Cobblah Ilona: Emberjátszmák

Emberjátszmák

Már várunk uram…
Tárt ki karod védőszárnyként
megrepedezett létünk fölé,
hogy ne omoljon össze kártyavárként
múlt és jelen törvényrendszere alatt
eltékozolt világunk…
melyben leroskadva, kisemmizetten,
korrupt tenyerekből csipegetve
az élet alamizsna morzsáit,
lassan testet öltött fájdalommá válunk.

Menekülnél - de a kétségbeesés
tövises fáján fennakadsz, mert a jelmezeit
levetett hatalom - mint tékozló horda
letarolta a gyökereinkkel átkarolt földet,
életbe tartva a rettegést…
S a véget nem érő mutatványban
élet-halállal sáfárkodó hamis próféták
fejed felett játsszák e bábjátékot -
miközben gyermeked felnőni látod
már nem remélsz, hogy megélsz
egy jobb világot.

Még felrémlik sok keserű vádunk.
Igába feszülő lélekkel hozzád száll fohászunk.
Pedig a szív utat nem tévesztve,
szőtte álmát régi csodákkal karöltve.
Ámul most e hazug komédián,
féltő dobbanása jövőért kiállt-
Már várunk uram…

2009-10-07

Cobblah Ilona
2678
Emperor - 2011. december 22. 13:42:12

Kedves Ilona!

A cím, amit versednek adtál, nagyon találó. A vers viszont rendkívül jól kidolgozott, nagy igazságtartalommal...
Csak gratulálni tudok!

Szeretettel
Ida

443
dzsenyami - 2011. december 21. 23:51:26

Kedves írótársak ...köszönöm a megtisztelő figyelmet véleményeket... igen ..azt hiszem a vers mondanivalójának az elmúlt 20 évre visszamenőleg van aktualitása és még az elkövetkező 20-ra is lesz ha hagyjukSmileSmile
szeretettel
Ilona

277
farkas viola - 2011. december 21. 20:41:03

Kedves Ilona!
Nagy odafigyelést kívánó versed csupa igazságot tartalmaz. Már korábban is beküldhetted volna, hisz ma is aktuális.
Szeretettel gratulálok: Viola

2175
hzsike - 2011. december 21. 16:18:55

Kedves Ilona!
Sokatmondó, tartalmas, értékes versedhez szeretettel gratulálok:ZsikePfft

1984
Gabriella 36 - 2011. december 21. 14:18:33

Kedves Ilona!

Nagy fájdalom, nagy igazság, de azt mondják vihar után jön a csend. Reménykedjünk.
Az jutott eszembe, amikor erdőtüzek után "fellélegzik" az adott táj, bár fájdalom jár vele, de megújulni csak így tud. Nagy változás nagy robaj...
Reménykedek. Sosem volt közelebb szerintem a megújulás, csak hinni és várni kell, kisöpörni minden ártó gondolatot az elménkből. Nehéz, de megéri...és naponta, percenként kell "vizsgáznunk".

Nagy figyelemmel olvastalak, és gratulálok a versedhez szeretettel,

Gabi

2951
Firm76 - 2011. december 21. 14:06:26

Kedves Ilona!

Mélyen igaz látleletet állítottál ki a napjainkat eluraló reménytelenségről. Bár látom, versed egy korábbi szerzemény, de ma talán még inkább megállja a helyét keserű aktualitása. Sokat mondó a verset bevezető, s záró mondat: "Már várunk, uram..." Mintha ez nem csupán kijelentés lenne, de sokkal inkább emlékeztető felszólítás is a címzett felé.
Költeményed nagyon tetszik. Gratulálok.

üdvözlettel, Laca

298
keni - 2011. december 20. 11:41:23

Drága Ilona !

Nagyon sok és nagy igazság van ebben a mélyen átgondolt kesernyés versben, de abban igazad van, hogy szebb jövőre már mi sem várhatunk, de gyerekeink és unokánkat is eladta már ez a népet sanyargató hatalom és a pénz !

Itt tényleg már csak az Isten segíthet rajtunk és népünkön !

Szeretettel olvastam okos és látó soraidat !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.