H. Gábor Erzsébet: Sóhajod

Sóhajod

Suttogó a csend - tudom, szeretsz,
sóhajod repíti szél felém,
vágyad úgy szaladna már elém,
nem szabad - te áldozat lehetsz.

Még lehet kegyünk a sors talán,
óhajod remélve útra kél,
perzselő tüzünk is újra él,
és öröm lesz, úri asztalán.

Alkonyunk, s nyarunk, ha visszatér,
átölel, karol - nem enged el,
sziklakő hitünk is összeér,

Föld, s az ég, remélve ünnepel.
Hálatelt imába dalt regél;
hogy szeretsz, s örökre hű leszel.

H. Gábor Erzsébet
3362
zsubanya - 2012. június 29. 15:01:12

Drága Zsike!

Nem lehet mást hozzáfűzni, mint azt, hogy gyönyörű!!!
Szívből gratulálok, szeretettel: Zsuzsa

3300
kandracs roza - 2012. június 29. 09:52:18

Gratulálok...remek..Lexirózsa

1984
Gabriella 36 - 2012. június 29. 06:56:15

Kedves Zsike!

Versed időutazás, olyan korba ahol még tudtak udvarolni a férfiak, a nők pedig tudtak nőként viselkedni.
Ma is van ilyen de hallgatva a fiatalokat néha elszomorodom a változásokon. Persze tőlünk tanultak /na ez sem tesz boldoggá/ .

Szonettjeid ölelnek, sírnak, szeretnek, olyan szárnyakat kap tőlük az ember amilyen talán soha nem is volt neki.

Szeretettel gratulálok,

Gabi

524
BogIcu - 2012. június 29. 04:36:39

Kedves Zsike!

Akihez ilyen szépséges sóhajok szállnak, bizonyára örökre hű marad..... kívánom,hogy így legyenSmile

Mindig szeretettel olvaslak: Icu

277
farkas viola - 2012. június 29. 02:30:01

Kedves Zsike!
Gyönyörű szonett, úgy legyen.
Szeretettel: Viola SmilePfftSmile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.