Bogárné Sárközi Ilona: Merengés

MERENGÉS

Szekrényem aljában kék selyem kendő,
egykor anyának vállát takarta,
réveteg tekintet - múltba merengő,
torkom emlékek száza kaparja.

Féltő-szelíden terítem magamra,
eggyé vált lelkünk - két törékeny nő,
feledve évek gyermeki haragja,
csipkét horgolt rá az öreg idő!

Sose sírj anyám, jó úton haladok,
rossz démon elvétve bukkan elő,
bármi az ára ember is maradok,
van bennem kurázsi - van még erő!

Félek, de konokul hallgatok róla,
testem az életnek nekifeszül,
ha majd az utolsót üti az óra,
láthatlak újra? - talán kiderül!

Budapest, 2012. november 1.

Bogárné Sárközi Ilona
277
farkas viola - 2012. november 02. 09:32:32

Kedves Icus!
Oly gyönyörű a versed, hogy a könnyem is kiszökött.
Mélyen átérzem gondolataidat.
Szeretettel gratulálok: Viola

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.