Kondra Katalin: A koldus.

A koldus

Elkerülik az emberek
S lop tőlük
Egy-egy félmosolyt
A megalázó
Pillantásokból
Egy tarisznyára
Valót kapott.
És megy rendületlenül
Keresve az életet
Sírást és örömet mind
Csupasz keblébe rejteget.
Benéz egy-egy ablakon
Hol nyomort és könnyet
Elragad, hol buja
Kincseit a háznak
Selyemfüggönye eltakar,
De ő lop azokból is
Gyűjt ezt-azt hevesen
És mikor minden
Egyben van, akkor
Nyugodtan elpihen.
A világ halott
S egy koldus jár
Csendben
A sírok között
A csupasz hantokra
Mosolyt szór
S megáll egy
Márvány sír fölött.
Tarisznyájából
Kövek hullnak
Kopogva, mint
Aki vádol
S az elhagyott,
Kopár sírokon
A föld könnyű lesz
S távol egy rigó
Tavaszról énekel.

2009.

Kondra Katalin
50
VGy Monty - 2009. február 14. 18:41:12

Kedves Katalin!
A te koldusod nem a metrók mocskában él, nem pénzt, italra valót kéregető embertársunk, a te koldusod a szeretet koldusa, tolvaja ki múltját vádolva tengeti szellemi életét nappalról éjbe érve szinte szakadatlan míg egy nap majd ő is könnyűvé lesz! Fájdalmasan szép írásod, megindító!
Üdvözlettel: VGy Mont'y

298
keni - 2009. február 12. 11:02:16

Kedves Katalin !

Azt gondolom- Téged megérintett egy igazán szegény koldus , mély lelki világa és belső emberi gazdagsága.
Kicsit talán bele is élted magad ebbe a sanyarú világba.
De ne feledd, nem minden koldus egyforma, mint ahogy más emberek [url]se általánosíthatóak - egyedi mivoltuk miatt.

A Te itteni koldusod, most engem is kissé megfogott, és ezért versed is némiképp magával ragadott.

Szép, belső lelki, és emberi mivoltod világátt - jól ábrázolja ez a vers.

Csak gra[/url]tulálhatok !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.