Dudás Krisztina: Szomorú elmúlás
Szomorú elmúlás

Nézek a végtelen nyugodt előre,
Megesz a kies nyugodt éj sötétje,
Ráncomra hull le a szeretet könnye,
Arcom petyhüdt, fáradt, elégtelen,
Életem szomorúan de idősen leéltem,
Úgy érzem semminek nem volt értelme,
Kínzó a szeretet éhségem, vágyom valakire,
Párom elhunyt szüleim időtlen rég nincsenek,
A Halál angyala hamarosan eljön már értem,
Szívem darabokra széttört, s véresen kiégett,
Lelkem bús kimerült, idegesen reményvesztett,
Csatlakozásom közel az örök nyugvó emberekhez,
Szám maró szárazon szólna fenn az égiekhez,
Ha keserves, fájón is, de végleg megbékéltem.

Budapest, 2012. 09.15.

Dudás Krisztina
3300
kandracs roza - 2012. szeptember 18. 11:28:02

Kedves Krisztina!!!Ne még úgy is eljön egyszer a vég...Lexirózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.