Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.06.16. 23:29
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.06.16. 23:29
Az ÚJ Tollforgató cím: Bakancslistás történet. Ezzel a címmel, vagy tartalommal várjuk prózai írásaitokat.

2019.06.16. 18:37
Ma van az APÁK NAPJA! Boldog Apák Napját mindenkinek! Smile

2019.06.16. 17:11
Kellemes, enyhet adó estét kivánok. Éva

2019.06.16. 15:48
Szép napot. Heart

2019.06.16. 15:37
Drága Katinka! Gratulálok a pályázati nyereményedhez! Szeretettel....Bab
u Rose Rose Rose

2019.06.16. 15:26
Szép délutáni pihenést kívánok szeretettel! Heart

2019.06.16. 12:05
Kedves Józsi! Megkaptam az ajándék Holnap Magazin legfrissebb számát és a 2009-es Holnap Antológiát! Kösztönöm szépen!

2019.06.16. 10:58
Kellemes vasárnapot kivánok Tinéktek kedves Holnaposok . Heart Rose In Love

2019.06.16. 05:50
Szép vasárnapot kívánok mindenkinek, hűvöset! Smile Rose

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: LevaiAnna
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 0
Winczheim Tibor: János szomszéd 2/1. rész

- Ha mennél ma a bevásárló központba, szívesen veled mennék. Kellene a hétvégére nekem egy kiló kenyér, meg olcsó zsírszalonnát is reklámoznak a szórólapjukon. Mész akkor? – kérdezte tőlem a kerítésen átkiáltva az egyik szombat reggel a szomszédom, János.
- Nagyon szívesen, ha sietsz, ma ugyanis vendégeim jönnek, és még meg is kell főznöm. Ha öt perc múlva készen leszel, már mehetünk is, én csak felkapok valamit magamra. A kapu előtt találkozunk!
- Oké, jövök!

A főváros melletti, mintegy 17.000 négyzetméteres bevásárló központ előtt kocsit vettünk magunkhoz, és szisztematikusan végig jártuk a sorokat, nehogy valamit is elfelejtsek, (ill. sokszor csak akkor jut eszébe valami az embernek, amikor meglátja...)

- Nézd csak! – lelkendezett kedves szomszédom, a pipere-cikkeknél: – Van már jojoba illatú fürdő-géljük is! A múlt héten még nem volt!
- Ha kell neked, dobd a kocsidba, aztán menjünk tovább...
- Nekem nem kell, csak mutattam...

A festékes részlegnél levett egy dobozt. Sokáig forgatta, miközben örvendezett, mint egy kisgyerek: - Figyelj csak! Kék színű fabeeresztő lazúr! Hogy mi mindent ki nem találnak manapság! Eddig csak barnában, meg zöldben láttam ilyet!
- Mondd János, mire kell neked egyáltalán fa-lazúr, különösen kék színben? Tudtommal a kertedben minden vasból van, a kerítésedtől kezdve a szőlőlugasodig. Vagy a lakásodban akarsz valamit átkenni?
- Nem, nem! Csak mutattam... Bár, lehet, hogy az előszoba falamat lecsiszolom, és ilyennel fogom bevonni...
- Ami marhára jól fog menni a barnás tapétádhoz! Neked aztán van ízlésed!
- Igazad van, felejtsd el, úgysem hoztam most több pénzt, csak ami a kenyérre, meg a zsírszalonnára kell.
- Ha szükséged van rá, vedd meg, nálam van pénz. De egy doboz festékért már csak nem jövünk vissza!
- Átgondoltam, nem kell! Menjünk tovább, hogy időben meg tudjál főzni a vendégeidnek!

A kenyér-részlegnél sokáig válogatott, nem mondom, volt is miből.
- Legszívesebben ezt az Erzsébet kenyeret venném meg, ez csak ¾ kilós. Ha többet vennék, rám száradna.
- Akkor vedd meg, ne totojázz! Én közben már beraktam 6 kiló kenyeret, meg 30 db. zsömlét magunknak, mehetünk tovább?
- Csak az ára olyan húzós! – mondta, mintha meg sem hallott volna. Akár egy kiló rozskenyeret is vehetnék az árából, nem igaz?
- Akkor vegyed azt! De most mondtad, hogy rád szárad!
- Nem baj, majd beletördelem a macska tejébe, biztosan megeszi.
- Tedd azt kedves szomszéd, csak már haladjunk!
- Tőlem mehetünk, csak még veszek három darab kiflit. Vagy inkább zsömlét, az olcsóbb.
- Rendben, megvárlak...

