Kenéz István: Kicsi vers

Kicsi vers

Egy tiszta tó selymes tükre fölé
egyszer, ha egy nagy-követ dobok
nagyot csobban a vízben, és
lemerül a tó fenekére, örökre.

A víz megremeg, és köröket
ír le a hullám a tó tükrében,
majd elcsendesedik minden,
a régi állapot áll vissza szépen.

Ha szívem egyszer
megtelik örömmel
érzem, hogy most
a boldogság jött el.

De nem marad sokáig,
csak amíg a kő a vízbe ért
ott éli ezután örök életét.
Szívembe is ugyanúgy
Vissza-áll a sötétség!

Ne dobj követ a tóba,
Ne járj úgy, mint én,
Mert a boldogság –
Annál többet ér !

Budapest, 2012. február 26.

Kenéz István
2175
hzsike - 2012. február 27. 20:37:01

Kedves Keni! Szeretettel olvastam most is versedet, mindig elmesélsz nekünk valamit, amiből okulhatunk is. Szeretettel:ZsikePfft

1984
Gabriella 36 - 2012. február 27. 17:53:36

Drága Keni!

Sikerült megint érdekesen szemléltetni mondandódat.
A tóba dobott kő alászállhat, azon pattoghat, /bár a "kacsázás"-ban nem vagyok jó,/ és súlyából adódóan valamint a víz egyéb tulajdonságai szerint különböző tempóban és módon száll alá. Más és más, mint az élet...

Tetszik hogy mindig megragadsz egy érdekes gondolatot, és az Tőled erősödik. Wink

Szeretettel gratulálok,

Gabi

498
kovesdiferencne - 2012. február 27. 17:36:58

Kedves Keni!
A boldogság nagy kincs.
Nagyon igaz a versed.
Élni akkor kezdünk, ha megbecsüljük a pillanatot..a boldogságot és megosztjuk
másokkal,elfogadjuk a nehézségeket,nem
mondunk le az emberi kapcsolatokról,mert
a kapcsolatokban válnak boldoggá, vagy
boldogtalanná az emberek.
A barátságos szó "megnyitja" a szíveket.
Ennek számtalan jelét tapasztalhatjuk itt
a HM-ban is.
Szeretettel beszélgettem Veled erről a fontos dologról:Teri

2275
Radmila - 2012. február 27. 14:23:09

Igen, a boldogság nagy kincs.
Szeretettel: Radmila

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.