Libricz Maja: Nyári eső

Nyári eső

Cseppek, egyre nagyobb cseppek
hullanak csendben nyári levelekre
esnek zuhannak egyre csak lejjebb
míg le nem gördülnek az enyészetbe.

Zuhog záporozik, ahogy a szívem,
dúlnak a viharok fázós lelkemben.
Csattog és villámlik,vakít a fénye
hirtelen kialszik, nem lángol többet.

Csipp – csepp, egyre csak csöpög
szűrt fény alól fényesség könyörög
bánatos napsugár törne az égre
szomorú szívem is ébredne végre.

Nyári eső konok, csak ömlik a földre
nem engedi szemem mosolyogni, még nem
Feltámad a szellő, a felleget kergeti
magányos kislánynak szíve melegedik.

Libricz Maja

2011.07.23.
298
keni - 2011. július 29. 10:45:30

Drága Maja !

A természetnek egy gyönyörű csodájáról írtál, - még ha vizes és fázós is kicsit, mint az életünk.
De Te magad is egy kiváló természeti csoda vagy, hatalmas tehetséggel megáldva.

Sorsod minden versedbe hordozod, és én megértelek már annyira Téged, hiszen olyan régen barátok vagyunk, hogy még mi minden van leírt és íratlan gondolataid és érzéseid között !

Végtelen szeretetemmel - olvastam versedet !

Barátian - SZERETLEK !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.