Gősi Anna: Grete Marcsik Neuberger: Az öreg földműves

Grete Marcsik-Neuberger:

Der alte Heidebauer

Traurig geh’ ich über die Heimatflur
Und suche weinend meines Vaters Spur.
Da plötzlich-in meiner tiefen Trauer-
Sehe ich dich wieder , du mein lieber, alter Heidebauer.

Ich sehe dich nach dem Pfluge schreiten,
Den Acker fürs nächste Korn zubereiten.
Und wie er sein Feld bestellt!
Als gebe er Leben und Brot der ganzen Welt.

Ich sehe, wenn deine Stirn sich senkt,
Wie dein Schweiß den Heideboden tränkt.
Und wie erfrischender Tau,
Belebt dein Schweiß, dein Fleiss diese Au.

Im Sommer, wenn Klee verblüht , wenn die fhren reifen,
Seh’ ich dich die Sense dengeln und nach dem Sichel greifen.
Von früh am Morgen bish spät in die Nacht,
Wird dann das Korn geschnitten und in die Scheune gebracht.

Am Abend, wenn die Glocken läuten,
Seh ich dich langsam, müde nach Hause schreiten.
Dein Haupt entblößt, du murmelst im Gang
Dem Schöpfer deinen Lobgesang.

Der Pflug ist verrostet,
Die Fluren sind öde,
Und ich frage voll Trauer:
Heideboden, wo ist dein alter Bauer?

Rings um mich Stille, am Himmel das Abendbrot,
Ich weiß, der alte Heidebauer ist längst schon tot!
Fern der Heimat in frender Welt
Starb er wie ein verbrannter Held.

Grete Marcsik Neuberger:

Az öreg földműves

/Gősi Anna fordítása/

Szomorúan látlak újra hazám,
És sírva keresem nyomod, jó apám.
Hirtelen míg bennem mély a fájdalom,
Újra látlak, kedves, öreg parasztom.

Látlak az eke után lépdelni,
Ahogy segíted a szántót újjáéledni,
S amíg a földet műveled,
Az kenyeret s életet ad neked.

Látom, már ráncos a homlokod,
S verítékeddel a föld szomját oltod.
Cseppjei frissítő harmatként
Pezsdítik azt, hisz a te munkád ez a rét!

Nyáron, mikor hervad a lóhere s beérik a vetés
Látom: leng a kasza, a sarló követi árnyékként.
Pirkadattól, míg lemegy a nap,
A dolgos ember naphosszat arat.

Este, mikor a harangok már zúgnak
Nézlek: lassan, fáradtan vágsz neki a hazaútnak
Fejed fedetlen, s útközben –
Egy imát mormolsz Istenednek.

Az eke már rozsdás,
A folyosón nincs zsongás
Szomorúsággal telve kérdem:
Hazám, hol van öreg földművesed?

Csend vesz körül, a Nap a horizont alá bukott.
Már tudom, az öreg földműves rég halott.
Távol az otthonodtól, egy idegen földön,
Úgy haltál meg, mint az én igaz hősöm.

Gősi Anna
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.