H. Gábor Erzsébet: Mindig felálltam

Mindig felálltam

Mindig felálltam, mindig...
de, egyszer egy délután,
elpattant a húr,
s zokogva én bután,
feladtam azonnal,
s nem mentem tovább,
úgy hittem, ellenem van
az egész világ.
Magamba fordultam, mint
durcás kisgyerek,
- gondoltam sorsomtól
időt, így nyerek -
aztán, a kislányom
szólított: Anya!
S én tudtam, hogy dolgom van!
- s indultam "haza".

H. Gábor Erzsébet
2275
Radmila - 2012. május 31. 16:23:23

Kedves Zsike, az életben sokszor erősnek kell lenned.
Szeretettel gratulálok: Mila

2175
hzsike - 2012. május 31. 13:51:04

Kedves Róza, kedves Icu!
Köszönöm szépen az olvasást és a kedves sszavakat is. Szeretettel láttalak itt Benneteket:ZsikePfftPfft

524
BogIcu - 2012. május 30. 21:22:09

Kedves Zsike!

Mintha rólam írtad volnaSmile
Hányszor estem el és hagytam el magam - de mindig talpra álltam... s remélem ez így is marad mindkettőnknél.

Nagyon tetszett.
Szeretettel : Icu

3300
kandracs roza - 2012. május 30. 20:14:09

Kedves Erzsébet...gratulálok....a vers szép az érzés csodás...Alexáné

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.