Bossányi Kálmán: Kezed a vállához ér

Kezed a vállához ér

A stégen ketten vagytok, a víz tükrét nézitek.
Szemeteket kicsit behunytátok, s gondolatban bolondságot csináltok.
Finoman kezed a lány felé helyezed,
haját kissé megigazított, picit megemeled,
majd kezed a hajjá alá teszed, lágyan arrébb csúsztatott, majd a kecses vállát érinted.
Most a szívedről egy nagy kő leesett.
Lassan a fejét kissé elfordított,
csillogó szemébe nézel.
Orcájára mosolyt varázsolsz.
Szád, most a lány szájára vár.
Lassan, finoman magad felé húzott,
és eljött a varázslatos pillanat, hogy a Lányt megcsókolod.

Most nézed, hogy milyen gyönyörű,
Még a Hold is rátok mosolyog,
Hisz most már ő is tudja, hogy boldogok vagytok.
Stégről lenéztek.
A víz tükrében a Lány vállán a kezed.
Fogod, el nem, ereszted, mert szereted.

Bossányi Kálmán Miklós
298
keni - 2011. augusztus 22. 09:46:57

Kedves Miklós !

Versed, ha ez egyáltalán az, és nem egy prózai írás, költészetileg szegényes, és nem mond semmit, sem gondolatban, sem verstanilag, sem a művészetnek a közelében sincs !

Olvass sokat és gyakorolj !

Van benned valami, de ahhoz sokat kell még gyakorolni, amit itt is megtehetsz, amíg pozitívabb jelzéseket nem kapsz - Tőlünk !

Remélem nem sértettelek és nem vettem el az írástól a kedvedet, legalább is engem nem ilyen szándék vezetett !

Üdvötlettel !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.