Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Szabóné Horváth Anna: Az éj ölén (2012. május)

Az éj ölén

Kesztyűs kezével markol a tél a tájba,
Alatta szendereg még lepkének bábja.
A szél fakó falevelet tűz hajába,
Éles sikolya üvölt a vak homályba.

Félelem gyűrűz fogat csikorgatva,
Didergő éhség lapít bokorba bújva.
Füstszínű ködfátyol csüng szemérmes fákon,
Csillagszemeken szertefoszlik az álom.

Kibontja kontyát az ébenhajú sötét.
A Hold keskenyre ráncolja szemöldökét.
Az úton vacogó lábú lámpák állnak.
Fényüknél tollpihék láthatóvá válnak.

Angyali kezek eregetik az égből.
Szél játéka fény és árnyék, imbolygón dől,
Megrészegült táncot jár puha takarón,
Melyet kristályszemek követnek csillogón.

Házsapkákon csüngő álmos üvegdíszek
Pislognak, ahogy vonulnak szélvitézek,
Elfoglalva a fáradt, alvó vidéket,
Szőnyeggé terítve a hulló pihéket...

Szabóné Horváth Anna
1209
angyalka - 2012. május 07. 09:27:34

Kedves Anna!

Szeretettel gratulálok versedhez.
Nekem nagyon tetszett.

Szeretettel:Rozálka

3303
Atma - 2012. május 01. 19:35:14

Kedves Anna!
Nagyon jó vers! Az első 3 versszak tetszik a legjobban és benne ez:
"Kibontja kontyát az ébenhajú sötét.
A Hold keskenyre ráncolja szemöldökét"
Több, mint költői!!! Gratulálok!

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.