Dudás Krisztina: Fekete tulipán - „Ó” ember vers

Fekete tulipán

Szellő fújja lelkemet,
Eső mossa szívemet,
Tulipános kertemben,
Én a tiéd, mikor leszek?

Valaha, ha rád lelek,
A piros-sárga végtelenben,
Nem tudom mikor lesz ez,
Mert csak fekete tulipánt,

Meglelni nagyon nehéz,
Az igaz szerelmet elérni,
S azt önfeledten tartva meg,
Ehhez hasonulsz nekem,
Te ritka-szép, drága csalogány.

„Ó” ember vers

Kedvesen szerények,
Soha nem „szájbaadók",
Megértik egymást fél szóból,
Tettre mind ügyelve készek,
Szeretetük gondolatolvasó;

Őszinték, s szelídek,
Egyszerűek, s sokatmondók
Egyenként mind aprók,
Érzésük csillagokig jutó,
Földhöz ragadók,
Lelkük szárnyaló,
Teremtve alkotnak újat,
Lelküknek örök menny, nyugalom.

Dudás Krisztina
42
vorrieboszi - 2012. június 02. 12:57:07

Kedves István!

Igyekszem jókat írni, megfelelni, kedves vagy köszönöm szépen!
Üdvözöl: Krisztina

42
vorrieboszi - 2012. június 02. 12:54:18

Kedves Róza, Radmila!

Valóban kissé furcsára sikeredett a második versem, mindenesetre köszönöm, hogy olvastál, jólesik mégha egy kissé kritika is!Pfft SmileSmile
Köszönöm mind Nektek Hozzászólásotokat!
Krisztina

298
keni - 2012. június 01. 10:06:44

Kedves Krisztina !

Különlegesek a verseid !
Remélem megmaradnak...
Üdvözöl !
- keni -

2275
Radmila - 2012. május 31. 16:29:29

Vágyakozás és megértés. Szeretettel gratulálok: Radmila

3300
kandracs roza - 2012. május 30. 20:55:13

Kedves Krisztina!!!Most valahogy kikapcsoltam---nem nagyon vagyok képbe....De gratulálok..Alexáné

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.