás párnára.
Sándor döbbenten néz a feleségére, majd az indiai Mesterre. Itt és most Csoda történt.
A férfi szeméből örömkönnyek hullnak, és nem szégyelli. Jelet kaptak a gyógyuláshoz vezető úthoz. Végre itt a döntés pillanata, merre induljon a gyógyító elixírért. Mindent meg kell tudni a hangszerről, és el kell hozni… Mit is mondott Nándor, ott a kórteremben? „- Itt csak a CSODA segíthet.”-
A CSODA megtörtént!
Ne pocsékoljuk a drága időt!
A gyerekek és Ágika nélkülem is boldogulnak. Sára tragikus állapota sokat javult, mióta a kórházat magunk mögött hagytuk.
Mennem kell! Egy hónap alatt rengeteget tanulhatok a Mesterektől, Indiában. A kolostorok szerzetesei sokat tudnak az ember testéről, és lelkéről. A betegségek gyógyíthatók hangokkal… A hangot haza kell hozni, Sárának.
Majd ott pontosan meg tudom, mi a dolgom, mit kell megtanulni a gyógyításhoz…

A mai oktatásnak az a legnagyobb baja, hogy nem az egész ember kiművelésével foglalkozik, az iskolákban csak az információk átadására helyezik a hangsúlyt. Sándor rengeteget tanult, és változott a felesége ápolása közben, fölismerte azt az igazságot, hogy nemcsak adott, hanem bőségesen kapott is lelkileg. Olyan oldalról ismerte meg önmagát, amely létezéséről nem volt fogalma. Mint pedagógus, államvizsgázott pszichológiából, ám köszönő viszonyban sem állt a tapasztalatokkal, a gyakorlattal.

A Himalája legmagasabb hegye a Csomolungma, a másik nevén a Mount Everest, 8840m magas. Az emberek többsége erre gondol, ha meghallja a szót. Az érdeklődők kicsit több tudással bírnak. A Himalájában 18 csúcs létezik, amelyek 7600m fölé nyújtózkodik.
40 csúcs, 7000m magasból szemléli a világot. 120 hegycsúcs 6100m fölé pipiskedik. Bőven akad választék a nemzetközi hegymászó expedíciók számára, hogy melyik hegy tetejéről készítsenek szép fotókat. A kolostorok szerzetesei fehér selyemsálat adnak át ünnepélyesen a hegymászóknak. A Szent sálat magukon viselik egész úton, még a halálban is! Nem gyerekjáték az Istenekkel találkozni, a felhők fölött járni, ahol már a madár sem repül.
A mindenre elszánt, tanulni vágyók, betekintést nyernek a kolostorok féltve őrzött titkaiba, a gyógynövények gyűjtésébe, alkalmazásának ismeretébe.
„Divatba” jött Indiába utazni. Az ok természetesen különböző, embere válogatja.
Sándort a Gyógyítás célja vezérelte erre a különös útra. Egy kíváncsi ember volt a sok közül. Ment, mert a sorsa elrendeltetett, küldetésként fogta fel. A Hangot haza kell hozni, minden áron, legyen bármi is az ár. Akár az Ő élete, egészsége. Engedelmeskedni fog a Mesternek, semmit nem kérdőjelez meg. Nem a magyarázatot keresi, nem a szavakba foglalható válaszokat. Figyelt, figyelt, figyelt és engedte testébe áramolni a tudást. Múltak a hetek és nem vált láthatóvá, amiért Indiába utazott. A szerzetesek reggeltől-estig tanítottak, ám soha nem mondták meg, hogy mit kell cselekedni. Találj rá magadtól, hol van rád szükség. Fedezd fel magadnak a kolostorok gyógyító misztériumát. Ébredj a Nappal, dolgozz fáradhatatlan, és nyugodj a csillagokkal díszített égbolt alatt. Figyelj magadra, figyeld a lépteid, merre visznek. Mindig adjál másoknak, hogy kapni tudjál másoktól. Az utolsó egy hét volt hátra, és akkor történt valami. Sándor meghallotta azt a különleges hangot. Semmivel nem lehet össze téveszteni. A hang áramlott felé, és ő elvarázsolva követte, utcákon, tereken át. Már kétségei támadtak, hogy valóban hallja? Napokon át bolyongott, egy kolostort vett észre a hegy oldalában. Egyre erősödött a hang, végre meglátta az ezer esztendős szerzetest, és ott volt a hangszer, amelyből áramlott a különös muzsika. Sándor kimerülten rogyott össze a lépcsőre, és nem emlékszik tovább semmire. Ébredékor a verejtékező homlokát törölgette az öreg és kedvesen mosolygott égszín kék szemével. Gyógyteát itatott vele, és folyamatosan beszélt, közben a hangszerre mutogatott. Sándor kezébe vette a számára ismeretlen hangszert, és fújni kezdte. Láss Csodát a zene áramlott kifelé, a hegyek hátát simogatva, leért a völgybe. Mintha örökké ismerte volna ezt a hangszert, semmi gondot nem okozott a megszólaltatása. A hangszer neve: Didgeridoo
Aboriginálok ősi hangszere. Korát 42000 évre becsülik. Elsőként, Ausztráliában készült, természetes módon, eukaliptusz fából. A belsejét a termesz hangyák ürítik ki. A szűkebb nyílást méhviasszal körbe kenik, majd az szilárdul meg. Ezen a hosszú faágon halad a levegő kifelé a szabadba. A Természet csodálatos hangját halljuk. Az erdők zúgása, ha feltámad a szél- ez lakozik benn. Nagyon erős tüdő kell a levegő átáramoltatásához. Az rezegteti örvényszerűen a fa belső oldalát. Hónapok kellenek a fújás technikájának elsajátításához. Sándornak egyetlen órára sem volt szüksége. Rögvest „szóra bírta” a Didgeridoot. Engedelmeskedett a hívójelnek, ezért jött Indiába! Most végtelenül boldog, hogy Sárának segítheti a gyógyulását. Otthon már nagyon várják, sikeres lett-e az útja?
A tibeti hangtálakat is megmutatja az önzetlen szerzetes. A kis szoba közepén lévő emelvényre ülteti a férfit. Személyének, pontosan megfelelő hangtálakat választja ki. Több száz darabot érint meg az ujja hegyével. A hangok átvonulnak a testén, és érzelmeket váltanak ki. Azok alapján kapja meg a két tibeti hangtálat. Nem akárhogy készültek el ezek a gyógyító edények. A Mesterek Bölcsessége is bennük rejlik. Minden eszköz engedelmeskedik a magyar férfi keze alatt. Akad itt még valami! Hegyikristályok, nélkülözhetetlen kellékei a gyógyításnak.
A szentéjbe is belépést nyert Sándor. A szerzetes pontosan tudja miért jött hozzá ez a nagydarab, magas férfi. Az utolsó pillanatban érkezett a gyógyítás tudományát elsajátítani. A kórság alattomosan ki kezdte az erős szervezetét. Sára ápolása rengeteg energiát elvett tőle, az éjszakák védtelen leple alatt, dolgoztak a gonoszerők is fáradhatatlanul. Ennek most vége. Segítséget kapott, mert méltó lett rá. A Halál hátat fordított a családnak, magukra hagyta őket. A szeretet legyőzött minden akadályt. Sára asszony haladékot kapott, még nincs itt az idő a távozásra. A Fény odalenn lakozik a családtagok lelkében.

