Dudás Krisztina: Felengedő érzések - Szomorú elengedés

Felengedő érzések

Kitörő bomba szívemben
Bizalom súlyos bilincse
Szorul, téged szerettelek konokul,
Az védi bennem a maradék hitem;
Betörök a szíved kapujába,
Az ajtót teszem megint nyitva,
Ha más is az érzésed nem csalódsz újra,
Állok a kapudban, feltépve a múltat,
Mely a jövőre nézve sem volt kis hiba,
De így te törött vagy, s elutasítasz,
Újrakezdésünk úgy tűnik törölve van,
S lelkem zokogó csermely, folyam.
Könnyeim zúduló hegy lavina,
Minden oktalannak tűnik és hiába,
Számtalanszor átnézve rajtad bántottalak,
S úgy tűnik nem lesz már bocsánat.
De én nem feledem közös emlékeink,
Szívem zord viszonzásra mégis hív,
Majd megadva magam rád borulok,
Végre felengedsz eltéped bilincs láncom.
Újra tiéd vagyok, egymást átkaroljuk,
Majd együtt sírunk nevetve bánatunkon.
Kő kemény meleg szíved megpuhult,
Tündér ima lett megbocsájtó vigaszom.

Szomorú elengedés

Hagyjuk futni a tátongó időt,
Már nem érünk rá az ötletcsinálásra,
Hadd múljon a vágyakozó esendő,
S én száraz kézzel nyúlok utánad.
"Messzi szánalom" búsan nézem,
Hogy viszi el a szél az árnyam,
Kies kegyetlen lett érzésed távolra,
Most a remény először zeng, nem utoljára.

Dudás Krisztina
2275
Radmila - 2012. május 17. 09:55:19

Küzdelem a szerelemért.
Szeretettel gratulálok: Radmila

298
keni - 2012. május 14. 18:05:48

Kedves Krisztina !

Mi a közük ezeknek az irományoknak az irodalomhoz, a művészethez és az alkotáshoz ?
Azt hiszem jobb, ha többet nem is ragozom !
- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.