Fehérvári Zsófia: Foszlányok (2012. március)

Foszlányok


Egymásra gyűrődik az agy
mint rongyos,szakadt bélésanyag
kabát falán,
hosszú-hosszú évek után.

Először kopott csík jelzi
mit idő fakít.
Terjeszkedik.
Visszafordíthatatlanul
mosódott foszlánnyá fajul.

Múló emlékezet
minek idő ad teret
újról-újra feslik
mint sebzett gondolat.
Ki varrja meg a gondod az!

E-cérnaszálakat öltöm,
nem látszik kívül a felöltőn.


Fehérvári Zsófia

2011-11-25
2952
bruxinelli - 2017. november 30. 21:21:45

Kedves Rita !
Köszönöm elismerésed !

2952
bruxinelli - 2017. augusztus 08. 13:19:45

Örülök, hogy teszik, kedves Feri !

5655
jocker - 2017. július 30. 12:31:14

Hmm... igen, a foszlányok...
Jó az eszmefuttatásod, gratula!
Üdv/Feri

2952
bruxinelli - 2012. március 13. 19:54:58

Köszönöm minden olvasómnak, kik megtiszteltek és elolvasták versemet és köszöntöm azokat az olvasókat akik ezután olvasnak majd.
Szeretettel Zsófi

2952
bruxinelli - 2012. március 03. 12:52:52

Kedves Morgen !
Nem minden esetben káros ez a szakadás , gondoljunk csak bele a födtörténeti korokba hogyan tekinthetünk bele. Ha nem volna szakadás nem ismerhetnénk meg az egymásra halmozódó értékeket amik ezáltal a felszínre törnek, láthatóvá és kitermelhetővé válnak.
Köszönöm,hogy itt jártál ,olvastál és jónak tartod írásom, üdvözlettel, Zsófi.

3175
Morgen - 2012. március 03. 11:03:46

Kedves Zsófi!

Már az első versszakodnál nyaltam a számat!...
És még 10x elolvastam! Smile
Nem csak azért mert nekem is szakadozik a szürkeállományom,... Smile
REMEK!

Gratulálok!
Péter

2952
bruxinelli - 2012. március 03. 10:06:07

Köszönöm neked Kedves Ida !
Már majdnem a félreérthetőség határát súrolja a
versem, s ettől, hogy felismerted a lényegi mondanivalómat, nagyobb örömöt nem is szerezhettél,volna nekem. Most már tudom miért olvasom mohón verseidet,az élet átélt nehézségei ,életörömei sugároznak belőle s ezt nem tagadjuk meg, a részünkké vált, néha felejteni akarunk s mégis hordozzuk magunkban amíg csak élünk. Ettől gyönyörűséges az archív versek 7. és kilencedik oldalán található verseid amivel nem tudok betelni.Köszönöm neked ,hogy megtiszteltél és olvastad versemet.
Nagyon nagy szeretettel, Zsófi.

2678
Emperor - 2012. március 03. 09:02:13

Kedves Zsófi!

Az emberi emlékezet, mint gyűrött szakadt bélésanyag kabát falán. .. Gyönyörű metafora...
S ahogy végig vezeted a verset ezen a szálon, hogy hiába öltögeted a cérnaszálakat nem látszik kívül a felöltőn... Belül viszont igen, ha nem is a szemnek, hanem a fülnek és léleknek. Ahol ilyen gyönyörű versek születnek ott nincs szükség cérnára, sőt, valószínűleg nem is lesz...
Huh, ez nagyon ütős, remek vers, drága Zsófi.

Gratulálok szeretettel!
Ida

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.