Varga Endre Gábor: Éjjeli vendég (2012. augusztus)
Éjjeli vendég

Éjfél jő lassan. Míg e sorok kélnek,
szívem int feléd, majd feszül a télnek.
Kéklő kis pászmája sztrádán suhan át;
elviszi szívedhez Újreggel-mosolyát.

S míg e szív az éjjelnek feszül,
elhagyott teste, karja nehezül:
mind a sok gondolat, mi felszállt ez arcról,
ablakod jegébe egy mosolyt karcol!

Hogy ez mind üres szó? Ó ne hidd!
Mosolyvarázs izzik, átjárja sejtjeid!
Észre se vedd, csak legyen szép a napod;
a fájdalom biccent, s elvesz egy kalapot.

Varga Endre Gábor

https://mail.google.com/mail/?ui=2&view=bsp&ver=1qygpcgurkovy
1085
Mardi Miriam - 2012. augusztus 10. 16:42:44

Gratulálok szép versedhez! Miriam

298
keni - 2012. augusztus 08. 08:34:00

Kedves Endre !

Költőien szép vers !

[quote]*ablakod jegébe egy mosolyt karcol!*[/quote]

különösen tetsző gondolat, és kép...

Üdv. - keni -

2952
bruxinelli - 2012. augusztus 03. 23:17:32

Nagyon szép ! Kedves Gábor az utolsó sor
" A fájdalom biccent és elvesz egy kalapot" azt
jelentheti
a fájdalom biccent és veszi a kalapot ?
Azért értem így mert az "Újreggel- mosoly,fájdalom
nélküli mosolyként csak így érhet célba, ha a fájdalom veszi a kalapját és bocs. de angolosan távozik és ha valami már nem fáj megbékél a szív.
Szeretettel gratulálok,Zsófi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.