Dudás Krisztina: A rendíthetetlen nyíl

A rendíthetetlen nyíl

Már rég zöld a tó;
Tele van algával, és hínárral;
De az én könnyem oly tiszta;
Mégis tele van fájdalommal!
A kerti rózsa már nyílik;
Virít piros, nagy szirmokkal;
De az én szívem sokkal pirosabb:
Mert te lőtted át a Rendíthetetlen nyíllal!
Az eltört nagyálom

Mint "felhőt a balta",
Elvágom álmodat,
Hogy félbeszakadjon egy hosszas dal;
S hogy sok kis új ötlet szülessen.
Ehhez neked is engedned kell:
Mondj le a nagyálmodról;
Csakis értem!
Nagyálmok még így is lesznek;
De az áldozat,
Sokkal többet a jó irányba arat!
Jer, te balta: nem félek többet;
Csak történjen minden egyszerűen!

Dudás Krisztina
42
vorrieboszi - 2014. január 10. 19:40:51

Kedves Keni!

Teljesen igazad van nem illik össze a két vers.
Két külön vers akar lenni a kettő, bár adtam neki újabb címet, csak az első vers végén található: "Az eltört nagy álom".

Köszi, az észrevételt.
Üdv. Kriszti

298
keni - 2011. szeptember 16. 15:30:10

Kedves Krisztina !

Érteni értem én a versedet, de megfejteni nem tudom, mert nem igen következetes és sok mindenben nem találok összefüggést.
Senkinek sincs joga még Neked sem, hogy más az érdekedben lemondjon valamiről is,
legyen az kicsi vagy dolog !

Alga , hínár, tiszta könnyek, mint felhőt a balta, - hogy jönnek ide ?
Csak kérdezlek !

Üdvözlettel !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.