Kenéz István: Tavaszi szonett I. - Tavaszi szonett. - II.

Tavaszi szonett - I.

Tavasszal én olyan vagyok,
mint egy gyenge, harmatos virág
ám, ha a nap fénye erősen ragyog
melegétől teljesen lehervadok.

És, ha magamra egy záporesőt kapok
felfrissülök újra és boldog vagyok.
Az éjszakák még ilyenkor oly hűvösek
bent a kis faházban felmelegedek.

Reggel, ha a nap felkelt és szól a madár
gyönyörködöm a teraszról, milyen szép e táj
élet kél fel belém s már semmi se fáj.

A tavasz gyorsan illan és közelít a nyár
lassan erőm teljében leszek újra már
éltetőm lesz megint a fénylő napsugár.

Bp. 2009-01-27.


Tavaszi szonett - II.

Már tavaszt hozó szellők járnak
még négy évszaka van ’ma’ – kis hazánknak
kizöldül a vetés a bevetett földeken
és tavaszi nap ragyog a kerteken.

De óva intenek még ilyenkor a fagyos szentek
Szervác, Pongrác, Bonifác, Orbán – megjelennek
és Vince napján, ha megcsurran az eresz
akkor a pincében a hordó a bórból tele lesz.

Szent György napja után szabad mindent vetni,
aki ezt nem tudja - jobb, ha nem is tesz semmit
mert az ilyen vetés, kárba szokott veszni.

Virágba borulnak a kertek és az egész határ
madárszótól zendül fel az egész határ
mert tavasz van újra és máris jön a nyár.

Budapest, 2009-01-27.

Kenéz István
298
keni - 2009. február 06. 07:28:12

Keeves fenti hozzámszólóim !

Érdemes volt elolvasni és elgondolkodni, tartalmas és őszínte, baráti mondanivalóitokon...
Különösen Jánosnak és Robinak, mert ők arrafelé irányítanak, hogy maradjak önmagam. Igen - ez fontos nekem is, a többi csak 'játék'....
Köszönöm jelzéseiteket
ken

453
libanyak72 - 2009. február 05. 23:22:33

meg mondomaz őszintét kedves Keni,,,,,,,,,,
amiben sok a /vélt/ hiba ,,,az új,,,,,,,,mert nem olyan mint a megszokott,,,,,,,azt hiszem arra indísd a gondolataíd a magad szavaival leírt önkifejezési formád amerre csak tetszik,,,,,,,,hiszen önmagad nem lehet más szavaival , mások által diktált /és helyesnek vélt/ módon kifejezni,,,,,,,,,,talán nem leszel a mindenki kedvence,,,,,,,,,de azt hiszem ./úgy érzem/ Te nem is vagy erre rászorulva,,,,,
tisztelettel ......

298
keni - 2009. február 05. 18:47:55

Kedves Peth !

Ez az amit igazán vártam, hogy valaki megmondja nekem, amit egyébbként is tudok, látok, és érzek, hallok, hogy - a formai kötöttség számomra olyan kijívás, amiben, ha tartom a formát, sajnos csorbulni fog a tartalmi kifejezéseim szabad lenhetősége. Magyarul a forma megköti és bénítja a szépre tötekvő kikifejezési módomat.
Nekem e kettő sehogyan sem akar szinkronba - 'beállni'.
Bonyolult voltam tudom, de Te ugye megérted a problámáimat, és ezt a dilemmát, mert e mérlegen nincs egyensúlyom...?
Köszönöm Peth, hogy - elmondtad, amivel még mindig nem tudtam megbírkózni..../a vagy-vagy között/.
Üdv. keni

298
keni - 2009. február 05. 06:37:27

Kedves Teréz !

Köszönöm az észrevételedet. Kérdésedre, - nemcsak a nagyszüleimtől de a több idősebb kertszomszédomtól tudom ezeket, mert mindig voltak kertjeim, gyűmölcsöseim - hol itt, hol ott. Most éppen Dunabogdányban - már 15 éve.. kertészkedem.

A fiam máj.25. született nagy vihar, fekete felhők, jégesés, lehülés.
Azóta figyelem és mindig bejön belőle valami pár napos eltéréssel.

*Dotottya szorítja - Julianna tágítja. - Sándor, József, Benedek, zsákba hozzák a meleget, .....*

Köszönöm - kedvességedet
Szeretettel: - keni

298
keni - 2009. február 05. 06:28:02

ui.? javítás, móosítás:

A második szonett, utolsó versszakának második sora helyesen:

*madárszótól zeng fel a fél vlág...* /az ismétlés helyett, ami zavaró lehet.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.