A sajtoknál mindent a kezébe vett, megforgatta, megszagolgatta, összehasonlította a mellette lévőkkel, majd az alatta, és fölötte lévőkkel, végül egy kerek parenyicára esett a választása. A kellemes füst illata a csomagoláson keresztül is érződött...
- Szerintem ez a sajtok királya. Nem tudom, hogy csinálják, hogy le lehet tekerni, mint egy gombolyagot, utána kellene nézni...
- Majd, egyszer, valamikor, de – kérlek -, ne most! Rakd a kocsidba, és tűzzünk tovább!
- Meg vagy te buggyanva? Ezt a sajtot nem szegény nyugdíjasoknak találták ki. Csak nem gondolod, hogy a napi nyugdíjamat kiadom 15 deka sajtra! – azzal visszament a sor elejére, s az olcsóbb, ömlesztett sajtok között keresgélt újfent...
- János, az Isten szerelmére! Egyszer már végignézted őket! Vagy találtál valami újabbat? Szerintem ezt még te is meg tudod venni, tegyél már be egyet a kocsidba, aztán lépjünk tovább!
- Az áruk valóban nem vészes, de nincs is bennük sok. Ha arra gondolok, hogy mindössze 12 és ½ deka a súlyuk, akkor az egy dekára vetített áruk megint csak nem mondható olcsónak...
- Ebben igazad van János, de sehol sem kapod meg ennél olcsóbban. Minden egyéb boltban még drágább.
- Sajnos, tudom – válaszolta szomorúan, ezzel visszatette a Mackó sajtot a helyére...

A textil részlegnél ismét rácsodálkozott: - Hihetetlen! Újabban halasi csipkét is tartanak! Az áruk sem vészes. Mit gondolsz ezek géppel, vagy kézzel készültek?
- Honnan tudnám kedves barátom? Életemben nem vettem még csipkét! Egy szőnyegről sem tudnám megállapítani, hogy gépi, vagy kézi csomózású... De hova kellene neked csipke terítő? A TV-d tetejére, vagy az asztalodra?
- Nem kell nekem sehova, utálom ezeket a pórfogó vackokat! Különben is olyan nehéz kimosni őket: a gép szétcincálja, kézzel meg kínlódjon, az, akinek két apja van...
- De akkor minek fogdosod?
- Nem lesz semmi baja, be van csomagolva! Vagy már nézelődni sem szabad?
- Tudod jól, hogy sietnék. Ha nem muszáj, ma ne nézd végig mind a húszezer árút, ha megkérhetnélek. Nekem már otthon kellene lennem, de te nem tudsz elszakadni a gondoláktól! Majd máskor szakítunk időt, hogy kibámészkodd magad, most igyekezzünk, hiszen olyan meleg van már kint, hogy megrohad a felvágott, míg hazaérünk...
- Nekem nem kell felvágott, tőlem mehetünk. Különben is olyan szarok, hogy a macska sem eszi meg. Nincs is bennük hús, csak vízben megdagasztott szója liszt, egy kis ízfokozóval! Azt meg egye meg a fene!...
- Meg mi. Nem tehetek róla, hogy nekünk nem telik drága szalámira, meg kolbászra! Ennyire telik, ezt kell vennünk... Mehetünk akkor?
- Persze. De tejet már csak vehetek?!
- Na, még szép! Én is pakolok be a családomnak , - azzal célirányosan betettem egy karton 3,6 %-osat a kocsimba.
Még „szerencse”, hogy 20 méter hosszan, „csupán” 4o különböző fajta tej, és reggeli ital kínálta magát, a kedves szomszédomnak volt mit, mivel összehasonlítania. Mikor végre rátalált az igazira, nem tudtam megállni szó nélkül: - Már ne is haragudj János, amit veszel, az nem tej, hanem felvizezett tejpor, 1,5%-os szar, ott van az oldalán, hogy homogénezett, tehát nem friss tej pasztörizálva!
- Nem magamnak vettem, hanem a macskának. Engem minden fajta tej meghajt...

