Balázsi Pál Etel: Gubanc

Gubanc

Gubanc a barátom, mindent összeszed,
Aztán hírtelen mindent kiterít, mindent beborít,
Válogathatsz a színekben vörös, hoppikék, zöld,
Megmutatja a rímeket, számolja a sorokat,
Leint, ha fecsegek, szárnyakat ad a képzeletnek,
Gubancba köti lábam, kezem s nevetve enged el,
Gubancba köti nyelvem, gubancba fájdalmamat,
S kiterülve lazán, csendben kinyitja szemem,
Lapátfülem, nyelvemre varázsolja az ízeket,
Bőröm csiklandozza, s megérzem a nyíló virág
Harmatos, bársonyos illatát.
Szomjat oltó forrásvíz, meleget adó nap,
Lombok között bujkáló szellő, felharsanó madárfütty,
Sast kergető fecskeraj, vadtól vonyító eb,
Hajléktalan ember, Istent hívő és hitetlen,
Látnom, hallanom, éreznem kell, követel, bíztat,
Ne hagyd magad, légy makacs, ne pazarold el életed,
Mondd ki, mondd ki a kimondhatatlant.

Gubanc néha suhanc, máskor aggastyán,
Egy álom, képzelet, rám telepedett, vezet,
Parancsol, s tudva-tudattalan teszem,
Parancsa, parancs nekem.

Balázsi-Pál Etel
2275
Radmila - 2012. július 16. 16:02:01

Filozofikus versed szeretettel olvastam: Radmila

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.