Büki Mátyás: Vulkánkitörés - MÁSODIK TÖRTÉNET (2011. július)

Az öreg, kialudt vulkán éppen nekifogott volna a délutáni szunyókálásnak, amikor fecskecsapat ereszkedett le kráterének szélére. Rosszkedvűen hallgatta őket. Zajonganak, odacsinálnak a köveire. Alapjaiban rázkódna meg, mordulna föl legszívesebben, mint régen. Menjenek, röpüljenek máshová! Azok voltak a szép idők. Kitört! Könnyedén dobálta a sziklákat, okádta a füstöt és zúdította a lejtőkre a lávát! De szép is volt az a vörösen izzó folyam! Akkor persze itt még semmi sem volt, csak felhők, ég, kövek, vizek.
Bezzeg most mi van. Növények nőnek, állatok, istenek és emberek, és más gyanús népek jönnek-mennek, nyugtalanság, zajok mindenfelé. Az ő lejtőin például emberek lazítgatják ásóikkal a földet. Csiklandozzák! Szőlőnek hívják azt a növényt, amit termesztenek. Nemrégiben a kráterében telepedett le a kovácsisten, Hephaisztosz. Folyvást fúr-farag, tüzet rak, füstöl, büdösít. Munkásai is vannak, az embereknél nagyobbra nőtt szörnyek. Turkálnak a gyomrában, a köveit bontogatják, palotát építenek. Ez is csak csiklandozás számára, de mégis. Miféle dolog ez?
A kovács házasélete botrányos, közerkölcsbe ütközik. Nemrégiben készített két aranyból való meztelen lányt, állítólag azért, hogy segítsenek neki a járásban. Ugyan kérem, hiszen van mankója! Másra kellenek azok neki! Fertelmes bűnöket követ el velük. Mellesleg szólva ez egyáltalán nem is csoda, a felesége egy céda, elcsavarog otthonról, másokkal hentereg. A házastársi hűség ismeretlen fogalom számára.
Nemrég beszélt az öreg vulkán Hérával, aki –mindenki tudja- saját maga is undorodott a gyerekétől. Púpos, sánta, törpe növésű volt Hephaisztosz. A nagyképű istenek között, - akik olyan sudárnak és szépnek tartják magukat - egy szörnyszülött. Űzesse ki a férjével vagy bármelyik istennel máshová őbelőle ezt a ronda kovácsot. De ez a szemérmetlen istennő egyáltalán nem értette, mit akar az öreg vulkán. Ő szereti Hephaisztoszt. Nem ronda. Ledobta az Olymposzról, mert egy pillanatra valóban elborzadt a külsejétől. Hebehurgya mozdulat volt, és azonnal megbánta, és mindjárt arról is gondoskodott, hogy lenn el is kapják. És titokban neveltette, figyelt rá. Nem igaz, hogy nem szereti, nem igaz, hogy az istenek nem szeretik a fiát. Gyönyörű dolgokat készít, kiváló építőmester. Az istenek a maguk módján okulnak Hephaisztosz létezéséből.
De az istenek kinevették a kovácsot, mondta a vulkán. Kinevették, az igaz, de szeretetteljesen. Ne beszéljen neki Héra, mondta a vulkán. Saját félresikerült fia olyan számára, mint egy rossz álom. És ez a rossz álom nem szereti az anyját. Igen, volt idő, amikor Hephaisztosz nem szerette őt, Hérát, de ezek az idők már elmúltak. És ő, Héra, szereti a fiát, és akkor is szerette, amikor a fia nem szerette őt. Anyám eldobott magától, eltaszított. Méltatlannak talált arra, hogy a hegyen lakjak, nem akart szoptatni, nem akart pelenkázni, nem akart segíteni az első lépéseknél, mondta akkoriban Hephaisztosz, de ma már nem mondja. A vulkánok nem értik ez ilyesmit. Bonyolult dolgok ezek. A kövek a legrégebbiek, de az új dolgokhoz semmit sem konyítanak.
Akkor legalább engedje meg, hogy kifüstölje őket egy kis lávaömléssel. Héra mosolygott. Vulkánnak ő nem adhat engedélyt, a vulkán is szabad, azt tesz, amit akar, amit tud. De próbálja meg, ha annyira fontos neki.
Erőlködött az öreg tűzhányó, de hiába: egyetlen apró füstfelhőt tudott csak kipöffenteni magából. Lenn, a lábánál, a lankás szőlődombokon dolgozó parasztok nem is tudták volna megmondani, mit látnak: felhőpamacsot a hegy fölött, vagy az isteni kovácsműhely kéményének vékony füstjét.
Nos, igen, nem gondolta volna, hogy már ennyire öreg. Ez van.
Elcsitultak a fecskék, lement a nap, jön az éjszaka. Most már végre kevesebb lesz a jövés-menés a vidéken. Csak ne mulatoznának, énekelnének olyan vidáman odabenn a gyomrában!

Írta: Büki Mátyás
1209
angyalka - 2011. július 25. 11:31:21

Kedves tollforgató!
Aranyos történet kerekedett ebből a címből.
Egyetértek Zsuzsika minden szavával.
Szeretettel olvastalak:Rozálka

230
Torma Zsuzsanna - 2011. július 23. 15:15:37

Kedves Tollforgató!

Nagyon érdekes a kihalófélben lévő vulkánról írt történeted, amelyből világosan látható, hogy a természet ereje néha felümúlja az Istenekét is!

Üdv.: Torma Zsuzsanna
Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.