A zöldséges részlegnél górcső alá vette a paradicsomokat. Már vagy harmincat végignyomkodott, de egyet sem tett zacskóba, már csak azért sem, mert nem is vett zacskót...
- Mi nem tetszik rajtuk? Puhák, drágák, vagy éretlenek?
- Mind a három. Ez legfeljebb lecsónak lenne jó! Azt viszont nem szeretem.
- 4-5 db-ot csak ki tudsz válogatni az itt lévő hat rekeszből, ahogy én az étvágyadat ismerem, nálad egy hétig is kitart ez a mennyiség...
- De ebből nem kell! Éretlenek, íztelenek, löttyedtek, vitamin tartalmuk egyenlő a nullával. Zölden szedik le, aztán a kamionban útközben, meg itt a raktárban érik be. Már amennyire... De látnád csak az enyémet, a szőlő mögött! Az paradicsom! Annak nemcsak színe, de illata, és íze is van!... Viszont kovászolni való uborka nem is lenne rossz...
És nyomkodta válogatta, szagolgatta, egymáshoz méregette őket, majd visszadobálta a helyükre.
- Csak azt ne mond, hogy nem jók! Innen látom, hogy frissek, ropogósak, nagyjából egyforma nagyok is, mi nem tetszik rajtuk? Drágállod?
- Az árával semmi bajom, de az igazat megvallva, még sosem tettem el uborkát kovászolni. Pedig nagyon szeretem...
- Ezt nem mondod komolyan!
- Sajnos, ez így van!
- Na figyelj rám: megmosod az ubit, ¾-ig bevágod hosszába, és beleteszed üvegbe. Dobsz bele egy kávéskanálnyi sót, egy szál kaprot, és egy fél karéj kenyeret. Felereszted vízzel, és a tetejét csak ráteszed, nem csavarod rá. Ha kiteszed a napra, 3 nap múlva kész is.
- Nincsen se kaprom, se megfelelő üvegem...
- Nem baj, átjössz, adok én neked mindent. Egy kedves szomszéd ennyit megér...
- És ha elsózom? Vagy ellenkezőleg: sótlan marad?
- Akkor én megcsinálom neked! Csak vedd meg szegény uborkákat, mert itt fog ránk esteledni...
- Á! Nem kérhetlek meg mindenre! Így is sokszor ég a pofám, hogy rád akaszkodom! Különben is: neked még ma meg kell főznöd, elég munkád lesz délután, nem hiányzik emellé az én kovászos uborkám!
Igaz is: mit főzöl tulajdonképpen?
- Töltött csirkét, rizibizivel, hozzá saját savanyúság. De még nem jutottunk el a nyers húsos részleghez sem!
- Akkor mennyünk, hogy le ne maradjak a zsírszalonnáról! Legalább két kilót kell vennem, hogy legyen egy liter zsírom...

Elindultunk, de nem jutottunk messzire. Arany barátom felfedezett egy új hűtőpultot, s neki meg kellett néznie, mi van benne...
- Van itt friss majonézes burgonya, meg francia saláta! Eddig ez a pult sem volt itt. Ez nektek való! Tudom, hogy a nejed, meg a lányod élnek-halnak érte...
- Ha kell nekik, majd csinálnak maguknak. Igazi tojássárgájából,olajjal,fehér borral, fehér borssal, mustárral, porcukorral, meg egyebekkel, ami bele való. De ezt a tartósítószeres, színező anyaggal, és ízfokozóval teli nyomott ipari kulimájszot nem szeretik. Te melyiket veszed, ha már itt lehorgonyoztál?
- Én? Egyiket sem! Hányni tudnék ezektől a kenőcs szerű valamiktől. Falu helyen sosem ettem ilyet, megmondom a frankót, nem is hiányzik!
- Akkor – végre! - léphetünk tovább?
- Felőlem!

A halas pultnál csak úgy, megszokásból elidőzött egy kicsit: azt próbálta kitalálni, (csak úgy, ránézéssel,) melyik az édesvízi ill. a tengeri hal. Lassan ráeszmélt, hogy a pontyon kívül más halat nem is ismer...
Mindenesetre a „jeget” is megfogdosta, s furcsállotta, hogy nem olvad el a keze között...
- Ne próbálkozz János, ez műjég. Nem más, mint mélyhűtött műanyag kocka, amelyből sosem fog víz csöpögni. Te szereted a halat. Veszel?
- Nem. Mert a pontyot ugyan szeretem, de ezeket nem a folyóból pecázták ki, hanem tavakban tenyésztették. Érted?
- Nem. Bár én nem vagyok nagy hal-szerető, számomra az egyik hal olyan, mint a másik.
- Tudod, a folyóban lévő ponty izmos, mivel mindig menekülnie kell a ragadozó halak elől. Tehát a húsa finomabb, nemcsak a rostjai keményebbek, hanem az íze is másabb, éppen azért, mert természetes koszton él. A tavi pontyok –ellenség híján-, plusz a hizlaló takarmány miatt zsírosak, és az ízük is inkább pocsolyára emlékeztetnek, mint halra.
- Na, de itt vannak más, szép sovány halak. Választhatsz kedvedre!
- S gondolod, hogy meg tudom fizetni?
- Ej, János, te olyan vagy, mint egy kisgyerek: mindent megbámulsz, mindent megtapogatsz, de pénz híján semmit sem veszel, csak a nyálad csurog a vágytól...
- Én nem tehetek róla, hogy kis-nyugdíjas vagyok!
- Arról nem, de arról igen, hogy még mindig nem vagyunk otthon!
- Jól van na, menjünk akkor!
A csirke-részlegnél levettem egy csomag családi csirke felső-combot, ezzel a részemről e szárnyas-jószág el is intéztetett...
A kedves szomszédom nem vette ennyire hányaveti módon a dolgokat, neki minden egyes csirke „alkatrészhez” meg volt a maga hozzáfűzni valója. Ahhoz azonban, hogy korrekt „ítéletet” mondhasson, meg kellett tapogatnia, szagolgatnia azokat, és az áraikat összevetnie. Úgy az egyes „alkatrészeket” önmagukkal, a kiszerelés nagysága szerint, mint a más részeket a %-os hús-tartalmuk szerint, s végül a szárnyas hús árát a sertéséhez, ill. más, feldolgozott húsipari készítményekhez viszonyítva, stb..
Így tudtam meg, hogy véleménye szerint a far-hát szarnak sem jó, talán még levesnek sem, a belsőségeket egytől-egyig utálja, a mell olyan száraz, mint a fűrészpor, a szárnyán nincs mit enni, a combja meg olyan drága, hogy érte bankot kellene rabolnia...
Ezért aztán nem is vett semmit, de egy újabb negyedóra csak eltelt...

