Winczheim Tibor: Egerek

- Muszáj éppen ezt néznünk, édes Bogaram? Nincs semmi érdekesebb a maradék 99 programon? – kérdeztem a feleségek gyöngyét, míg a sípládát néztük.
- Miért, mi bajod vele? – kérdezett vissza, nem éppen él nélkül.
- Az, hogy ez a hülye sorozat az agyamra megy! Ez a tökéletlen egér olyan pofátlan, hogy fel tudnám rúgni! De a macska is egy abnormális faszkalap, amelyik képtelen megfogni ezt a szerencsétlen dögöt, vagy, ha mégis, mindig kiereszti karmai közül...
- Már ne is haragudj, Apukám, az egér igenis aranyos! És neve is van: Jerry. Aranyos egérkének aranyos név jár...
- Tudom, hogy hívják! Akkor is az agyamra megy! Mi a francnak piszkálja midig azt az ostoba macskát? Azt a Tomot. Miért nem tud nyugodtan megülni a seggén?
De az a mamlasz macska is felborzolja az idegeimet: már vagy százszor elkapta ezt a pofátlan dögöt, a szájához is emelte, aztán csak várt, várt, várt... Mi a francra? Hogy a fejére essen egy üllő, seggébe harapjon egy kutya, vagy átmenjen rajta a vonat!
Mert mindig ez történik! Vagy valami más...
Egy azonban biztos: ezzel az agyament taktikával a büdös életben meg nem eszi őt!
- Miért? azt akarod!
- Naná!
- És mi hasznod lenne belőle?
- Az, hogy végre vége lenne ennek a bárgyú, és idegtépő sorozatnak!
- Te csak szeretnéd kedvesem! Ha ennek a tündéri kis cuki-pofának valami baja esne, helyére lépne a testvére, vagy valamelyik rokona, és az venné fel a harcot ez ellen a dög macska ellen!
- Nincs is testvére! –vágtam rá.
- Nem baj, majd lesz. Egy mesefilmben minden előfordulhat... Különben is: biztosan van tesója, meg rokona, hiszen az egér szapora népség, csak eddig nem jutottak szerephez, hiszen ez a tündi-bündi egerentyű egyedül is fel tudta venni a harcot az ellen a rühes macska ellen! Légy nyugodt, szívem, a következő 2oo résznek meg van már a forgatókönyve. Nem leszünk egér nélkül...
- Tudod, Szépségem, én azért nem állhatom ki ezt a primitív sorozatot, mert alapjába véve unkorrekt: én akkor tudnék az egérnek drukkolni, ha ő ártatlan lenne. Ha békén hagyná szegény macskát! Vagy legalább megpróbálna békében élni vele, de nem! Nézd csak, mit csinál most is: míg Tom aludt, kalapáccsal rávert a fejére! Egyszerűen nem megy a búrámba, miért kell szegény cicót állandóan kúrogatni? Ráadásul álmában, alattomosan! Ha annyira nagy a pofája, álljon ki vele szemtől-szembe!
De úgy nem mer, mert ő alapjába véve egy sunyi, gyáva dög! Hidd el kedvesem, ha ez a hülye egér nem cseszegetné Tomot, az le se tojná...
- De akkor nem lenne, mit nézzek! Pedig Jerry igazán aranyos. Meg okos is. Mindig újabb, és újabb borsot tör a bolhazsák orra alá.
- Na, ezért kéne már megenni ezt a hiperaktív, aljas egeret! De ez az agyalágyult Tom addig pöcsöl vele, míg újra, és újra kiszabadul! Már bizony isten azt kívánom, hogy dögölne éhen ez a gyagyás macska! Az biztos, hogy én a helyében már rég elharaptam volna a nyakát, vagy vízbe fojtottam volna azt a szemtelen kis hülyét!...
- Csúnya vagy édesem! Nem hittem volna, hogy ennyire gyűlölöd ezt az ártatlan jószágot!
- Nemcsak ezt, az igaziakat is! Látod, hiába teszek ki vagy 1o egérfogót, nem tudom őket kiirtani. Gyakran felébredek éjjel, hogy rágcsálnak. Egyszer beették magukat a tetőtéri szigetelő-anyag közé, most már ki nem tudom irtani őket!
Sokszor azt kívánom, hogy úgy össze tudnék töpörödni, mint a Kanál-néni a mesefilmben, hogy aztán utánuk tudnék menni.
