Balázsi Pál Etel: Büszke, érett asszony
Büszke, érett asszony

Megszépítő mosoly ragyogja be arcát
Suttogva beszél én hozzám,
Simogató, hűvös széllel érint,
Telt kosarát elémbe hinti.

Fáradt, büszke teste,
Hamarább tér pihenőre
Az ég lámpásai alatt,
Magára vonva felhők paplanit.

Készül az útra, álmodozik,
A valóvilág és a képzelet
Hídján közlekedik,
S tudja, indulása közeledik.

Egy komor hideg reggelen,
Ködbe burkolózik csendesen,
Könnyezve búcsúzik a tájtól,
A valóság világától.

Nyomában puha avar szőnyeg,
Vetkőző fák dideregnek,
Nyár melege dédelgette
Valóvilágát, összegyűjtötte.

Elsápadt a Nap,
Siratják a felhők,
Tombol a szél,
Van még remény?

Visszatérésben, hitt,
Nem szakadt mögötte a híd,
Ősz hajával megpihenni visszatér.
Neve változik, - mit számít!
Vénasszonyok nyarának nevezik.

Balázsi-Pál Etel
298
keni - 2012. október 11. 11:37:26

Kedves Etel !

Gyönyörű összetett dolgokról írtál a természet közeli meglátásában és hasonlataid mély tükrében látva a szinte láthatatlan igaz valóságot a vénasszonyok nyarát, amik tényleg -őszidőkben többször is visszatérnek a nappalok napfényes derűs melegében.
Melankolikus vers, de annál határozottabban megfogalmazva !

Szívesen olvastalak ! - keni -

1209
angyalka - 2012. október 10. 09:25:34

Kedves Etel!
Igen. Ilyen is a vénasszonyok nyara, és évről évre visszatér.
Szeretettel olvastalak
Rozálka

3300
kandracs roza - 2012. október 09. 18:47:29

Kedves Etel!! nagyon szép...gratulálok..Lexirózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.