Gősi Anna: Sötét fények

Sötét fények

Csendbe burkolózik az éjféli holdfény,
Elszórtan fénylenek az újszülött csillagok.
Elszorít, fojtogat a sötét éj
Hosszú utamra magányosan indulok.

Egyszer te is csillagként ragyogsz majd,
Emlékképként csak ennyit hagysz nekem
S eltűnsz, menekülsz ha kerget a hajnal
Lassan elvesztem megmaradt hitem.

Elmentél messze, mint egy költöző madár
De nem repülsz vissza, hiába várom a tavaszt.
Koporsószöget nem húz ki az idő már
Tőlem te örökre távol maradsz.

S ha a hajnal megöli csillag énedet
Nem siratlak, festem tovább képemet-
Egy portrét, melyen látod igaz életed.
Önarcképet, csillagokat, sötét fényeket.

Gősi Anna

2011. március 10.
604
janeke - 2011. augusztus 01. 21:24:42

Köszönöm mindenki véleményét !
Kedves "Keni" , igazad van....aki a szívemben él, az örökké ott is marad.
Üdv: Anna

2268
qqcska - 2011. július 30. 12:18:55

Kedves Anna
Ez már itt leírva egy szép szomorú portré. Szeretettel Tóni

2678
Emperor - 2011. július 29. 15:19:53

Kedves Anna!
Nagyon szomorú, és nagyon szép a versed!
Szépek a képeid... azt a portrét meg csak fessed, előbb, utóbb a fények is fénylenek.
Szeretettel, Ida

298
keni - 2011. július 29. 14:26:03

Kedves Anna !

Nagyon fájóan írtad meg ezt a verset.

*Tőlem Te örökre távol maradsz.*

Ezzel a soroddal nem tudok egyet érteni, mert mindig ott lesz Veled.
És csak az hal végérvényesen, akit örökre elfelejtenek ! Ugye ezt Te nem teszed ?

Szeretettel és részvéttel !

- keni -

524
BogIcu - 2011. július 29. 13:54:21

Kedves Anna!

Nagyon megfogott a versed, gyönyörű!

Szeretettel gratulálok: Icu

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.