Bizony isten zsilett pengével vágnám el a nyakukat, a rohadékoknak!
- Jaj, ne is mondj ilyet Apukám! Az ő létjogosultságuk is megvan ezen a földön. Minden istenadta teremtménynek megvan a sajátos szerepe a világmindenségben. Ők is jók valamire, ők is hasznosak valamilyen téren, de a nagy gyűlölködésedben te még nem fedezted fel, mire is jók ők?!
- Például arra, hogy betegséget terjesszenek! Vagy azt gondolod Picinyem, hogy csak a patkány terjeszt különböző nyavalyákat? Nagy tévedés! A múltkor is mutatták a sípládában, hogy mennyire veszélyesek az emberre...
Megfogni is egyre nehezebb őket, egyre cselesebbek, egyre rafináltabbak: nem tudom, hogy csinálják, de olyan szépen lerágják a szalonnabőrkét a fogóról, mint annak a rendje. Pedig még rá is drótozom!
Ha nem lenne szabadon a kutyánk, már rég felszórtam volna az egész telket egér- méreggel, hogy dögölnének meg mind!
- Gondolod, hogy az a tetves macska különb? Biztos vagyok benne, hogy az is terjeszt kórt, csak eddig még nem foglalkoztak vele. Ráadásul, - a kutyával ellentétben - semmi hasznunk belőle. Megfogja az egeret? Nem. Hülye is lenne, ha egyszer jóval finomabb konzervet kap. Akkor már csak nem fog büdös egerekkel bajlódni.
A macska legfeljebb arra lenne jó, hogy megsimogassuk. De lehet? Lehet a fenéket: egész nap csatangolnak a vakvilágban, csak zabálni eszi haza őket a fene, akkor meg hozzájuk sem lehet közelíteni, úgy féltik a kajájukat! A múltkor is majdnem megkapott a szürke..
A zabálni valójuk – persze - minden hónapban egy vagyon. Ráadásul egyre válogatósabbak, az egyszerű kolbászt, vagy szafaládét már meg sem eszik!
Bezzeg a füstölt kolbász, meg a camembert sajt, az ízlik a nyavalyásoknak. Kaviárt ne vegyek nekik, hogy a kedvükbe járjak? Mert már lassan csak az hiányzik az étlaplukról!
Ha választani lehetne, én a macskákat nyúvasztanám ki, hiszen tök fölöslegesen tartjuk őket.
- Azt hiszem, drágaságom, hogy a vitánk teljesen meddő. Te nem tudsz engem meggyőzni az igazadról, én sem téged az enyémről. Maradjunk abban, hogy szereted a Jerryt, míg én, - szívem szerint - agyon csapnám.
Én ugyan nem kedvelem Tomot, de a kettőjük közti ádáz küzdelemben az ő pártján állok. Mivel nem tudlak, de nem is akarlak meggyőzni az igazamról, azt hiszem, jobban teszem, ha kimegyek kertészkedni...
Légy szíves, szólj ki, ha vége van ennek a bárgyúságnak! Köszi.
Indultam is kifele, a szoba ajtóban összefutottam a nagyobbik fiammal, Tamással. Kezében egy félgömb alakú, drótból készült egérfogó. Olyan, amelybe akár 5-6 egér is elfér, s nem csapja agyon őket... Ő őrködik azon, hogy – távollétemben - az egér populáció el ne szaporodhasson...
- Nézd csak, Anyuci! Egyszerre 4 egér is van benne! De most megtizedelem a mocskokat! Tettem ki még egy ilyen nagy félgömböt!...
Tündérszép nejem meglátván az egereket, felugrott az ülő-garnitúrára, s onnan kiáltotta:
- Vidd innen ezeket a rohadt dögöket, látni sem bírom őket! Dobd be őket egy vödör vízbe, és ha megdöglöttek, ásd el, jó mélyre! Vagy öntsd le őket benzinnel, és gyújtsd fel a rühes disznókat!
Csak vidd már innen el, rájuk sem bírok nézni! Undorító dögök!

S míg egyetlen szerelmem magából kikelve, rémülten sikítozott, a TV-ben Jerry éppen egy otromba palacsintasütővel verte Tom pofáját...

Írta: Winczheim Tibor
2175
hzsike - 2011. június 13. 23:15:16

Kedves Tibor!
Rég nevettem ilyen jót!
Gratulálok!
Üdvözlettel:H.Gábor Erzsébet ZsikePfft

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.