A Feri-hegyi repülőtéren landol az utasszállítógép. Az ellenőr átvilágítja a fekete táska tartalmát. Alig észrevehetőn mosolyog, tudja, hogy mit lát. Indiából érkezett a gép…Sándor a vámtiszt fejébe lát. Ő is mosolyog. A magyarázat egészen más. Petra és Péter izgatottan várják az apjukat, sikerrel járt vajon? A férfi hatalmas termete kiemelkedik az utasok sorából. Egyik kezében egy fekete bőr táska, a másik kezében egy különleges hangszer a Didgeridoo.

Írta: Pataki Katalin
2319
Pataki Glica - 2011. április 08. 08:19:39

Tara-Örülök, hogy nem okoztam csalódást!
Igyekeztem az Otthon Ápolásra terelni a figyelmet...mekkora Áldozatot hoz a Család!!! (Drága szép Egészség-ügy!!?)
Köszönöm, hogy felém jártál.
Szeretettel:Glica

1346
Tara Scott - 2011. április 06. 20:56:39

Glicám lenyűgöztél ismét. A nyugati orvoslást istenítjük, mert ezt nevelték belénk. De mi útkeresők tudjuk, hogy van másik út is a gyógyuláshoz, és nagyon is hatásosak tudnak lenni.
Köszönöm az élményt, amit írásod nyújtott ismét.
Szeretettel: Tara

2319
Pataki Glica - 2011. április 01. 15:13:26

Köszönöm, hogy Olvastad, és Értékelted. Te ismered ezt a Gyógyitó Hangszert?!
Az valami Varázslat, ha megszólal.....
Az Anna-Ligetben hallottam először...Alkotótáborban.
Szép estét kivánok:Glica
Jól vagy?

277
farkas viola - 2011. április 01. 11:49:30

Kedves Glica!
Elhalkult bennem még a gondolat is, teljesen írásod hatása alá kerültem. Megható, gyönyörű. jó volt olvasni.
Szeretettel: Viola

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.