Dudás Krisztina: Édes találkozás

Édes találkozás

Vackorkörtefa záporesőtől erősödik, télen kemény megedződik,
Termése lassú kínnal nő, legurul, estére bebarnul, fohásszal érik,
Szívem percei érzi közeledted, reménnyel sóhajtva várakozik,
„Idegen koldul”, együtt érez a farkassal teliholdkor, bánatát féltve őrzi,

Vackorkörtefa ágáról csillag gyúl, könny borul,
Látom a szitás, homályos fátylat borús arcodon,
Te ki titkolod jelenem, mutass kiutat sorsomon,
Vezess oda hol nincs más csak szeretet, nyugalom.

Majd idővel nehéz, sötét fátyol, köd borul arcomról,
Testünk együtt barátin örvend, felenged aztán egybeforr,
S boldogan, önfeledt mámorban béke partjára kiúszunk,
S akkor körtefa gyümölcsein testvérin, önzetlen osztozunk.

Én végre meglelem kiutam, régi életem, otthonom,
Ahol gyümölcsfákról szeretet, s most végre bánat is lehull,
Jelen sors perceim megfordul, bilincsem törötten ellazul,
Bánatom sűrű, kegyetlen mocsarából kiutat megtalálom.

Bp., 2012. 07. 05.

Dudás Krisztina
42
vorrieboszi - 2012. augusztus 03. 15:00:41

Kedves Radmila!

Jólesik, hogy tetszett, köszönöm!
Üdv. Krisztina Smile

42
vorrieboszi - 2012. augusztus 03. 14:58:25

Kedves Róza!

Örölölök, hogy olvastad! Smile
Köszi!
Krisztina

2275
Radmila - 2012. július 16. 16:13:01

Jó volt olvasni versedet.
Szeretettel: Radmila

3300
kandracs roza - 2012. július 10. 13:07:53

Kedves Krisztina! gratulálok....Lexirózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.