Míg a sörökhöz értünk, bedobtam a kocsimba a hiányzó dolgokat (rizs, bors, kukorica, stb.), majd a sörök közül egy karton dobozost. Isteni szerencsémnek köszönhetően csak húsz fajta sört kínáltak, így kedves barátom, röpke 1o perc alatt el tudta dönteni, hogy – velem ellentétben - dobozos sört hülyeség venni, mert sokkal drágább, mint az azonos fajta üveges, amit viszont azért nem vesz, mert leszakad a karja az üveg cipelésétől, ill. semmi kedve később sorba állni az üvegvisszaváltónál...

Sürgetésemre - a boroknál - csak az árakat nézte végig. Viszont a négy sorban öt magasan volt vagy száz különböző bor, erre is elment vagy újabb tíz perc. Venni, persze megint csak nem vett semmit: az igazi borok megfizethetetlenek, a kannásak meg – szerinte - fagyállóból készülnek frakcionált lepárlással. Ezért is kapott tőlük –anno - krónikus fejfájást. De ez a pár perc talán már sem nem osztott, sem nem szorzott, örültem, hogy végre készen voltunk a bevásárlással...
Három és negyed óra múlva végre beállhattunk a kasszák előtti sorba: a bevásárló kocsim púpozásig tömve, míg az övében csak egy kiló kenyér, és a macskájának szánt zsír- és tejmentes ital lapult.
Mivel zsírszalonnát nem kapott...

-o-

Vendégeim megérkeztek, s én tökig álltam a munkában. Égtem, mint a száraz rőzse, és tudatom alatt János barátommal szemben bosszúért lihegtem...

Folyt köv...

Írta: Winczheim Tibor
2319
Pataki Glica - 2011. június 20. 07:09:34

Kedves Tibor! Most, hogy olvastam a "helyreigazításunk" Tisztelettel Bocsánatot kérek! Isten Éltessen Titeket Sokáig, Jó szomszédságban!
Szeretettel:Glica

2603
orkutya - 2011. június 19. 22:30:25

Kedves Hozzászóló Barátaim!
Nem hittem volna, hogy ilyen rövid időn belül ennyien olvassátok írásomat...
Hogy a "kedves" szomszédom igazi lény-e? Oly annyira hús-vér ember, mint Ti. Kissé nehézkes, kissé szórakozott, kicsit nagyot halló, kissé feledékeny 70-en felüli kisnyugdíjas. De a szíve nagy, segítőkész, tip-top becsületes ember. Ennél rosszabb szomszédja ne legyen senkinek. És még a neve is igaz.
Jó szórakozást kívánok mindenkinek a befejező részhez: Tibor

48
Edwin Chat - 2011. június 19. 14:33:57

Kedves Tibor!

Nem tudom, hogy a történetben szereplő János szomszéd valós személy, vagy csak kitalált karakter, de írásod alapján egy szerencsétlen kis flótásnak tudom elképzelni, aki nagyon szimpatikus. Tetszik a viselkedése, és ezért várom a folytatást.

Üdv: Edwin Chat.

2175
hzsike - 2011. június 19. 00:19:19

Kedves Tibor!
Remek stílusban megírt kis történet.
Nagyon eredeti!
Üdvözlettel:H.G.E.ZsikePfft

2135
mami - 2011. június 18. 05:33:51

Kedves Tibor!
A Töled megszokot, nagyon jól megírt történet. Várom a folytatást.
Szeretettel: Jártó Róza

2319
Pataki Glica - 2011. június 17. 16:28:36

Kedves Tibor a Te idegeid kötélből vannak. Hajóvontatásra is alkalmas lenne! Ilyen "bárgyú" szomszédot kifogni!?
Oly remekre sikerült a helyszíni szemle, hogy éreztem a hűtőpultok hűvösségét ebben a nagy melegben.
Szerintem, teljesen reménytelen fazon....de' várom a folytatást....
Szeretettel:Glica

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.