Habos László: Emlékezek…

Emlékezek…

Vannak olyan álmok és vannak olyan éjjelek,
amikor alvás helyett behunyt szemmel emlékezek.
Emlékezek azokra a felejthetetlen hosszú évekre,
arra a megismételhetetlen egyszervolt szabad életre.
Nem a hidegre, amikor annyira fáztam,
mert nem fértem bele a nekem jutott kabátba
(hanem betakarózásaimra testvéreim szeretetébe).
Nem a büntetésből elvégeztetett nehéz munkákra,
amikor estére, a saját ágyamat sem találtam
(hanem belekapaszkodásaimra Isten gondviselésébe).
Nem az ellopott ételekre, a csak félig telt csajkákra,
a fogda csendjében, gyomrom hangos korgására
(hanem az ajándékokra, amikre leltem a közösségben).

Habos László
230
Torma Zsuzsanna - 2011. október 23. 12:52:15

Kedves László!

Nem ismeretlen előttem, amiről írsz. Hiszen én is gyakran behunyt szemmel emlékezem a fiatalkori éveimre, a régi lakhelyeimre, a házakra, az udvarokra, és próbálom felidézni a szépet, amit megéltem.
Ha a szép dolgokra koncentrálunk, nyugodtabb lehet az álmunk!

Versed nagyon tetszett!

Üdv.: Torma Zsuzsanna
Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.