Dudás Krisztina: A természet kisleánya

A természet kisleánya

Ha szerelmes leszek, szemeim túlfénylenek minden csillagot;
S, ha szomorú vagyok: kemény esők jönnek, mert a természet így fejezi
ki bánatom.
De, ha jó a kedvem, kisüt a Naptól az égbolt!
Ha, bajba vagy segítek egy találó ihlettel, vagy melyet rád is küldhetek,
s, melyet, ha fontolóra veszel,
be is jöhet, s a gondnak vége.
Ha feszült vagyok, vagy haragszom rád, netán túl ideges vagyok,
vad szelet, esetleg ciklont is kavarhatok!
Ha már minden érték, kincs eltűnik a világból, s a környezet veszélyben forog;
Ne féljen senki, mert ha kell, az olvadó gleccsereket is megragasztom!
Ha felnövök, és áldott az állapotom: érett gyümölcsfáktól ragyog a Föld, s
újranőnek a kivágott zöldek, s lesz maga minden a Paradicsom!
Majd, ha megöregszem, végül meghalok, kiszárad egy időre minden folyó,
de később hamvaimból létrejöhet egy új bolygó.
Mivel szívósra teremtett a természet, így hamar nem megyek el, edzett vagyok,
sok kínt, természeti károkat is kibírok!
Úgyhogy legyetek jók ha tudtok, mert ha ez nehezen megy,
álmotokban is ott lehetek, megjelenve kísérthetek!

Dudás Krisztina
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.