H. Gábor Erzsébet: Bumeráng

Komor Kázmér úr olyan vasszigorral vezette a hivatalát, hogy annak párja nem akadt sehol. Számára a pontosság volt a legfőbb erény. A határidő az határidő volt, a nyitás és zárás ideje pedig csak a meghatározott lehetett.
Teljesen kikelt magából, amikor Rózsika, az ezeréves titkárnő, példátlan kéréssel állt elő, egy esős csütörtöki napon.
- Főnök úr! Egy ügyfél az istenért nem akar elmenni, azt mondja, hogy életbe vágóan fontos az ügye.
- Próbálja meg lerázni Rózsika!- szólt mogorván Komor Kázmér úr - a hivatal, az hivatal! Így, sohasem tanulják meg a rendet az emberek!
- De főnök - jött vissza pityorogva Rózsika -, önnel akar beszélni az ügyfelünk, azt mondta, egy tapodtat sem megy tovább, ha nem fogadja!
Komor Kázmér úr megigazította nyakkendőjét és még szigorúbb ábrázatot öltve indult áldozatához, majd ő megtanítja a fegyelmezetlent a rendre!
Dr. Fogarasi Frigyes megkönnyebbülve pillantott a közeledő főnökre és alázatosan előrenyújtva kezét, sietve előadta tiszteletteljes és nem is túl nagy kérését.
Mindenképpen pénzre van szüksége, persze a sajátjára, de sajnos képtelen volt a nyitvatartási időn belül ideérni fontos elfoglaltsága miatt.
A főnök híven önmagához, hajthatatlan maradt. Ellilult fejjel magyarázta a hivatali szabályzatot, és majdnem, hogy durván, kitessékelte a doktort.
- No, ezzel megvolnánk!- csapta össze a tenyerét, és mint aki a lehető legjobb példát statuálta éppen, diadalittasan bevonult az irodájába.
- Majd megmutatom én ezeknek, hogy mi a rend! - motyogta, és máris a holnapi teendőkön járt, kötelességtudó agya.
Komor Kázmér úr sohasem járt kocsival, hátratett kézzel, komótos sétákat tett esténként hazafelé. Így volt ez ma is. Egyszer csak iszonyatos fájdalom hasított az állkapcsába. Komor Kázmér az arcához kapott és felszisszent. És mivel ez egymás után többször is megismétlődött, már biztos volt abban, hogy ez csak is a bal felső négyese lehet, amit a múltkor muszáj volt betömetnie. Teletömte magát fájdalomcsillapítókkal, de ez mit sem használt.
- Ezt még ma este le kell rendeznem! - gondolta -, hiszen holnap hivatalba kell mennem!
Fellapozta hát, az utcai telefonkönyvet és talált egy rendelőt, ahol késő esti ügyeletet is tartottak. Komor Kázmér, aki egyébként mindig gyalog járt, most taxiba vágta magát és lélekszakadva tépte fel a kis rendelő ajtaját, eltorzult arccal segítségért esdekelve.
Az asszisztensnő már éppen a kabátját öltötte volna magára, amikor Komor Kázmér összekulcsolt kézzel rimánkodni kezdett, hogy még fogadja őt.
- Nem is tudom - hebegte a hölgy - csak tízig tart az ügyelet.
- Könyörgöm! - mondta Komor - szóljon a doktor úrnak, hogy vállaljon el, vagy itt pusztulok bele a fájdalomba!
- Doktor úr, egy erőszakos páciens, mindenképpen azt akarja, hogy…
Dr. Fogarasi Frigyes kikukkantott a rendelő ajtaja mögül, majd odaszólt az asszisztensnek.
- Margitka drága vetkőzzön gyorsan és készítse elő a betegünket, nem hagyhatjuk, hogy „szenvedjen” szegény!
Komor Kázmér nem félt semmitől, de a fogorvosi székben gyáva nyúlnak érezte magát. Keze- lába, annyira remegett, hogy Margitka jobbnak látta, ha odarögzíti a végtagokat a székhez.

Komor, meg sem bírt moccanni, a víz kiverte sokat megélt homlokát.
- No, akkor kezdhetjük is! - hajolt fölé Dr. Fogarasi Frigyes, és amikor Komor Kázmérban tudatosult az, hogy a fogorvos azonos az ő délutáni erőszakos ügyfelével, még a vér is meghűlt az ereiben.
Valami furcsa, hörgő hangot adott ki magából, ami a félelem és a megdöbbenés elegye lehetett, de tudta, innét már nincs vissza út, itt egyértelműen ő volt az áldozat. Fogarasi nagyra feszítette Komor úr hatalmas „pofáját” és oda kiáltott az asszisztensének:
- Margitka drága, ide nekem a legnagyobbik fogót! És, miközben Komor úr bal felsőjével foglalatoskodott, valami ilyesmit morgott páciense fülébe, hogy:
- Látja, hivatalnok úr, mi nem küldjük haza úgy a betegeinket, mint maga az ügyfeleit!
A házbeliek este negyed tizenegykor, egy akkora ordításra ébredtek, amilyet még sohasem hallott a környék.
Benne volt ebben Komor Kázmér minden fájdalma, megbánása és mérge is, de ez jó kis lecke volt arra, hogy elgondolkodjék azon, ami azon az esős, csütörtök délután történt a hivatalában...

Írta: H. Gábor Erzsébet
1423
Jega - 2011. május 23. 21:43:42

Hát kedves Zsike nagyon jól szórakoztam. Most, hogy ezt olvastam, nekem is eszembe jutott egy néhány hasonló eset még bankos koromból. Üdv. Jega Ibolya

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.