Habos László: Feloldozás

Feloldozás

Nappal van, mégis oly sötét az ég,
végtelenbe nézve keresek fényt.
Letaposott virágokon állok,
és a feloldozásomra várok.

Béna voltam, de már ismét járok.
Világtalan voltam, de már látok.
Börtönben voltam, de szabad a tér,
mert megbocsátott nekem is az ég.

Megbocsát az, aki nem tehet mást,
ha felé száll egy őszinte fohász.
A sötétből most a fényre állok,
s felegyenesednek a virágok.

Habos László
230
Torma Zsuzsanna - 2011. október 22. 14:37:28

Kedves László!

Örülök, hogy a sötétségből a fényre kerültél, és annak is, hogy a letaposott virágok ismét felegyenesedtek!

Üdv.: Torma Zsuzsanna
Smile

2135
mami - 2011. október 21. 19:51:14

Kedves Habos László!

Számomra ez egy "emberi" vers.

Szeretettel: Jártó Róza

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.